152696. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok termelésére

7 152696 8 szabad állapotban vagy vizes oldatban adagolhatjuk a kultúrához. A mikroorganizmusok tenyésztésének legkedvezőbb hőmérséklete a mikroorganizmusok fajtájától függően változik, általában azonban 25— 35 C° lehet. Candida lipolytica alkalmazása esetén az előnyös hőmérséklettartomány 28 C° és 32 C° között van. Az oxigénfelvétel lényeges a mikroorganizmusok fejlődése szempontjából. Gyors fejlődés fenntartása érdekében az oxigén biztosítására szolgáló levegőt finom buborékok alakjában, keverés hatására juttatjuk a tápközegbe. A levegőt zsugorított vagy egyéb pórusos felületen át vezethetjük be a tápközegbe. Kívánt esetben az ún. örvénylő szellőztetést is alkalmazhatjuk a levegővel való benső érintkeztetés biztosítására. Azt találtuk, hogy a Candida lipolytica élesztőtörzs és örvénylő szellőztetés alkalmazása esetén olyan gyors mikroorganizmusfejlődést érhetünk el, hogy a generációs idő kb. 2—5 óra, a sejtkoncentráció pedig 2 nap alatt tizenkétszeresére is növekszik. Szakaszos fermentáció esetén a mikroorganizmusok kezdetben általában lassan fejlődnek a sejtkoncentráció növekedése szempontjából. (A fejlődésnek ezt a szakaszát „késleltetett fázis"nak nevezzük.) Ezután a fejlődés üteme meggyorsul; ezt a nagyobb fejlődési sebességű szakaszt „exponenciális fázis"-nak nevezzük. Utána a sejtsűrűség ismét állandó marad, ez a „stacioner fázis". A következő fermentációs szakaszhoz felhasználásra kerülő mikroorganizmusokat előnyösen az exponenciális fázis befejeződése előtt vesszük ki a fermentációs közegből. A nikroorganizmusok tenyésztését rendszerint a stacioner fázis beállása előtt szakítjuk meg. Az eljárás e szakaszában a mikroorganizmust rendszerint elkülönítjük a vizes tápközeg főtömegétől, és a fel nem használt kiindulóanyagfrakció főtömegétől is. A termék további tisztítása előtt a mikroorganizmust autolízisnek vethetjük alá. A termék kezelésének egyik lehetséges módja esetében oly módon járunk el, hogy előbb elkülönítjük a folytonos vizes fázis nagyobb részét, célszerűen dekantálás vagy centrifugálás útján. Az így elkülönített vizes fázis rendszerint nagyobb koncentrációban tartalmaz nem tápanyag jellegű ionokat, mint ahogyan ez a visszakeringtetésre kerülő folyadékáramban megengedhető; ha ez így van, akkor a kinyert vizes fázisnak csak egy részét keringtethetjük vissza. Az említett módon a fermentációs termékben jelenlevő vizes fázisnak rendszerint kb. 96 súly%~ot kitevő részét különíthetjük el, s ebből kb. 20 súly%-nak megfelelő rész kerül kiselejtezésre. A visszakeringtetett folyadékáramhoz a szükséges tápanyagokat hozzáadjuk, és így feldúsítva vezetjük azt vissza a fermentarba; kívánt esetben ezeket a dúsító tápanyagokat külön áramban is betáplálhatjuk a fermentorba. Az eljárás, ha élesztő termelésére alkalmazzuk, az alábbi termékelválasztási műveleteket foglalhatja magában. Egyes esetekben nemcsak élesztőket, hanem másfajta termelt mikroorga-5 nizmusokat is ilyen módon választhatunk el. A fermentorból kapott termék centrifugálása útján három frakciót nyerünk ki. E frakciók a növekvő sűrűség szerinti sorrendben a következők: 10 1. egy élesztősejteket tartalmazó olajos fázis, 2. egy olajat és élesztőt nyomokban tartalmazó vizes fázis, 3. egy élesztő-„krém", amely élesztőből áll, sejtjein megkötött olajat is tartalmaz, továbbá 15 tartalmaz vizes fázist is. A 2. frakció kinyerése után a 3. frakcióhoz vagy az 1. és 3. frakció elegyéhez valamely felületaktív anyag vizes oldatát keverjük. -Ennek a kezelésnek az a célja, hogy az olajat 20 elválasszuk az élesztősejtektől; az olaj nyilván adszorpció útján van a sejtekhez kötve. Ehhez az eljáráshoz előnyösen valamely ehető felületaktív anyagot, pl. szachárózésztert alkalmazhatunk, ami által csökkenthetjük a követ-25 kező mosás szükséges mértékét; nem ehető felületaktív anyagok alkalmazása esetén ugyanis ezeket teljesen ki kell mosni az élesztőből. A fenti módon kapott emulziót centrifugálás útján bontjuk meg, amikoris három frakciót 30 kapunk: 4. egy olajos fázist, 5. egy felületaktív anyagot tartalmazó vizes fázist, amelyet visszakeringtetünk az 1. és 3. frakció kezelésére, és 35 6. egy élesztő-„krémet", amely olajjal még mindig szennyezett élesztőből áll, egy felületaktív anyagot tartalmazó vizes fázissal együtt. A felületaktív anyag fogyasztásának a lehetőséghez képest való csökkentése érdekében a 40 felületaktív anyagot tartalmazó vizes mosóoldatot visszakeringtetjük. Az említett 6. frakciót tovább kezelhetjük oly módon, hogy felváltva felületaktív anyaggal mossuk és centrifugáljuk mindaddig, míg az 45 élesztő olajtartalma egy kívánt alacsony szintre nem csökken. A most már élesztőből és a felületaktív anyag vizes oldatából álló élesztőkrém ezután vízzel mosható és újból centrifugálható. Kívánt esetben kétszeri vagy többszöri mosást 50 alkalmazhatunk. E vizes mosások egyike vagy többje során (de előnyösen nem az utolsóban) sós vizet (pl. tengervizet) használhatunk, míg az utolsó mosást előnyösen lágy vízzel végezzük. Az eljáráshoz szükséges lágy viz mennyiségé-55 nek csökkentése érdekében ezt az utolsó mosásból kikerülő vizet teljes egészében felhasználjuk a fermentációhoz szükséges tápközeg kiegészítésére és a felületaktív anyaggal való mosás során, míg a lágy víz maradékát a mosásra alkal-60 mázott sós vízhez adjuk, a sókoncentráció csökkentése céljából. Végül az élesztőt megszárítjuk, olyan körülmények között, amelyek alkalmassá teszik a terméket élelmiszerként való felhasználásra. 65 A mikroorganizmusok tisztított állapotban 4