152834. lajstromszámú szabadalom • Önkiegyensúlyozó mozgékony tengelykapcsoló

3 152834 4 A találmányt részletesebben a rajz alapján is­mertetjük, amelyen a találmány szerinti önki­egyensúlyozó mozgékony tengelykapcsoló példa­kénti kiviteli alakját tüntetjük fel. Az' 1. ábra az önkiegyensúlyozás mechanikai alapelvét mutatja be. A 2. ábra a 3. ábra II—II vonala mentén vett metszet. A 3. ábra a 2. ábrának részben metszett ol­dalnézete a kar elhagyásával. A 4. ábra részlet távlati képe. Az 5. ábra más példakénti kiviteli alak rész­lete. A 6. ábra részletet tüntet fel a 7. ábra VI— VI vonala mentén vett metszetben. Végül ' a 7. ábra a 6. ábrának megfelelő oldalnézet, A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Az 1. ábrán Oi Ws 02 pontok az egymással párhuzamos hajtó és hajtott tengelyek közép­pontjait jelzik. A lebegőtag úgy mozog, hogy AxBx vezeték I középvonala állandóan az Oj. tengelyközépponton, az A2B 2 vezeték II közép­vonala pedig állandóan 'az 02 ponton megy ke­resztül. E két ,1, II középvonal meghatározza a lebqgőtag középsíkját. Kiindulási helyzetben le­gyen a lebegőtag M tömegközéppontja 02-ben, vagyis A2 B 2 merőleges Oi0 2 -re. Ebben a hely­zetben az 02 A 2 és 0 2 B 2 vezeték részekben levő rugalmas támasztékok egyforma erővel hatnak a lebegőtag A2 és B 2 pontjaira, valamint a két rugalmas támaszték közé iktatott m2 tömegre. Ugyanekkor azonban az mx tömeg O x Ai veze­tékrészben levő rugalmas támasztékon át éppen az OiAi irányba nyomja a lebegőtagot, vagyis ellenkező irányba, mint az M tömeg OM irányú centrifugális ereje, mely mindig az Oi02 távol­ság O felezőpontján megy át, A vezeték <p szöggel történt elfordulása után az Oj pontban maradó mi tömeg inercia ereje már .csökken, mert ni! az I vezeték mentén Oi^Oi relatív úton a lebegőtag M középpontja felé halad, de a rugalmas támaszték által a le­begőtagnak átadott erő még mindig OiA19' irá­nyú. A II?' helyzetbe került vezetékben az m2 sza­badon vezetett tömeg M<pM relatív utat tett meg, úgy, hogy a rugalmas támaszték által 02 A 2 irá­nyú erővel hat a lebegőtagra. A megfelelő nagyságúra méretezett mx és m 2 tömegekre ható inercia, centrifugális és Corio­lis-féle ( erők minden helyzetben úgy adódnak át a lebegőtagra, hogy a lebegőtag önsúlyának OM?> irányú qentrifugális ereje állandóan ki­egyensúlyozódik. Így pl. a kiindulási helyzetben az mx tömegre a pályamenti gyorsuláson kívül az 02 forgásközéppontból 02 Oi sugárral és a tengely szögsebességével számított centrifugális erő is hat. Ugyanekkor az mx tömeg a vezeték­ben éppen mozgásirányt vált, saját sebessége és így a Coriolis^erő is nulla. Kiindulás helyzetben az ni2-jre ható tömegerő nulla, mert pályamenM sebessége maximum (gyorsulása nulla). Mivel ebben a helyzetben ihj, beleesik a momentán centrumba, szögsebessége nulla és így a ráható centrifugális és Coriolis erő is nulla. Amint a 2. és 3. ábrán látható, 10 hajtóten­gelyen és 11 hajtott tengelyen egy-egy 12 ill. 13 kapcsolókar és ezek végein egy-egy 14a, 14b ill. 15a, 15b csap van megerősítve. E csapokon-16a, 16b ül. 17a, 17b görgők vannak ágyazva, amelyek a 18 lebegőtag egymást derékszög alatt metsző 19 ill. 20 vezetékével kapcsolódnak, ami­boris a 19, 20 hiv. számok a vezetékek középvo­nalait jelzik. Mindez a törzsszabadalom leírásáé­ból már ismeretes. A találmány értelmében mármost a 18 lefoe­gőtag 19, 20 Vezetékeiben azonos nagyságú 21, 22 tömegek vannak elrendezve (4. ábra), ame­lyek az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a vezetékek mindegyikében kétnkét rúgó közé vannak iktatva, amint ezt a 21 tömeg esetén 23, 24 hivatkozási számokkal érzékeltettük,. (3. ábra). Nyilvánvaló, hogy a 21 és 22 tömegek egymástól független elmozdulása végett az egyik tömegnek a másik tömeg nyílásában kell elmoz­dulnia (4. ábra). A 19, 20 vezetékeket a rugók fölött egy-egy 25, 26, 27, 28 csavaranya zárja le, amelyeknek elállításával a 21, 22 tömegek szta­tikus kiegyensúlyozását 'biztosíthatjuk. Ez azt jelenti, hogy a 10, 11 tengelyek koaxiális hely­zetében a 21, 22 tömegek tömegközpontja a koaxialitás tengelyébe esik. Az 5. ábra szerint az egyes 'vezetékekben sza­badon vezetett tömegeket két-két egyforma nagyságú külön darabból is készíthetjük. A 21a, 21b, valamint 22a, 22b tömegek ugyancsak ru­galmasan vannak a lebegőtaghoz támasztva. / Amikor a 10 és 11 párhuzamos helyzetű ten­gelyek forgásnak indulnak és az excentricitás érezteti hatását, a 21, 22 illetve a 21a, 21b, és 22a, 22b tömegek igyekeznek saját forgási ten­gelyükben maradni, ennélfogva olyan erővel nyomják a 18 lebegőtagot, hogy annak centri­fugális erejét az előzőekben előadottak szerint kiegyensúlyozzák. A 2. és 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a kiegyensúlyozó tömegek a 18 le­begőtag vezetékeiben vannak elrendezve. Eljár­hatunk azonban úgy is, hogy ezeket a tömege­ket a 19 és 20 vezetékekkel szöget bezáró to­vábbi vezetékekben rendezzük el, amint ezt az 5. ábrán a 19a ül. 20a vonalakkal érzékeltettük. A kiegyensúlyozó tömegek természetesen ru­gós támasztás nélkül is teljesítik feladatukat, de beverődések elkerülése végett célszerűbb a ru­galmas megtámasztás. Rugalmas kitámasztáson általában minden egyéb katarakt hatású -megtámasztást is értünk. Ilyen megtámasztást biztosíthatunk például gu­milappal, levegővel stb. Amennyiben a 19, 20 vezetékek hengeresek, görgő helyett előnyösen alkalmazható a 6.^és 7. ábrán látható görgőslánc is, amely 29 hordógör­gőkből van összeállítva. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a felületi nyomás több görgő kö­zött oszlik meg. A görgőket • hordozó 14a csap maga is alkothatja a hordógörgőslánc hosszúkás pályáját és ilyenkor a csapot forgathatóan 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom