152753. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramfejlesztőgép, különösen világítási hálózathoz, levegő-kondicionálóhoz és más efféle berendezéshez

5 esek menetszáma. Ezzel szemben az is nyilvánvaló, hogy akkor a legnagyobb a teljesítmény, ha a vasnak és a gerjesztett tekercsek meneteinek a keresztmetszete lényegileg egyenlő. Abból a célból, hogy az armatúra-visszahatást minél jobban csökkentsük, a gyakorlati tapasztalatok alapján fontos, hogy ne érjük el a teljesítmény optimumát. Ezt olyan módon biztosítjuk, hogy a vas keresztmetszetét nagyobbra méretezzük, mint a hornyokét. Így az elérhető maximális teljesítménynek csak a közelében vagyunk, amely eltérés a teljesítmény igen kis mértékű csökkentésélben jut kifejezésre, ezzel szemben viszont az armatúra-visszahatás szintén csökkent, ami lényeges körülmény. A találmány szerinti áramfejlesztő gépeknél a gerjesztett tekercs hornyait legelőnyösebben úgy határozzuk meg, hogy fázisonként és pólusonként egy-egy horony van és a mágneses fluxus számára szánt keresztmetszet kis mértékben meghaladja a rendelkezésre álló teljes keresztmetszet felét. A találmány szerinti áramtfejlesztőgépen az armatúravisszahatást ja találmány értelmében az előzőkön túlmenően azáltal tudjuk a mini. mumra csökkenteni, hogy magát az armatúravisszahatást használjuk fel önmaga ellensúlyozására, kompenzálására. A gyakorlatból tudjuk, hogy például a háromfázisú váltakozóáram a gerjesztett tekercsekben, ismert jelenség alapján, forgó mágneses mezőt hoz létre, amely mező a gerjesztett állandó mezőre szupe-rponálódik. Ennék a forgó mezőnek a jelenléte kétféleképpen érvényesül: 1. A fő amper-menetek számát pótlólag ki kell egészíteni, mivel a mágnesmezők a forgórész fogaihoz viszonyított helyzete a gerjesztő mező erősödését idézi elő, amint a gerjesztett tekercs valamelyik menete által körülvett fluxus csökken, viszont a mezőt csökkenti, ha a gerjesztett tekercs menete által körülvett fluxus növekszik; annak az érdekében, hogy a fluxusváltozás azonos legyen, a fő fluxust tehát fel kell erősítenünk. 2. Az ily módon előállított forgó mező a mágnes tekercsek meneteiben váltakozó mezőt létesít. Amint az áramfejlesztőgép teljesítményt ad le, a mágnestekercsekben számottevő feszültség lüktetés jelentkezik, és ettől kezdve a mágnestekercseket nem. tekinthetjük többé passzív áramköröknek, mint azelőtt, hanem olyan áramköröknek, amelyekben a gép teljesítményével arányos váltakozóáramú elektromotoros erő érvényesül. Ez, a lüktető feszültség, ami hát. rányossá válhatott Volna, végeredményben a találmány értelmében előnynek bizonyul, mert felhasználjuk az armatúra-visszahatás ellensúlyozására, kompenzálására a 4. ábra vázlata szerinti egyenirányítócellák vagy hasonló szerkezetek segítségével. Az áramfejlesztőgépen van a járulékos 12 gerjesztőtekercs, amely a 13 egyenirányító-elem (dióda, félvezető, elektroncső, stb.) révén önmagában rövidre van zárva. Ez a menet, amelyet az említett áramkör képez, csak akkor van rövidre zárva, ha a benne keletkező 152753 8 áram megfelel a 14 mágnesáramkör fő gerjesztőáramának. Ka az áramfejlesztőgép már nem ad le teljesítményt és nincs lüktető armatúra visszahatás sem, a járulékos 12 gerjesztőte-5 kérésben semmiféle áram sem kering, vagy legfeljebb csak rendkívül csekély zavaró áram. Ez azoknak a harmonikus rezgéseknek a következménye, amelyek azáltal lépnek fel, hogy a forgórésznek fogai elhaladnak az állórész sarkai 10 előtt. Amint a gerjesztett tekercs teljesítményt ad le, a fluxus lüktetni kezd és az alábbiak szerint érvényesül. Járulékos áram jelentkezik, amely pontosan akkor erősíti fel a fő gerjesztőmezőt, amikor erre tényleg szükség van, mert 19 fokozottan kell gerjesztés. Így látjuk, hogy a médegelés alapján helyesen elosztott gerjesztett tekercs-keresztmetszetek és a megfelelően hasznosított lüktető zavaró feszültség lehetővé teszik az armatúra visszahatás csökkentését és 20 a maximálishoz igen közel álló teljesítményt. Ezek a lényeges 'tökéletesítések akkor érvényesülnek, ha a találmány szerinti áramfejlesztő gépet szabályozó berendezéssel kombináljuk. Ennek az a feladata,: hogya feszültséget, vagy az áramerős--25 séget állandó értéken tartsa, bármilyen fordulatszámmal működjék is az áramfejlesztőigép, bármekkora legyen is a terhelés, (pl. az égő lámpák száma) vagy bármekkora legyen is az esetleg rákapcsolt akkumulátor telepnek a töl-30 töttségi foka. Az ilyen szabályozás, amikor a gerjesztőáram erősségét kell beállítani, áz 5. ábra vázlata szerinti kivitéli alakban valósítható meg. Az ábrá-35 zolt példa szerint a 15 áramfejlesztőgép háromfázisú váltakozóáramot termel, aniit nagyteljesítményű sztatikus 16 egyenirányító vagy hasonló szerkezet segítségével alakítunk át egyenárammá. Ez a szerkezet egyenirányító elemek-40 bői áll, amelyeiket három-hat fázisú, Graetz^féle híddal egymással összekapcsolunk. Ezt a hidat általánosan használják és az a fő előnye, hogy nagyon kevéssé hullámos feszültséget ad. A 16 egyenirányító által leadott egyenáram a ,45 fogyasztói áramkör (pl. világítólámpák), valamint a töltésre kapcsolt 19 akkumulátor telep 17 ós 18 kapcsait táplálja. A 16 egyenirányító egyúttal megakadályozza azt is, hogy a 15 áramfejlesztőgépbe visszafolyjék a 19 akkumulátor- x 50 telep árama; erre a- célra azonban a berendezésnek nincs szüksége sem be- és kikapcsolóra, sem bármiféle visszáramrelére. A feszültség- és áramerősség-szabályozást sztatikus szabályozóval foganatosítjuk. Ennek mágneses erősítője ós 55 például elektronikus szerkezetű, feszültségérzékelője van, Ebben a szabály ozószerkezetben nincs tehát semmiféle .mozgó szervereié, bármiféle vákuumos vagy gáztöltésű elektroncső, sem pedig valamely Vas- hidrogénlámpa vagy más 60 hasonló szerv. A 20 fő-gerjesztő tekerccsel ábrázolt mágnestekercsét, a 25 és 26 fázisvézetékekről a 21, 22, 23 és 24 egyenirányítócellákon át tápláljuk. Az áram áthalad még, mint közbekapcsolt elemen, a 27 és 28 mágneses erősítőn. 65 Az egyenirányító cellák állhatnak diódákból, B