152639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzőhatású anyag előállítására

3 152639 4 tatjuk. Eltérően a tQrzsszafoadalomtól, fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó aromás komponens (pl. fenol) 2 móljához csak 0,85—0,9 mól kén­savat kell adagolni, ily módon 68—70% dioxi­difenölnzuűifon és 30—3i2% fenolszulfosavat tar- 5 taimazó szulifonmassza keletkezik. Ehhez annyi technikai minőségű p-fenolszulfosavat adunk, hogy a massza dioxidifenilszulfontartalma 50— 60% legyen. Fontos, hogy az utólag adagolt p-fenolszulfosav legalább 85—90% p-izomert io tartalmazzon. A kívánt legalább 85—90%-os p-fenolszulfosav ismert módon 1 mól fenolnak 1 mólnál több kénsavval 130 C°-on 6 órán át történő reagáltatásával állítható elő. Űj eljárásunk alapja az a felismerés, hogy 15 a kétféle fenolszulfosav a dioxidifenilszulfon­nal való kondenzációs reakció szempontjából nem egyenértékű. Ide irányuló vizsgálataink során úgy találtuk, hogy a p-fenolszulfosav könnyebben és szívesebben lép formaldehid 20 jelenlétében dioxidiíenifliszulfonnal kondenzációs reakcióiba, mint az orto-izomer, mimellett a termék cserzési tulajdonságai még kedvezőbbek lesznek. így pl. a termék savállósága kifogás­talan lesz, kötésértéke 62—64-re növekszik és 25 üledék egyáltalán nem képződik. Felismerésünk az eddigi szakirodalomból nem származtatható, a fenolszulfosav komponens izomer arányának (kihatását a dioxidifenilszul­fonnal történő kondenzációs reakció szempont- 30 jából ugyanis edidig nem vizsgálták. Az összes eddig ismert eljárás során a fenolszulfosav két izomérjét olyan arányban használták fel, ami­lyen arányban azok az adott reakciókörülmé­nyek között keletkeztek. Itt jegyezzük meg, 35 hogy a harmadik izomer, a metafenolszulfosav teljesen alárendelt jelentőségű a találmány szempontjából, miruthogy a fenol és a kénsav reakciójánál a hddroxilcsoport irányító hatása folytán ez gyakorlatilag is számottevő mérték- 40 ben nem keletkezik. Találmányunk egyik változata értelmében úgy is el járhatunk, hogy a 68—70%-os szul­fonmasszát a p-fenolszuöfosawal 40—43%-osra állítjuk be, azaz a itörzsszaíbadalom szerinti 45 szulf on : szulíosav arányt alkalmazzuk, de ezen belül a szulíosav komponens magától értető­dően p-izomerben dúsabb, orto-izomerfben sze­gényebb. A kondenzációs reakció után 40 C° alá történő visszahűtés idejét ez esetben lerö- 50 vidíthetjük. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a rövidített utóreakciós idő csak kfo. 40% szulfont és 60% fenolszulfosavat tartalmazó reaikcióelegy feldolgozása során alkalmazható, ha a kiindulási anyagot 68—70%-os- szulfon- 55 masszából és technikai parafenofeuliosavból készítettük úgy, alhagy azt az előbbiekben le­írtuk. Az 50% feletti de különösen 60% körüli dioxidifeniiszulfont tartalmazó massza konden­záltatása után a törzsszafbadalamfoan leírt, elő- 60 nyösen 12—16 órás uitóreafcciós időt feltétlenül be kell tartani, ellenkező esetben a késztermék oldhatatlan alkatrészt fog tartalmazni, ami fel­használhatóságát károsan befolyásolja. Az alábbi példákat a találmány lényegének (55 megvilágítására közöljük anélkül azonban, hogy magát a találmányt e példákra kívánnánk kor­látozni. 1. példa Keverővel ellátott, zománcozott autoklávban 120 kg fenolt megolvasztunk és keverés köz­ben kfo. 30 perc alatt 55 kg technikai kénsavat csurgatunk hozzá. Ezután minderiben a törzs­szafoadalom 1. példája szerint járunk el, a vá­kuumkezelés után 68—70% ddoxidifenilszulfont és 30—32% fenolszulfosaivat tartalmazó szulfon­masszát kapunk és mintegy 40 kg 40%-os vizes fenolt nyerünk vissza. 2. példa Az 1. példa szerint nyert szulf onmassza 135 súlyrésznyi mennyiségéhez annyi technikai p­-fenolszulfosavat adagolunk, hogy a szulfon­massza dioxidifenilszulfon tartalma 60% le­gyen. Az anyagot ezután az összes szárazanyag tartalommal azonos mennyiségű vízzel elegyít­jük és a törzsszabadalom 1. példájában leírt módon neutraüizáljuk úgy, hogy 1%-os oldat­ban az anyag pH-ja 8,3—8,5 legyen. E keve­rékhez a szárazanyagtartalom 81%-át kitevő mennyiségű 30%-os formaldehid oldatot ada­golunk, 94—97 C°-on, kfo. 1 óra leforgása alatt. Ha a neutralizáció után volna némi üledék, úgy ez a formaldehid beadagolása után feltét­lenül oldódik. Ezt követően az anyagot 40 C° alá hűtjük és 12—16 órán át állni hagyjuk, majd a formaldehid feleslegének eltávolítása céljából 98—100 C°-ra melegítjük és ezt a hő­mérsékletet tartjuk a formalin szag eltűnéséig. A késztermék pH-ját szerves savval '(pl. ecet­savval) pH 4-re beállítjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. A 150.531 lajstromszámú törzsszabadalom 1. igénypontja szerinti eljárás továbbfejlesz­tése, melyre jellemző, hogy fenol és kénsav reagáltatásával 68—70% dioxidifenilszulfont és 30'—32% orto- és p-fenolszulfosavat tartalmazó szulf owmasszát készítünk, ezt technikai p-fenol­szulfosav adagolásával 315—65% dioxidifenil­szulfon-tartalamra beállítjuk, a szárazanyag­tartalom 100—120%-ának megfelelő mennyi­ségű vízzel hígítjuk, valamely alkálihidroxid­dal, előnyösen natriumfoidroxiddal, semlegesít­jük, formaldehiddel reagáltatjuk, majd utána 1—24 célszerűen 12—16 óra időtartamra 40 C° alá hűtjük, végül a feles formaldehidet mele­gítéssel eltávolítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy az alkáli-hidr­oxiddal történő semlegesítést 90—100 C°-on pH = 8,3—8,6 értékig (1%-os oldaliban mérve) végezzük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a szulfonmassza 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom