152713. lajstromszámú szabadalom • Hidrofil kopolimerizátumok vizes emulziói, és eljárás azok előállítására
152713 fi feat is annak érdekében., hogy befolyásoljuk a velük előállított bevonatok vagy rétegek viszkozitását, stabilitását, beszáradási idejét, behatolási mélységét és egyéb tulajdonságait. A kopolimerizátum-emulzió'khoz természetesen is- 5 mert módon adagolhatunk töltőanyagokat és színezékeket, célszerűen diszperziós színezékeket is. A találmány szerinti kopoliimerizátum-emulziókait közvetlenül elegyíthetjük vulkanizáló- 10 vagy térhálÓKíitószerekkel, mint pl. kénnel, ként leadó anyagokkal, tetrametil-tiuráin-diszulifiddal, cink-oxiddal és gyorsítókkal, szerves peroxidokkal, célszerűen vizes diszperzióiban. A rétegek külön végzett vagy további tér- 15 hálosítását tisztán termikus úton, vagy formaidelhid, formaldehidet leadó kis- vagy nagymolekulájú anyagok vagy egyéb aldehidek, mint pl. glioxál, vagy dimetilol-kiarlbamid, hexametol^melamin, vagy fenolnak, kairibatmidnak, di- 20 cián^diamidnak vagy meliaminnak forimialdehiddel és/vagy kis- vagy nagymolekulájú poliepoxidokfcal fcépezeitit előbondenzátumai hozzáadásával végezihetjük. Ezenkívül térhálósíthatók a találmány sze- 25 rinti hidrofil kopolimerizátumok di- vagy poliizocianátokkal, mint pl., toluilén-2,4-diizocianáttaí, ,toluilén-i2,!6-diizocianáttal, 4,4-difenil-metán-düzocianáttal, l,5-.niaiftilén-diizocianáttal, valamint olyan polimer izocianátokkíal, amelyeket 30 úgy állítanak elő, hogy töfobértékű alkoholokat moláris feleslegben levő poliizocianáitokkal reagáltatnák, továbbá ún, „álcázott" izocianátokkal, vagyis izocianátokniak fenolokkal, acet-ecetészterrel, malonészteirrel stb.-vel képezett 35 reakriótermékeivel, amelyekből az izocianátcsoport .megfelelő utókezelés segítségével ismét szabaddá tehető. A találmány szerinti kopolimerizátum-emulziók feldolgozása mázolással, fecskendezéssel, 40 szórással, toetféléssel, mártással, öntéssel vagy egyéb megfelelő módszerékkel történhet. A rétegek vagy bevonatok azután szóbíahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten is száríthatok a mindenkori gyakorlati követelmények- 45 nek megfelelően, aminek eredményeként száraz tapintású, nem ragadós filmeket kapunk. Különleges esetekiben természetesen a rétegek utómelegítése is alkalmazható, adott esetben nyomás alatt, ami lényegileg a felhasznált alapok- 50 hoz és a réteggel szemben támasztott követelményekhez igazodik, és különösen térhálósító anyagok hozzáadása esetén bír jelentőséggel. Ilyen esetekben 50 C° és 150 C° közötti hőmérsékletek jönnek számításba. . 55 A találmány szerinti kopolimerizátum-emulziókat a legkülönbözőbb alapokon használhatjuk bevonatok előállítására; ilyen alapok lehetnek pl. papír, fa, textliák, szálak, filc, bőr, műbőr és egyéb természetes vagy szintetikus 60 anyagok, fémek, fallak stb. Különösen, előnyösnek bizonyulnak az ilyen bevonatok, amikor kívánatos, hogy a felületi rétegek kimondott affinitással rendelkezzenek hidrofil oldószerekkel vagy vízzel szemben. A B? találmány szerinti kopolimerizátumok előnye, hogy igen nagy vízfelvevő-képességgel és igen nagy vízgőzáteresztő-képességgel rendelkeznek, és az említett alapokon nagy tapadóképességet mutatnak anélkül, hogy duzzadt állapotban — különösen, amikor térhálósító eljárással kezeltük őket — elveszítenék alakjukat, és mechanikai igénybevételek esetén károsodnának. Ezen túlmenően az ilyen rétegek kitűnő ellenállásit tanúsítanak hidrolitikus hatásokkal szemben. Tetszés szerinti gyakorisággal képesek váltakozva, felvenni nagy mennyiségű vizet vagy hidrofil oldószereket, és ezeket szárítási eljárás során ismét képesek leadni, miáltal eredeti állapotukat visszanyerik; ez főleg a szálasanyagok bevonatainak esetében bír nagy jelentőséggel. Az ezekből az anyagokból készített szövedékek, hurkolt kelmék vagy filcek levegőzés szempontjából is aktivak, és nagy mennyiségű nedvességet vesznek reverzibilisen fel. A leírt kopoliimierizátum-emulziók egy különösen kiemelendő felhasználási területe mozgó porózus alapokon több rétegből álló bevonatok készítésénél közbülső rétegként való alkalmazásuk, , pl. olyan bőrök vagy műbőrök alapozásánál, amelyeket többfunkciós izocianatokból és reakcióképes tadrogénatomokat tartalmazó vegyületekből, pl. szabad hidroxilcsoportokkal rendelkező poliészterekből, poliéltereklből vagy poliacetálofcból készített lakkokkal készítenek ki. Ilyen úton — a szokásos módon felhasznált, lágyítót tartalmazó niteocellulóz fedőfestékékből, lenolaj-főzetekből vagy hidroxil^csoportokat tartalmazó többfunkciós lágy-gyantákból készített olyan közbülső rétegekkel szemben, amelyek izoeianátalappal készültek — nem ridegedé', kitűnő töltőihatású, tartósan hajlékony és a később felhordandó lakkréteg számára — a lakfcréteggel lejátszódó kémiai reakció következtéiben — kitűnő tapadási lehetőséget biztosító alapokat kapunk, amelyek oldószerállók és vízállók, és lágy tapintásúak, mechanikus hatásokkal szemben ellenállók, és kitűnő hordási tulajdonságokat mutatnak. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa 48 1 oxigénmentes vizet, 2,7 kg olajsavat és 400 g szilárd nátrium-hidroxidot autoklávban behatón keverünk 1 órán át nitrogén-atmoszférában. Ezután beadagolunk 13,5 kg butadiént, 5,4 kg ox^propil-metakrilátot, 8,1 kg akril-nitrilt és 81' g tere.dodecil-merkaptánt. A rendszert 35 C°-na melegítjük, majd egymást követően beszivattyúzunk 54 g nátrium-j?iroszulfitot 1,5 1 vízben éís 270 g kálium-perszulfátot 1,8 1 vízben. Amikor a keletkező emulzió szilárdamyag-tartalma eléri a 15%-ot, a hőmérsékletet 50 C0 -rta növeljük, és a rendszert mindaddig tovább keverjük, amíg a szilárdanyag-tartalom el nem éri a 33%-ot. A reak-3
