152700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás feszültségmentes, fényes nikkelbevonat előállítására galván fürdőből
3 lursók, szaharin, fuchsin, chinolin, izochinolin, N-alkil-piridinek, alkil- és aril-szulfonsavak és szulfonsavanidok, acetilén származékok (pl. propar gil alkohol), alifás aminők (pl. allyl-amin) :=tb. . A szerves adalékok a szervetlen sókkal szemben — a galvánfürdők üzemeltetése szempontjából — számos előnnyel bírnak, ezért az utóbbiakat csaknem teljesen kiszorították a használatból. Ismeretesek olyan eljárások, melyek a fényes nikkelezés előzőekben ismertetett kedvezőtlen tulajdonságainak egy részét olyan módon igyekeznek megszüntetni, hogy egymástól eltérő adalékösszetételük élektrolidokból különböző kristályszerkezetű (és nemfémes szennyezettségű) nikkel rétegeket választanak le egymás fölé. Az ilyen eljárások hátránya, hogy energia-, berendezés- és területigénye rendszerint nagyobb és alkalmazási területe korlátozottabb, mint az egyszerű fényes nikkelezésé. További hátrányai általában az ismert fényes nikkelezési eljárásoknak: az ismeretes, szerves fényesítő adalékok bomlása és/vagy a galvanikus bevonatba történő beépülése az elektrolit karbantartása szempontjából is kedvezőtlenebb az adaléknélküli esethez képest. Az ismeretes, szerves fényesítő adalékok az adaléknélküli esethez képest jelentős mértékben érzékenyek az elektrolit idegen fém szennyeződéseire. Az ismert, szerves fényesítő adalékok legtöbbjét a hidrogénperoxid károsítja. Az ilyen adalékok koncentrációjának meghatározása az elektrolitban — reprodukálható analitikai módszerekkel — általában nagyon nehezen vagy egyáltalán nem hajthatók végre. A galvanikus fényes nikkelezés eddig leírt hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére szolgál a találmány szerinti eljárás, amelynek az a lényege, hogy a fényes nikkelbevonatot olyan elektrolitból választjuk le, amely az elektrolit egyéb, általánosan ismert összetevői mellett, e találmányt megelőzően fényesítő adalékként nem ismert, a galvánbevonatba nem épülő és bomlást nem szenvedő két szerves vegyületet tartalmaz. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja az, hogy a feszültségmentes fényes nikkelréteg leválasztására olyan, egyébként ismert, savas kémhatású nikkelező elektrolitot, célszerűen „Watt" típusú nikkelfürdőt alkalmazunk, amely fényesítő adalékként 0,5 g/liter koncentrációban dialkil-imidazolszulfonsav fémsóját és 0,8 g/liter koncentrációban polyalkil-pirimidinszulfonsav származékot tartalmaz. Az elektrolízis üzemi körülményei ebben az esetben nem különböznek a „Watt" típusú adalékmentes nikkelfürdő paramétereitől. A fényesítő hatás szempontjából megfelelő áramsűrűség határok 0,1—10 A/dm2 . A találmány szerinti eljárás fényesítő adalékának alkalmazásával egyéb összetételű (hideg vagy meleg típusú) nikkelfürdőből is leválasztható a galvanikus fényes nikkelbevonat. A találmány szerinti eljárás előnyei: a fé-4 nyesítő adalék mennyisége, mivel nem bomlik és nem épül be a bevonatba, csak a kihordási és egyéb (szűrési, elfolyási stb.) elektrolit veszteséggel arányos, ami azt jelenti, hogy alkalma-5 zása gazdaságosabb, mint az ismert fényesítő adalékoké. A fényesítő adalék vegyületei károsodás nélkül tűrik az elektrolit lúgosítását és hidrogénperoxidos kezelését, ezért alkalmazható az adalékmentes nikkelfürdő vasszennyeződésé-10 nek eltávolítására használatos kicsapásos módszer, és gazdaságosan alkalmazható az eljárás nem különleges tisztaságú nikkelanódok felhasználása mellett is. Az alkalmazott fényesítő adalék mennyisége az elektrolitban — jól reprodu-15 kálható, egyszerű analitikai vizsgálattal — pontosan meghatározható és az adalék pótlását a vizsgálati eredmény alapján lehet elvégezni. Az előállított fényes nikkelbevonat az alapfém rugalmas deformációit repedés nélkül követni 20 tudja és nagymértékű, maradó alakváltozások létrehozása esetén a galvánréteg elszakadása nem terjed túl az igénybevételi területeken. A fényes nikkelréteg saját korrózióállósága az azonos vastagságú matt nikkelréteg védőhatásával 25 és ellenállóképességével megegyezik vagy kedvezőbb, mint az utóbbié. A találmány szerinti eljárással készült galvanikus, fényes nikkelbevonat kedvező és előnyös tulajdonságai arra a tényre vezethetők vissza, 30 hogy az alkalmazott fényesítő adalék komponensei — sem az elektrolid huzamos tárolása, sem az elektrolízis során — bomlást nem szenvednek, és nem épülnek be a galvánfürdőből leválasztott nikkelbevonatba, ugyanakkor létre-35 hozzák a kívánt fényesítő hatást. Ennek következtében a létrejövő fényes nikkelbevonat homogén, feszültségmentes és 15 (ím vastagság esetén már gyakorlatilag pórusmentes. Tubeánsavas vizsgálataink szerint pl. a találmány sze-40 rinti eljárással készült kb. 15 fim vastag nikkelbevonat esetében 0,4 dm2 felületen átlagosan 10 és maximálisan 30 pórust lehetett kimutatni, míg az azonos szennyezettségi fokú fürdőben készült azonos vastagságú matt-nikkel 45 bevonatokon, ugyancsak 0,4 dm2 felületen, 80 vagy ennél több pórus mutatkozott. A gyorsított nedves meleg, valamint az ipari gáz (C02 + SO a ) légtérben végzett korróziós vizsgálatok során a találmány szerinti eljárással ki-50 készített alkatrészek kevésbé károsodtak, mint az összehasonlításra szolgáló, azonos rétegvastagságú, matt-nikkel kikészítésű alkatrészek. 55 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás feszültségmentes fényes nikkelbevonat előállítására, egyébként ismert elektrolit összetételű galvánfürdőből, azzal jellemezve, 60 hogy a nikkelfürdőhöz 5-, vagy 6-tagú, a gyűrűben két heteroatomot tartalmazó heterociklusos vegyületek magban szulfonált származékainak fémsóit elegyítjük fényesítő adalékként 0,2—5 g/liter mennyiségben. 65 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato-2