152609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított stabilitású kationaktív bitumenemulziók előállítására

> 152609 6 mólikoncentráció 0,02 mól/1-nél kisebb, akkor az oldatelegy UV^spektruma nem azonos az egyes komponensek UV-spektrumának algebrai-geometriai összegével, hanem attól egyes helyeken eltér. Az eltérés a molekuláknak, az 5 összeöntés következtében' beálló asszociálódására, a két komponens kötődésére utal. Ha az alkalmazott mólkonoentráció előbbinél magasabb, akkor az oldat-elegy opalizál, esetleg csapadék képződés is felléphet. Nyiltszén- íjj láncú aminvegyületek elegyeinek vizes oldataiban, a hosszú szénláncok elleniére, jóllehet kohéziós vonzás ezek között fellép, assziociálódás nem tapasztalható, mely jelenség ismét azt bizonyltja, hogy a molekulák között fellépő kö- 15 tésék a találmány szerinti esetben nem kohéziós jellegűek, hanem stabilabb hidrogénkötésekből ereidnek. A találmány szerinti bitumenemulziók tehát kis mechanikai energia befektetésével gyorsan 20 előállíthatók, semleges pH-4artoimány közelében is tartósan stabilak, alkalmazásukkal elkerülhető a korrózióveszély és az ismert bitumenemulziókmál a pH érzékenység miatt tapasztalt stabilitás-változás, 25 Újszerű előnyt biztosít a jelen eljárással készített bitumenemulzió bármely jellegű kőzeten való megkötődése és tartós feltapadása is. A korszerű technológiával előállított bitumenemulziók alkalmazásával is mindig számba kell 30 venni azt, hogy ezek az alkalmazott emiulgeátor jellegétől függően csak savanyú vagy foázisos jellegű kőzeten való tartós kötés kialakítására képesek. Ezzel szemben a fentebbiekben ismertetett emulgeátorokkal az a műszaki 35 többlethatás érhető el, hogy azok bármely jellegű kőzeten jól kötődnek. A tartós kiötés oka abban rejlik, hogy a találmány szerinti emulgeátarok a kőzetfelületen adott esetben található negatív töltésű ionokkal létesített és az »o eddig ismert emulgeátoroknál is fellépő kötésen kívül minden esetben stabil datív kötést is létesítenek a kőzet megfelelő fématomjaival és így a kőzet felületén komplex réteg alakul ki. 45 Az ismert emulgeátorok kőzetekihez való feltapadásának oka a felületi feszültségek viszonyán, a könnyen hidroilizálíható sószierű köté, sék kialakulásán alapul. Ezzel szemben jelen eljárás szerint az emulgeátorok a datív kötés- 50 sei kötődnek a minden kőzet felületén megtalálható kömplexbépzésre alkalmas fématomokkal. A komplex kötés bekövetkezése azzal igazolható, hogy ha a jelen találmány szerinti emulgeátorokkal momomolekulás réteggel fedett 55 különböző jellegű kőzetporok IR-spektrumát vesszük fel, akkor pl. a C=N-kötést tartalmazó vegyületek esetében ezen kötésre jellemző 1610 cm-1 frekvencia eltűnik, ami arra utal, hogy a =N-atom kémiai kötésre lépett. Mivel 60 a tercier-nitrogénatoim datív-fcötésen kívül egyéb természetű kémiai kötést nem létesíthet, így nyilvánvaló, hogy a datív-kőtés a kőzetfelületen levő komplexképzésre hajlamos fématomokkal létrejött. 55 A datív-kötés kialakulása folytán a bitumenemulziók kőzetfelülethez való kötődése erős mértékű. A kötés vagy tapadás mértékére az jellemző, hogy az emulzió a kőzetről hosszú állás után sem reemulgeálódik és az is, hogy a kőzet felületéhez, tapadt bitumenréteg onnan dörzsöléssel sem távolítható el. Ezen kívül, mint azt már említettük, ugyanazon bitumenemulziók mind savas, mind bázisos jellegű kőzeten egyformán megtapad, tehát lényegében egy emulzióval minden fajta kőzet kötése és burkolása megoldható. A találmány szerinti eljárás további részleteit az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 33 g vízben 0,3 g 3-ol-"N^mirisztil-kinoliniumot és 0,015 g l-aminoetäl-2-spearmil-2-imidazolint oldunk. A vizes oldatot sósav beadagolása után 5 pH-ra állítjuk be. Az oldathoz keverés közben 95 C° hőmérsékleten 100 g 43 C° lágyuláspontú nagylengyeli bitument - adagolunk, és homogenitásig keverjük. Az így kapott emulziós bitumenpaszta egy évi tárolás után is vízzel közvetlenül hígítható, stabil feőzetfelületen gyorsan törő kationaktív bitumenemulzió. 2. példa 1,0 g iN4údroxietOpmdinium-laurilsavas észtert és 0,05 g l-aminoetil-2-spermil-2^benzimidazolint 88,9 g vízben oldunk. A vizes oldat pH értékét sósav beadagolásával 6-ra állítjuk be. Az így kapott oldathoz keverés közben, 95 C° hőmérsékleten 110 g 38 C° lágyuláspontú nagyiengyeli bitument adagolunk és a. homogenitás eléréséig keverjük. A fenti módszerrel stabil, a kőzetfelületen közepesen gyorsan törő bitumenemulzió állítható elő. 3. példa 3,0 g laurilalkohol pMdinium-IN-ecetsavas észtert és 0,3 g 2-oxietil-4-palmitil-pirazolt 66,7 g vízben oldunk. A vizes oldat pH értékét sósav beadagolásával 6.5-re állítjuk be. A vizes oldathoz keverés közben 90 C° hőmérsékleten 130 g hígított bitument adagolunk, és a homogenitás eléréséig keverjük. Az így kapott emulzió stabil, a kőzetfelülieten lassan törő, kationaktív jellegű készítmény, amely ásványi anyagokkal jól elkeverhető. Szabadalmi igénypont: Eljárás javított stabilitású, a bitument spontán emulgeáló és tartósan emulzióban tartó, savas vagy bázisos jellegű kőzeten egyaránt tartós kötést biztosító kationaktív emulgeálószert tartalmazó bitumenemulziók előállítására, azzal jellemezve, hogy^ az emulgeálandó bitument keverés közben 100 C-ig terjedő hőmérr