152882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acél finomítására
152882 6 a 29 tengelykapcsoló révén kapcsolódik. A 4. ábra az edénynek a 21 bölcsőbe való beszerelési módját szemléltető metszet. Látható az • ábrán, hogy^az edény alsó részén a 26 fogaskerékhajtás alkatelemét képező 24 kúpfogaskerékkel van felszerelve. A bölcsőn két sor 30 görgő van, amelyek a 11 edény oldalfalain levő, illeszkedő alakú 31 szervekkel kapcsolódnak és azt a célt szolgálják, hogy az edényt forgathatóan és mégis biztonságosan befogják 10 a bölcsőbe. Az edényt oldalirányban további 30 görgő-sorozat támasztja meg. Ez utóbbiaknak az elhelyezését a 3. ábra szerinti alaprajzon láthatjuk. A 11 edénynek különleges belső kiképzése 15 van. A , példalképpenei kiviteli alakban az edény belső oldalfalai szimmetrikusak ahhoz a tengelyhez viszonyítottan, amely körül az edényt forgatjuk, vagyis másszóval ahhoz a tengelyihez viszonyítottan, amely áthalad az 20 edény közepén, amint az a 3. ábrán, a 32 hivatkozási számnál látható. Az edénynek ezeken a belső oldalfalain két egymással szembenálló, az edény tengelyirányában ha- -ladó síik 33 része van,_ továbbá két hajlított 25 34 része, amelyek a sík részekbe mennek át. Ezen túlmlenőleg, az edény 35 fenéklapja középső részén sík, azonban van két felfelé rézsűs 36 oltMrésze, amelyek az oldalfalak 33 sík részeibe mennek át. A 9. ábra a 33 sík- 30 részekkel párhuzamos központi sík mentén vett metszet, amely párhuzamos a 36 ütközőfelületeklkel is, viszont a 10. ábra a 33 ütközőfelületekre és a 36 oiáalütközökre merőleges sík szerinti metszet. 35 A 33 és 36 ütközőfelületek az eljárás foganatosítása szempontjából, valamint a találmány szerinti szerkezet kiviteli alakjában döntő fontosságúak, amint ezt a leírásban a továbbiakban ismertetjük. 40 A példaképpeni kiviteli alakban a 11 edény megfelelő tűzálló téglával Van kibélelve, az edénynek a 38 beömlő része körül pedig 37 kiantőcsőyég található. Ha fémet abból a célból kezelünk, hogy pl. 45 a megolvasztott nyersvasiból eltávolítsuk a vanádiuimot, amikor is a fémolvadékot egyebek között oxigénnel is bensőséges kapcsolatba kell hozni, a 18 oxigén sugárcső behelyezésére igen alkalmas az edény 30 töltő- 50 nyílása. Előnyösen olyan sugárcsövet használunk, amelyben a (központilag elhelyezett 40 légvezetéket a hűtőfolyadék keringtetésére alkalmas 41 kamra veszi körül, ahol a sugárcső hűtésére a hűtőfolyadék a 42 pontnál be- 55 lép, a külső 43 vezetékrészen lefelé halad, ami után felfelé terelve a 45 belső vezetékrészen a 44 kiömlőnyílás felé tart. Az edény a vízszintessel szöget zár be működése közben. Üzemi helyzetét tisztán lát- 60 juk a 9. és 10. ábrán. Az edényt úgy töltik, hogy a 46 öntőüstben levő fémolvadék adagot a 39 töltőnyíláson keresztül az edénybe öntik. Töltéskor a 17 kéményt és a 18 sugárcsövet a 39 töltőnyílástól eltávolítjuk 55 Ha az edényt a fómömledék 47 tömegével (amelyet az igénypontokiban mint második anyagot jelöltünk meg) megtöltöttük, utána a 18 sugárcsövet a 9. és 10. ábrán látható helyzetébe hozzuk, miközben a kémény elszívónyílása a töltőnyílás fölött, ettől azonban csekély távolságban helyezkedik el. A sugáresövet a berendezés közelében elhelyezett 48 emeltyűszerkezet révén helyezzük az edénybe és távolítjuk el ebből. ; Ha az edényt a 32 tengely körül forgatjuk, bizonyos különbség áll elő a fémolvadék és az edény kerületi oldalfalai egyenes irányú sebességében. Ez a különbség egyebeik 'között a fémolvadék vízkiszorításától is függ. Ez annyit jelent, hogy az edény oldalfalai és a fémolvadék között viszonylagos kerületi elmozdulás lép fel a 32 tengely körül. Ennek következtében a 33 sík ütközőfelületek a fém^ fürdőben, mint huilámgerjesztők működnek. A példaképpeni kiviteli alakban a 33 sík ütközőfelületek által keltett hullámok egymásai lényegileg ellentétes irányúak és egyúttal nagyjából sugárirányban befelé tartóak. A síkfelületek által keltett egyenlő nagyságú és ellentétes irányú hullámok vagy hullámsorok hatására az edényben levő fémfürSőnelk legalább a felülete tájékán keveredés lép fel. Abban az esetbenj ha a fémfürdő mélysége nem nagy, ez a keveredés nyilván számottevő mértékű lesz. A 9. és 10. ábra szemlélteti azt a keveredés-fajtát, amelyet a hullámok akkor idéznek elő, amikor a fürdő felületének középső részébe érnek. A példaképpeni kiviteli alakban és az átlátszó edényekkél végzett kísérletek szerint az edény forgási sebessége akkora lehet, hogy a rezonancia jelensége lép fel. Ekkor azt látjuk, hogy az ellentétes irányú huMimok, vagy hulámsorok egyetlen hullámmá egyesülnek a fürdőfelület közepén. A 33 sík ütközőfelületek által keltett 'egyes hullámok amplitúdójához viszonyítva ennekaz egyetlen hullámnak az amplitúdója számottevő nagyságú. A nagy amplitúdójú hullámnak, az a következménye, hogy aN hullám 50 csúcsán magába zárja a sugárcsőből kilépő oxigén vagy oxidáló gáz buborékait, amely buborékokat viszont az; 51 hullámvölgyekben tovább ad az olvadéktömegnek, A buborékok ezután elkeverednék szerte a tömegben, az oldalirányú ütközőfelületek pedig olyan lüktetést idéznek elő, amely a buborékokat felfelé hajtja, felfelé haladó áramlásban, a 33 ütközőfelületek által keltett hullámok haladási irányára keresztben. Abból a célból, hogy ideális feltételeket teremtsünk az oxigénnek a fürdőbe való bekeveréséhez, fel kell használnunk az edény kritikus forgási sebességét. iEz a sebesség az edény belsejének alakjától, az edény tarttalmától, az edénybe kezelés céljából bevitt anyag menynyiségétől 'és sok .esetben még attól a szögtől is függ, 'amellyel az edényt forgatják. Ezt a kritikus sebességet, vagy azt a, sebességet, amely ehhez az ideális értékhez gyakorlatilag 3