152854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-alfa-alkil-3,4-dihidroxifenil-alaninok előállítására

152854. Az ammóniumcianiddal lefolytatott reakció ter­mékét általánosságban alfa-amino-alfa-(helyette­sített benzilj-rövidláncú-alkil-nitrilnek nevezhet­jük, amelyben a helyettesített benzilgyök egy vanillil-, veratril- vagy 3,4-dihidroxibenzil-gyök lehet és amelyben a rövidláncú alkilnitril-lánc­ban a CN-csoporton kívül még legalább 2 szén­atom van jelen. Azt találtuk, hogy e vegyületek L-alakjának szintézise megoldható a D-alak keletkezése és felgyülemlése nélkül oly módon, hogy a rezol­válást ez utóbb említett szintézis során az ami­nonitril-reakciólópésben végezzük és így eljárá­sunk kiindulóanyagául a racem aminonitrilek szolgálnak. Azt találtuk, továbbá, hogy ez a re- 15 zolválás megoldható az egyik enantionrorf-alak­nak a raceimát oldatából történő közvetlen kris­tályosítása útján, ha az említett aminonitrilt egy rövidláncú alkanoil-aminonitrillé alakítjuk át. Azt is találtuk továbbá, hogy az ilyen rövid- 20 •láncú alkanoil-aminonitrilek közvetlenül, 0-aci­lezés nélkül előállíthatók oly módon, hogy az aminonitrilt valamely rövidszénláncú alkanoil­-anhidriddel hevítjük, valamely, a reakció szem­pontjából közömbös oldószer alkalmazásával 25 vagy anélkül, terciérbázis alkalmazása nélkül. A kiindul óanyagként felhasználásra kerülő racem aminonitril valamely rövidszénláncú alkil­csoportot tartalmazó alkil-vanillil-ketonból ál­lítható elő, de rövidszénláncú alkilgyököt tar- 30 talmazó alkil-veratril- vagy dihidroxibenzil­-keton is használható err^ a célra. A ketont -ammóniával ós cianid-ionokkal kondenzáljuk bármely ismert módszer szerint, amikoris a ki­indulóanyagként felhasználásra kerülő L-alfa- 35 -amino^alfa-vanillil- (vagy veratril-vagy dihidr­oxibenzil-) propionitril, ill. hosszabbláncú alka­no-nitril keletkezik. Ezt a reakciót bármely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben lefolytathatjuk. A múltban ezt a reakciót víz- 4<> ben folytatták le és a keton biszulfit addíciós­-vegyülétét alkalmazták, a kiindulóanyag vízben . való oldódásának biztosítása végett. Cianid­. -ionokat szolgáltató vegyületként bármely víz­ben oldódó cianidsó, mint ammónium-, kálium- 45 vagy nátriumcianid használható. Azt találtuk, hogy ezt a reakciót rövidszénláncú alkanolos, pl* izopropanolos közegben vagy acetonitrilben vagy rövidszénléncú alkilketonokban is le lehet folytatni, ha reagáló anyagokként ammóniát és 50 hidrogéncianidot használunk; ilyen esetekben nincsen szükség arra, hogy a keton oldható­ságának biztosítása érdekében a biszulfitos ad­díciós vegyületet alkalmazzuk. Az előnyös mód­szer azonban még ma is az, hogy vizes közeg- 55 ben, a keton biszulfitos - addíciós vegyületével dolgozunk. A reakció gyorsabban megy végbe, ha felemelt hőmérsékleten dolgozunk. Nagy­mértékben fennáll azonban az a veszély, hogy magasabb hőmérsékleten Veszteség áll be hidro- 60 géncianidban. Ezért mégis előnyösebb 25 C° alatti hőmérsékleten dologzni e reakció lefoly­tatása során. Ha izopropanolt alkalmazunk kö­zegként, akkor a reakció hőmérsékletét mintegy 45 C°-ig emelhetjük, vizes közeg alkalmazása 65 esetén pedig még 75 C°-os hőmérséklet is alkal­mazható. Ha autoklávhan dolgozunk, akkor még ennél sokkal magasabb hőmérsékleteken is le­folytathatjuk a reakciót. E leírásiban az aminonitriléket és származékai­kat abszolút konfigurációjuk szerint jelöljük, nagy D, ill. L betűk alkalmazásával. A rezolváló­szereket tényleges forgatóképességük szerint, kis d vagy 1 betű segítségével jelöljük. így tehát pl. A DL,l-só alatt a racem aminonitril 1—10-kámforszulfonsiavval képezett sóját értjük, „Al­ku" alatt e leírásban és az igénypontokban — amennyiben más nincsen megadva — rövidszén­láncú, előnyösen 1—4 szénatomos alkilcsoportok értendők. Az alfa-aimino-alfa-vanülil- vagy veratril-, ill. dihidroxibenzil-propionitril vagy hosszabbláncú alkanonitrilek rezolválásának legelőnyösebb módszere szerint az N-acilezett terméket köz­vetlenül kristályosítjuk a megfelelő racem-elegy Oldatából. Ezt a módszert mind az amino-vanil­lil-, mind a megfelelő aminoveratril- és aminó­-dihidroxibenzil-propionitrilek és hosszabbláncú alkanonitrilek esetében is alkalmazhatjuk. Ez a módszer főképpen azért előnyös, mert lehe­tővé teszi a nem használható enantiomorf-alak tiszta elválasztását és visszanyérésiét és így ezt az enantiomorf-alakot közvetlenül visszakering­tethetjük, amiáltal az eljárás folyamatossá te­hető. A módszer azon alapul, hogy olyan racem acil-aminonitrileket képezünk, amelyekben az acilcsoport rövidszénláncú alkanoilgyökből áll; az ilyen vegyületek szerves oldószerekkel túl­telített oldatokat képeznek; szerves oldószerként erre a célra acetonitril, rövidszénláncú alkano­lok, mint izopropanol, etanol vagy metanol­akár tisztán, akár vízzel hígítva — vagy rövid­szénláncú alkilketonok, mint metiletilketon vagy metilizobutilketon alkalmazhatók. Bár a tiszta enantiomorf-alak közvetlen elválasztása elő­nyösebb eljárásmód, alkalmazhatunk oly oldó­szereket is, amelyek lehetővé teszik az egyik enantiamorf feldúsítását az oldatban; az így feldúsított terméket azután kristályosítás útján tiszta állapotban kinyerhetjük, míg az oldatban maradó raoemátot visszakeringtethetjük a szin­tézisbe. A DL-aminonitril acilezése bármely rövidszén­láncú alkanoilanhidriddel, mint ecetsavanhidrid­del, propionsavanhidriddel, vajsavanhidriddel vagy hasonlókkal történhet. A legelőnyösebb az ecetsavanhidrid használata. Az acilezés kétféle módon folytatható le. Az első acilezési módszer esetében az alkánsav-anhidridet piridinnel vagy egyéb terciérbázissal együtt alkalmazzuk. E módszer esetében teljes acileződés, tehát egy 0,N-diacil-vegyület képződése következik be. Az O-acil-csoportot azután szelektíven eltávo­lítjuk, egy mól bázis vizes vagy alkoholos vagy más hasonló hidroxicsoport tartalmú oldószeres közegben, szobahőmérsékleten való alkalmazás útján. Bázisként nátriumhidroxid, káliumhidr­oxid, ammónia vagy akár valamely gyenge bázis, mint nátriumhidrogénkarbonát is alkal­mazható. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom