152775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ismert eloszlású impulzus-amplitudó spektrumok szórásának, valamint impulzus amplitudó spektrumok szórásának, valamint impulzus amplitudó szélső érték helyeinek meghatározására
152775 3 litudó helyesen összegezi. A (4) monitortároló regisztrálja az.A;—A0 > O események bekövetkezését. Az integráló tároló és a monitortároló eredményeinek kiértékelése az (5) kiértékelő egységben történik. A (2), (3), (4), (5) áramkörök ismert elektronikus működésű rendszerek, ahol .(2):..lineáris kivonó áramkör, (3) amplitúdó-helyes impulzusösszegező, vagy beütésszám átLagmérő, (4) impulzusszámláló vagy ibeütésszámátlagmérő, (5) 10 pedig aránymérő áramkör, mely a (3) -és (4) analóg vagy digitális jellegétől függően maga is analóg vagy digitális működésű. Az eljárás szerinti szórásmérés a 2. ábra alapján követhető. A „p" eloszlású A,- amplitúdójú 15 impulzusokból A0 értéket kivonva a, vonalkázással jelölt impulzusokat kapjuk eredményül. A (3) integráló tároló ezen impulzusokat amplitudóhelyesen összegezi, tehát az ábrán feltűntetett 5 impulzus közül 3 fog értéknöveke- 20 dést eredményezni, éspedig az ábrán választott léptéknek megfelelően 2 + 5 + 1 = 8 értékű növekményt hoz létre. A (4) monitor tároló az Aj—A0 >O eseményeket regisztrálja, .tehát értéknövekedése'3 egységnyi. Ha a (3) integráló 25 tárolóban összegyűlt eredményt az (4) monitortároló eredményével elosztjuk, normáleloszlású amplitudóspektrum esetén az eloszlásra jellemző szórással arányos értéket kapunk. Nem normáleloszlású amplitudóspektrum ok 30 esetén a tárolók kiértékelése során elvégzendő műveletek az eloszlásfüggvény ismeretében megtervezhetők. Az eljárást, amely impulzus amplitúdó spektrumok szélső értékhelyleinek —•. különösen 35 maximum helyeinek — meghatározását teszi lehetővé a 3. ábra egy lehetséges megvalósítást mutató blokkvázlata alapján vizsgálhatjuk meg. A (6) jelforrásból érkező időben és ampli- -tudóban statisztikus vizsgált impulzussorozat (7) 40 amplitudoszelektorba jut. Ez az amplitúdó szelektor olyan felépítésű, hogy a) jelű kimenetén akkor kapunk kimenőjelet, ha a bemenője egy előre megadott A; és Aj + AA érték közé illesztve b) jelű kimenetén, ha Aj és A;—'A A ér- 45 ték közé esik. Az a) és b) jelű kimenet egy-egy kiértékelő áramkörhöz csatlakozik (8) és (9), amelyek kimenőjele a bemenetükre érkező impulzusszám időbeli átlagértékével arányos. Az ezekhez csatlakozó hibajelképző (10) a két ki- 50 menőjel .különbségét képezi. Aj értékét a méréstartományon belül változtatva és A A értékét állandónak választva, a csúcspontok helyzetét a hibajelképző által előállított különbségi jel zérus átmenetei szolgáltatják. A mérési fo- 55 lyamatok lényegét jól figyelemmel kísérhetjük a 4. ábra alapján, ahol az A amplitúdó függvényéiben az eloszlás függvény p előfordulási valószínűségét ábrázoltuk és az egyszerűség kedvéért csak egyetlen csúcsot tüntettünk fel. A kiértékelő egységek kimenő jele az ábrán kétféle irányba bevonalkázott területékkel arányos és a különbségképző egység lényegileg ezen két terület egyenlőségét indikálja. (Aj=A0 ) A A ú. n. csatornaszélesség átgondolt megválasztása az eljárás alkalmazásánál kulcsfontosságú. A A A értékének növelésével ugyanis a kiértékelőrendszer statisztikus pontossága növekszik, ennék azonban határt szab az, hogy az eloszlásfüggvény maximum (minimum) helyeinek +_AA_. tartományon belül szimmetrikusnak kell lenniük. Az 5. ábrán az ismertetett mérési elrendezést kiegészíthetjük egy további egységgel, amely a hibajelképző kimenőjelével arányosan változtatja az amplitúdó szelektor küszöbszintjét (11). Ez lehetővé teszi a spektrum szélső értékhelyének (helyeinek) automatikus meghatározását, illetve egy adott érték pl. időbeli (vagy más okból létrejövő) változásának automatikus mérését, mivel mindig automatikusan visszaáll arra. A (11) egységből kapható jel pedig maximum (minimum) hely változásával arányos, Az eljárás alkalmazása során a mérési idők, megfigyelt események stb. megválasztását természetszerűleg valószínűségszámítási módszerekre kell alapozni. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás isimert eloszlású impulzusamplitudó spektrumok szórásának meghatározásária azzal jellemezve, hogy a jelforrás (1) lineáris kivonóáramkörhöz (2) csatlakozik, amelynek kimenetei <az integráló tárolón (3) ill. monitortárolón (4) keresztül csatlakoznak a kiértékelő egységhez. (5) (1. ábra) 2. Eljárás imipulzusamplitudó spektrumok szélső értékhelyeinek meghatározására, azzal jellemezve, hogy a jelforrás (6) amplitudószelektorhoz (7) csatlakozik, amelyet kiértékelő áramkörök (8), (9) követnek, amelyek kimenete hibajelzőképzőre (10) jut. (3. ábra). 3. A 2. igénypont szerinti eljárás változata, azzal jellemezve, hogy a hibajelképező (10) küszöbszint változtató egységhez (11) csatlakozik, amely az amplitúdó szelektorral (7) van összeköttetésben. (5. ábra). 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás változata, azzal jellemezve, hogy a jelfeldolgozás résziben vagy egészében digitális. 2 rajz, 5 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Igazgatója. 6606983. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.
