152589. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű anyag színes fényképek előállítására színelőhívás útján

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. XII. 3.1. (FI—246) Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1963. XII. 31. Közzététel napja: 1965. VIII. 22. Megjelent: 1966. V. 01. 152589 Szabadalmi osztály: 57 b 1—11 Nemzetközi osztály: G 03 c Decimal osztályozás: Feltalálók: Dr. Pietrzok Hubertus okleveles vegyész, Wolfen, Schmidt Siegfried okleveles vegyész, Greppin, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Filmfabrik Wolfen, Wolfen, Német Demokratikus Köztársaság Többrétegű anyag színes fényképek előállítására színelőhívás útján A találmány tárgya többrétegű anyag színes fényképek előállítására színadó előhívás útján, mimellett a többrétegű anyag a kékeszöld szín kapcsolójaként azoszinezéket tartalmaz. Ismeretes a színes képek előállításának olyan módja, amely szerint egy színkapcsolót egy primer aromás amin előhívó oxidációs termékeivel reagáltatnak. Rendes körülmények között a színes képet a három szubsztrakciós alapszínből, sárgából, bíborból és kékeszöldből állítják össze, és ezért három különálló rétegben, amelyéket a megfelelő spektrál-tartományok szenzibilizálnak, külön-külön alkalmaznak egy színkapcsolót a sárga, a bíbor és a kékeszöld részkép előállítása céljából. A kékeszöld részkép előállítására általában fenolokat vagy naftolokat használnak. A színes fényképezés egyik legnagyobb nehézsége a pontos spektrális tulajdonságokkal rendelkező színek előállításában áll. Ideális esetben a három szuibszitraktív alapszín mindegyike a látható fényspektrum 1/3-át nyeli el, mégpedig a sárga kép a kéket, a bíbor kép a zöldet és a kékeszöld kép a pirosat. A gyakorlatban azonban ezt sosem érik el tökéletesen, és ennek következtében színhamisítások lépnek fel, amelyeket a másolási eljárások még fokoznak. Az is ismeretes, hogy maszkok felhasználása révén ezeknek a mellékabszorpcióknak a káros befolyását el lehet kerülni. Az is ismeretes to-10 15 20 vábbá, hogy ezeknek a maszkoknak egyik fajtáját az ún. önműködő színmaszkok képezik. Ezeket olyan módon lehet előállítani, hogy egy olyan színkapcsolót alkalmaznak, amely kapcsolásra képes helyén egy színadó adalékot, pl. egy azo-maradékot tartalmaz, amely a színelőhívás alatt színezékként lehasad, és egyidejűleg kialakul a képszínezék. A színelőhívás közrben tehát két kép képződik, mégpedig a tulajdonképpeni színes kép és a színes maszkkép, amelyek közül a színes kép a fényképezett tárgy negatív, a maszkkép pedig annak pozitív képmása. A maszkkép színének olyannak kell lennie, hogy fedje és kompenzálja a tulajdonképpeni képszínezék mellékabszorpcióját. Majdnem minden ismert maszk-komponens színkapcsoló, amelyek sem oldhatóvá tevő, sem diffúziót gátló adalékot nem tartalmaznak. Azt találtuk, hogy a várakozással ellentétben az ezekkel a színkapcsolókkal elért eredmények nem vihetők át olyan színkapcsolókra, amelyeket megfelelő szubsztituensek által vízoldhatóvá és diffúzióval szemben ellenállóvá tettek. Ha ugyanis olyan színkapcsolókat, amelyek diffúziógátló maradékokat tartalmaznak, a szabadalmi irodalomban említettekhez hasonló azo-maradékokfcal szubsztituálunk, olyan színezékeket kapunk, amelyeket nem lehet maszkírozásra felhasználni. Magától értetődik, hogy az azo-maradékoknak a színielőhívó maradékkal szem-152589