152614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított tulajdonságú poliészter kontakt gyanták előállítására

3 152614 4 molekulasúlyú savanyú félészterek katalizálják a maleát izomerizálódását. f umaráttá. A találmány további alapja az a felismerés, hogy ilyen savanyú félészterek képződését egyszerűen elősegíthetjük azáltal, ha a polikondenzáeiót monokar'bonsavak jelenlétében végezzük, minek eredményeként átésztereződés következtében savanyú félészter jön létre. Vizsgálataink során azt is megállapítottuk, hogy a monokarbonsavak egy része a gyantába való beépülés következtében végcsoport-lezáró, tehát polárosságot csökkentő komponensként is szerepel, továbbá a kopolimerizáció folyamán csökkenti, ill. kiküszöböli a levegő inhibitáló hatását. A találmány eljárás javított tulajdonságú poliészter kontakt gyanták előállítására kétvagy többértékű alkoholok telítetlen kétbázisú savak, továbbá adott esetben telített kétbázisú savak polikondenzáció ja, majd az így kapott telítetlen poliészternek vinil- és/vagy allil-monomerekkel iniciáló anyagok jelenlétében végzett kopolimerizációja útján, amely abban áll, hogy a polikondenzációt kis mólsúlyú savanyú félészterek jelenlétéhen végezzük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a kis mólsúlyú savanyú félészterek jelenlétét úgy biztosítjuk, hogy a polikondenzációt 6—20 szénatomszámú monokarbonsavak jelenlétében végezzük, A monokarbonsavakat a reakcióelegyhez adagolhatjuk a polikondenzáció során folyamatosan, vagy több részletben, gyakorlatilag egyenletes elosztásban. Ilyen módón állandóan biztosíthatjuk az átizomerizálódást elősegítő savanyú félészterek jelenlétét. Ha kemény, kevéssé rugalmas gyantákat kívánunk előállítani, a savanyú félészterek képzését, ill. a monökarbonsav adagolását célszerű akkor kezdeni, amikor a polikondenzáció során a kezdeti savszám értéke gyakorlatilag a felére csökkent. A monokarbonsavakat, ill. azok egy hányadát röviddel a polikondenzáció befejezése előtt is,adagolhatjuk a reakcióelegyhez; ezáltal nagyabb szabad monokarbonsav-tartalmat biztosítunk. Vizsgálataink szerint ilyen esetben fokozottan érvényesiítlhető a monokarbonsavak szemipöMris tulajdonsága, ill. a kontakt gyanta száradását elősegítő, a levegő inhibitáló hatását kiküszöbölő hatása. Ha az utóbbi hatás elérése, vagyis a kontakt gyanta levegőn való száradási tulajdonságainak javítása a cél, és lemondunk a monokarbonsavaknak a polikondenzáció során kifejtett kedvező hatásáról, a rnonokarfoonsavakat adagolhatjuk a gyantához röviddel a polikondenzáció 'befejezése előtt vagy után, ill. a palikondenzációval kapott telítetlen poliészter kopolimerizációja előtt is. A találmány szerinti eljárás alkalmazása révén viszonylag alacsony kondenzációs fok és polikondenzációs hőmérséklet esetén is teljessé tehető az átizomerizálódási reakció. A találmány értelmében 6—20 szénatomszámú monokarbonsavként bármilyen telített vagy telítetlen monökarbonsav, pl. laurinsav, palmitinsav, sztearinsav, olaj sav, ricinolsav stb. előnyösen alkalmazható. A polikondenzáció folyamán a reakcióelegybe bevitt monökarbonsav a kondenzáció körülmé-5 nyeitől függően részben vagy teljes mennyiségében kémiailag van kötve a telítetlen poliészterhez. A szabad savtartalom a hozzáadott monökarbonsav mennyiségétől, az adagolás időbeli eloszlásától, és a monokarfoonsawal végbe-10 menő kondenzáció időtartamától függően változik, A polikondenzáció után adagolt monökarbonsav természetesen nincs kémiailag a telítetlen poliészterhez kötve, azonban a kontakt gyanta 15 levegőn való száradási tulajdonságait javító hatáshoz erre nincs is feltétlenül szükség. Az a lényeges, hogy a zsírsav paraffin láncával kifelé fordulva, elő tudja segíteni a .gyanta száradását. 20 A polikondenzáció közben adagolt monökarbonsav amellett, hogy az átizomerizálódást elősegíti, egyéb kedvező hatásokat is biztosít. Így lehetővé teszi a polikondenzáció hőmérsékletének csökkentését és kedvezően befolyásolja a 25 gyanta színét. Ezért a találmány szerinti eljárással készült gyanták világosabb színűek, mint a hasonló összetételű, de karbonsavas módosítás nélkül előállított gyanták. A monokarbonsav-adalékkal előállított gyanták kopolime-30 rizációs reaktivitása is nagyobb és hőállóságuk, keménységük, rugalmasságuk, valamint egyéb mechanikai tulajdonságaik is kedvezőbbek, mint az eddig ismert, {monokarbonsav-adalék nélkül készült) gyantáké. 35 A monokarbonsavas-adalék további lényeges előnye, hogy viszonylag igen kis mennyiségben (2—3%) adagolva is jelentősen leszállítja a polikondenzátum lágyuláspontját azáltal, hogy megbontja a fonalmolekulák rendezettségét, ill. csök-40 kenti a van der Wiaals-féle hatást. Ezáltal a polikondenzátumnak sztirol monomerben való oldási technológiáját biztonságossá teszi. Az oldás ugyanis sztirol monomerben úgy történik, hogy a hideg sztirolba, folyatják állandó keve-45 rés közben a meleg gyantát '(polikondenzátum). Ha a gyanta lágyuláspontja magas, az oldáshoz szükséges kis viszkozitás eléréséhez túl magas hőmérséklet szükséges, amelynél az oldás folyamán a sztirol erősen felmelegszik, ezáltal 50 csökken a gyanta oldat stabilitása, ül. fennállhat a polimerizáció megindulásának a veszélye is. Ha viszont a polikondenzátum nem elég meleg, a hideg sztirolba engedve hamarabb megdermed és nem tud egyenletesen szétoszlani ^5 a monomerben. Ezen, problémákon úgy lehet segíteni, ha a polikondenzátum lágyuláspontját csökkentjük, miáltal alacsony hőfokon gyorsan és biztonságosan homogén oldat állítható elő. A savanyú félészterek jelenléte, ill. mono-60 karbonsav adalék révén megjavul a polikondenzátumök különböző oldószerekben való oldékonysága is. Ilyen szempontból különösen jelentős az oldékonysiág növekedése a leggyakrabban alkalmazott monomer, a sztirol esetében. 65 A szokásos összetételű poliészter gyanták álta-