152607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok és/vagy aldehidek folytonos üzemű szintetikus előállítására

3 152607 4 sebessége között nem lehetett összefüggést ta­lálni. Találmányunk lényege, hogy aldehideknek és alkoholoknak olefinekből, szénmonoxidból és hidrogénből való folytonos üzemű előállítása­kor a betáplált kobaltkatalizátor mennyiségét a termékben oldott kobalt koncentrációjának ellenőrzése alapján úgy szabályozzuk, hogy a termiekben oldott kobalttartalom lehetőleg ál­landó legyen. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a ter­mék oldott kobalttartalmát általában legelő­nyösebb 0,05—0,3 s% között tartam. E szabályozási eljárásunknak egyik fő elő­nye, hogy minden nyersanyagra és kívánt ter­mékre vonatkozólag mindenkori optimális ko­baltadagolásnak az 'eddiginél biztosabb meg­határozását teszi lehetővé. Eljárásunk másik nagy előnye, hogy alkal­mazásával kiküszöbölődnek a termék összetéte­lének azon ingadozásai, amelyeket eddig a reakciósebesség ingadozásai okoztak. így egyrészt jelentős mértékben megnövek­szik a berendezések kapacitása, másrészt javul és egyenletes lesz a termék minősége és ezzel egyszerűbbé válik a termék feldolgozása is, Tapasztalataink szerint különösen előnyös ta­lálmányunk alkalmazása szennyező anyagokat tartalmazó olefineik mint nyersanyagok felhasz­nálásánál. Ilyen szennyezett nyersanyagoknak tekintendők pl az ásványolajipar fcrakktermé­kei, amelyek tudvalevőleg olefineken, továbbá telitett és aromás szénhidrogéneken kívül kén­vegyületéket, diolefineket, peroxidokat stb. is tartalmaznák. Ezek a szennyezések a tapaszta­latok szerint a kobalt katalizátoroknak kobalt­karbonil komplexekké, tehát a reakciótermék­ben oldódó vegyületekké való átalakulását töb­bé-kevésbé lassítják, esetleg teljesen meg is akadályozhatják. Ez a gátló hatásuk és a vele­járó káros mellékfolyamatok, amelyeknek ter­mészetét ma még pontosan nem ismerjük, a találmányunik szerinti szabályozó eljárással ki­küszöbölhetők, így olyan nagy kéntartalmú kraikkíbenzinek is felhasználhatók pl. alkoholok előállítására, amilyeneknek az oxo- vagy köz­vetlen alkoholszinitézisiben való alkalmazására eddig gondolni sem lehetett. Előnyösen alkalmazllmtó találmányunk olyan esetekben is, amikor a kobaltkatalizátor minő­sége nem teljesen egyenletes és ezért kobalt­karbonilokká való átalakulásának sebessége változik. Már pedig ez a helyzet minden olyan gyakorlati esetben, amikor a kobaltot valami­lyen szilárd vegyülete, pl. oxidja, karbonátja alakjaiban adják be a szintézisbe. Ezeknek a szilárd kobaltvegyületeknek átalakulása kobalt­karbenilokká, minit heterogén katalitikus reak­ció, a nyersanyagokban levő szennyezések már említett hatásán kívül magának a szilárd ko­baltvegyületnek előállításmódjától, eloszlásától, szemcsenagyságától stb. is függ. Mindeme té­nyezők változása károsan hat a termék össze­tételének egyenletességére. Szabályozó eljárásunkkal azonban a termék összetételének az eddiginél nagyabb egyenletes­sége biztosítható azokban az esetekben is, ami­kor katalizátorként a nyersanyagban oldható kobaltvegyületeket, pl. kobaltsztearátot, kobalt-5 karbonilt használnaik. Eddig ilyen esetekben is a nyersanyagban, tehát a szintézisreaktor előtt oldott kobalt mennyiségét tartották állandó értéken. Ámde az oldott kobalt koncentrációja megfigyelésünk szerint a szintézis köziben sok-1(1 szór lényegesen megváltozik, a kobalt egy része, amely egyes esetekben megközelítheti a szintézisbe bevitt teljes mennyiságét, a reakció­termékben nem oldódó vegyületékké alakul át, amelyek a reakció további folyamán inaktívok 15 maradnak. Kiviteli példa oktilalfcoholok előállítására kralkkbenzin C7 frakciójából közvetlen alkohol­szintézissel a mellékelt ábrán vázolt berende­zésben. 20 A 15 liter térfogatú 1 szintézisreaktorba Pi kompresszorral óránként 2,7 ,N:m3 , 65% CO-t, 30% H2 -t és 5% inéra gázokat ((ÍN2, CH 4) C0 2 ) tartalmazó gázelegyet, a P2 szivattyúval órán­ként 1,5 kg 70—dlO C° között forró, 40%. ole-25 fint és 0,1% ként 'tartalmazó krakkbenzin szűk­párlatot, a P3 szivattyúval pedig óráinként 30 g kobaltkarbonát szuszpenziót táplálunk: be, amely­nek kobalttartalma 10 s%, és folyadékalapja az oktiLalfcohol szintézis melléktermékéként a 30 desztillációs termékfeldolgozás során elkülöní­tett, nagy molekulasúlyú oxigéntartalmú ve­gyületékből álló un. „desztillációs maradék" volt. Az óránként betáplált kobalt tehát 3 g, azaz a krakkíbenzin mennyiségére számítva 0,2 35 s% volt. Az 1 reaktorban 200—210 C° hőmérsékletet és 300 at nyomást tartottunk fenn. Ilyen kö­rülmények között a kobaltkarbonát kobaltkar­bonilokká alakul át és ezeknek katalitikus ha-40 tására az olefinekből, CO-ból és H2-ből először aldehidek keletkeznek, majd az aldehidek a jelenlevő hidrogénnel alkoholokká redukálód­nak. A reaktorból kiömlő gáz-folyadék elegyet a 2 nagynyomású hűtőben lehűtöttük, majd a 45 3 nagynyomású elválasztóbain gázmanadékra és folyékony végtermékre választottuk szét. A gázt az tSzi expandáltató szelepen át lefúvat­tuk, a folyadékot pedig az Sz2 expandáltató szelepen át a 4 atmoszférikus elválasztóba en-50 gedtük, ahol az oldott gázok felszabadultak. A kobalttartalmú folyékony termieket ezután a kobalt visszanyerésére használt ismert készü­lékbe vezettük. A termék oldott fcobalttartalmát az Mi mű-55 szerrel mintegy 60 üzemórán át állandóan el­lenőriztük és azt találtuk, hogy ezalatt 0,Í2— 0,15% között ingadozott. Ugyanakkor a termék összetétele alapján megállapított olafinkonver­zió 95 és 97%, az aldehidredukció 93—96% 60 között ingadozott, tehát alig változott. 60 üzemóra elteltével más krakkfoenzm-szűk­párlat mintát tápláltunk a reaktorba, amelynek forrponthatára szintén 70—110 C°, olefintar­talma azonban csak 35%, kéntartalma ellenben e.i 0,7% volt. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom