152609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított stabilitású kationaktív bitumenemulziók előállítására

> 152609 6 mólikoncentráció 0,02 mól/1-nél kisebb, akkor az oldatelegy UV^spektruma nem azonos az egyes komponensek UV-spektrumának algeb­rai-geometriai összegével, hanem attól egyes helyeken eltér. Az eltérés a molekuláknak, az 5 összeöntés következtében' beálló asszociálódá­sára, a két komponens kötődésére utal. Ha az alkalmazott mólkonoentráció előbbinél magasabb, akkor az oldat-elegy opalizál, eset­leg csapadék képződés is felléphet. Nyiltszén- íjj láncú aminvegyületek elegyeinek vizes oldatai­ban, a hosszú szénláncok elleniére, jóllehet ko­héziós vonzás ezek között fellép, assziociálódás nem tapasztalható, mely jelenség ismét azt bi­zonyltja, hogy a molekulák között fellépő kö- 15 tésék a találmány szerinti esetben nem kohé­ziós jellegűek, hanem stabilabb hidrogénköté­sekből ereidnek. A találmány szerinti bitumenemulziók tehát kis mechanikai energia befektetésével gyorsan 20 előállíthatók, semleges pH-4artoimány közelé­ben is tartósan stabilak, alkalmazásukkal el­kerülhető a korrózióveszély és az ismert bitu­menemulziókmál a pH érzékenység miatt ta­pasztalt stabilitás-változás, 25 Újszerű előnyt biztosít a jelen eljárással ké­szített bitumenemulzió bármely jellegű kőzeten való megkötődése és tartós feltapadása is. A korszerű technológiával előállított bitumen­emulziók alkalmazásával is mindig számba kell 30 venni azt, hogy ezek az alkalmazott emiulgeá­tor jellegétől függően csak savanyú vagy foá­zisos jellegű kőzeten való tartós kötés kiala­kítására képesek. Ezzel szemben a fentebbiek­ben ismertetett emulgeátorokkal az a műszaki 35 többlethatás érhető el, hogy azok bármely jel­legű kőzeten jól kötődnek. A tartós kiötés oka abban rejlik, hogy a találmány szerinti emul­geátarok a kőzetfelületen adott esetben talál­ható negatív töltésű ionokkal létesített és az »o eddig ismert emulgeátoroknál is fellépő köté­sen kívül minden esetben stabil datív kötést is létesítenek a kőzet megfelelő fématomjaival és így a kőzet felületén komplex réteg alakul ki. 45 Az ismert emulgeátorok kőzetekihez való fel­tapadásának oka a felületi feszültségek viszo­nyán, a könnyen hidroilizálíható sószierű köté­, sék kialakulásán alapul. Ezzel szemben jelen eljárás szerint az emulgeátorok a datív kötés- 50 sei kötődnek a minden kőzet felületén megta­lálható kömplexbépzésre alkalmas fématomok­kal. A komplex kötés bekövetkezése azzal iga­zolható, hogy ha a jelen találmány szerinti emulgeátorokkal momomolekulás réteggel fedett 55 különböző jellegű kőzetporok IR-spektrumát vesszük fel, akkor pl. a C=N-kötést tartal­mazó vegyületek esetében ezen kötésre jellem­ző 1610 cm-1 frekvencia eltűnik, ami arra utal, hogy a =N-atom kémiai kötésre lépett. Mivel 60 a tercier-nitrogénatoim datív-fcötésen kívül egyéb természetű kémiai kötést nem létesíthet, így nyilvánvaló, hogy a datív-kőtés a kőzet­felületen levő komplexképzésre hajlamos fém­atomokkal létrejött. 55 A datív-kötés kialakulása folytán a bitumen­emulziók kőzetfelülethez való kötődése erős mértékű. A kötés vagy tapadás mértékére az jellemző, hogy az emulzió a kőzetről hosszú állás után sem reemulgeálódik és az is, hogy a kőzet felületéhez, tapadt bitumenréteg onnan dörzsöléssel sem távolítható el. Ezen kívül, mint azt már említettük, ugyanazon bitumen­emulziók mind savas, mind bázisos jellegű kő­zeten egyformán megtapad, tehát lényegében egy emulzióval minden fajta kőzet kötése és burkolása megoldható. A találmány szerinti eljárás további részle­teit az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 33 g vízben 0,3 g 3-ol-"N^mirisztil-kinoliniu­mot és 0,015 g l-aminoetäl-2-spearmil-2-imida­zolint oldunk. A vizes oldatot sósav beadagolása után 5 pH-ra állítjuk be. Az oldathoz keverés közben 95 C° hőmérsékleten 100 g 43 C° lágyuláspontú nagylengyeli bitument - adagolunk, és homoge­nitásig keverjük. Az így kapott emulziós bi­tumenpaszta egy évi tárolás után is vízzel köz­vetlenül hígítható, stabil feőzetfelületen gyor­san törő kationaktív bitumenemulzió. 2. példa 1,0 g iN4údroxietOpmdinium-laurilsavas ész­tert és 0,05 g l-aminoetil-2-spermil-2^benzimi­dazolint 88,9 g vízben oldunk. A vizes oldat pH értékét sósav beadagolásával 6-ra állítjuk be. Az így kapott oldathoz keverés közben, 95 C° hőmérsékleten 110 g 38 C° lágyuláspontú nagyiengyeli bitument adagolunk és a. homo­genitás eléréséig keverjük. A fenti módszerrel stabil, a kőzetfelületen közepesen gyorsan törő bitumenemulzió állítható elő. 3. példa 3,0 g laurilalkohol pMdinium-IN-ecetsavas észtert és 0,3 g 2-oxietil-4-palmitil-pirazolt 66,7 g vízben oldunk. A vizes oldat pH értékét só­sav beadagolásával 6.5-re állítjuk be. A vizes oldathoz keverés közben 90 C° hőmérsékleten 130 g hígított bitument adagolunk, és a homo­genitás eléréséig keverjük. Az így kapott emul­zió stabil, a kőzetfelülieten lassan törő, kation­aktív jellegű készítmény, amely ásványi anya­gokkal jól elkeverhető. Szabadalmi igénypont: Eljárás javított stabilitású, a bitument spon­tán emulgeáló és tartósan emulzióban tartó, savas vagy bázisos jellegű kőzeten egyaránt tartós kötést biztosító kationaktív emulgeáló­szert tartalmazó bitumenemulziók előállítására, azzal jellemezve, hogy^ az emulgeálandó bitu­ment keverés közben 100 C-ig terjedő hőmér­r

Next

/
Oldalképek
Tartalom