152701. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 100 C fok fölött lágyuló lineáris termoplasztikus keverékpolieszterek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Feltalálók: SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. IX. 25. (CE—460) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1963. IX. 26. Közzététel napja: 1965. X. 22. Megjelent: 1966. VI. 15. 152701 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osrtály: C 08 gl Decimái osztályozás: Dr. Schade Gerhard, Witten-Bommern Dr. Blaschke Franz, Witten 1^1 ©3/^ Tulajdonos: Chemische Werke Witten GmbH, Witten *VÖ>I /. WAA. I $y %J Eljárás 100 C° fölött lágyuló lineáris termoplasztikus keverék-poliészterek előállítására l Ismeretes már magas hőmérsékleten olvadó poliarilészterek előállítása úgy, hogy diarilészterek és aromás dikarbonsavak keverékét, adott esetben alifás dikarbonsavak diarilésztereivel vagy diarilkarbonáttal és kétértékű fenolokkal 5 együtt, átészterezzük és polikondenzáljuk. Ezek a poliarilészterek azonban oly hőmérsékleteken, melyeken még a hőbomlással szemben ellenállóak, oly magas olvadékviszkozitást mutatnak, hogy a jó mechanikai tulajdonságok elérése 10 szempontjából szükséges polikondenzálási fokot a szokásos keverő autoklávokban nem lehet elérni. E hátrány kiküszöbölése végett javasolták már, hogy az ilyenféle poliarilészterek előállítá- 15 sához szükséges kétértékű fenolok egy részét az ekvivalens mennyiségű glikolokkal helyettesítsék. Ez eljárás hátránya azonban annak csekély reprodukálhatósága. Ez eljárás szerint szükséges, hogy a reakciópartnerek pontosan sztöchiomet- 20 rikus arányban legyenek jelen. A hidroxil-vegyületek esetleges feleslege az ilyenkor keletkező, még szabad hidroxil-csoportokat tartalmazó kétértékű fenolos részészterek nem kielégítő termikus stabilitása folytán a polikon- 25 denzátum barna, sőt fekete elszíneződését eredményezi, míg a kétbázisú savak diarilésztereinek feleslege esetében kellően nagy polikondenzációs fok akkor sem érhető el, ha egyidejűleg az aránylag illékony kétbázisú savak diaril- 30 észtereit, pl. difenilkarbonátot, -oxalátot stb. is használjuk. . Azt találtuk, hogy a fenti hátrányok a 100 CT fölötti lágyulási hőmérsékletű lineáris termőplasztikus keverékpoliészterek előállítása során könnyen elkerülhetők, ha az alábbiak szerint járunk el: 0—100 mól% diarilteref tálát, 100—0 mól% diarilizoftalát, 0—10 mól% diarilkarbonát vagy -oxalát, továbbá 100 mól% kétértékű fenol, előnyösen biszfenol-A keveréket — adott esetben ismert adalékok, mint katalizátorok és stabilizáló szerek jelenlétében — átészterezünk és polikondenzálunk oly módon, hogy a végül kb. 320 C-ig felhevített keverékhez kb. 15— 120% — az említett kiindulási anyagok átészterezése és polikondenzálása során elméletileg keletkező poliarilészterre számított — lineáris termoplasztikus poliésztert adunk, mely tereftálsav-, izoftálsav-egységekből vagy ezek keverékeiből, továbbá diprimér dialkohol-maradékokból áll, mimellett úgy járunk el, hogy a dialkohol-maradékokat tartalmazó poliésztert a reakcióelegyhez kb. 280 C°-ig adjuk hozzá, amint a keletkezett poliarilészterek viszkozitása az említett reakciófeltételek mellett kb. 2000—4000 poiset ér el és ezt követőleg a polikondenzálást ez adalék jelenlétében tovább folytatjuk mindaddig, amíg a reakciótermék jó mechanikai tulajdonságokat nem vesz fel. A találmány szerint alkalmazandó dialkohol-V 152701