152587. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartószerkezet és az ahhoz tartozó kapcsolatok
15258*7 11 12 5 10 15 ahol szintén enyvezést kell alkalmazni a kapcsolódó felületeken a szétválás megakadályozásának elősegítésére úgy húzó-, mind nyomóigénybevétel esetén. A teherhordó felületek hiánya folytán a támasztó szilárdsági követelmények szerényebbek, bár a nyírt felület a hullámosított szakaszok következtében meg van növelve. A 9. ábra a fogazás újabb változatát mutatja be, ahol letompított 76 fűrészfogaknak ferde 78 szakaszuk és nyírt S felületük van. Minthogy azonban a nyírt S felületet a 80 külső szegélyt kisebbíti, a 80 szegélynél enyvezés alkalmazható a nyírt felület szilárdságának növelésére, ami elősegíti az illesztések különböző nyíróerők következtében való szétválásának megakadályozását. Amint a 10. és 11. ábrák mutatják, fogak véshetők be minden elembe annak mindkét oldalán két másik elem bekötésére anélkül, hogy a rácsos tartószerkezet szilárdságát gyakorlatilag csökkentenénk, a fent már leírt magyarázat szerint. A 10. ábrán az illesztés egy módosított változata látható, ahol 82 elemet kell beiktatni az azt átlapoló 84 és 86 elemek közé. A 82, 84 és 86 elemekben a fogak alakja olyan, hogy a két fedőelem között nyomásra igénybevehető illesztés létesíthető. A 11. ábrán látható fogazás kialakítása húzott illesztésre alkalmas, itt a 88 elemben és az azt átlapoló 90 és 92 elemben a fogazás éppen ellenkező irányú, mint a 10. ábrán látható. Noha a 10. és 11. ábrán látható illesztések rácsos tetőszerkezetben való alkalmazásra vannak javasolva, egy ilyen megoldás a javaslat szerint ott is alkalmazható, ahol beállítható, nagy teherbírású faoszlopokra van szükség. Egy ilyen illesztés ideálisan alkalmas például ducolások létesítésénél. A 11a. ábra egy újabb változatát mutatja be a fogak kialakításának és ez ott alkalmazható, ahol változó irányú erőhatásokkal szemben kifejtendő nagyobb szilárdságot kell megkövetelni. A 11a. ábrán minden fognak alapja van, amelyet viszonylag hosszú 85 oldalfelület, ferde 87 oldalfelület és aránylag rövid 89 oldalfelület határoz meg, amelyek közül az utóbbi 87 oldalfelülethez csatlakozik. A hosszú 85 oldalfelület és a ferde 87 felület 91 csúcsot alkot, amelyet két oldalfelület határol; ezek közül az egyik egybeesik a hosszú 85 oldalfelülettel, míg a másik '93 felület csatlakozik 87 ferde felülethez. Látható, hogy 85, 89 és 93 felületek teherhordó felületek és nyomóerőket vesznek fel. Minden viszonylag nagy nyírt felület az egyes fogak alapjánál együttműködik a nyomott felületekkel és így hatásos ellenállást fejtenek ki a nyíróerőkkel szemben az illesztés terhelt állapotában. Látható továbbá, hogy 91 fogcsúcs, amelyet a 93 és 85 felületek határolnak, változó irányú erőhatásokat vehet fel és ha az 6( illesztést tetőponti illesztésként alkalmazzák, úgy felveszi a felfelé irányuló erőhatásokat is, pl. szélviharok és orkán idején. Amint azt már más fogazásoknál ismertettük, a 11a. ábrán bemutatott fogak 91 csúcsa is általában függő- 65 23 30 35 40 45 50 55 leges irányú és a fogak az övelemek oldallapjaiba vannak bevágva, az övelemek oldallapjai pedig általában függőleges síkban fekszenek. A 12. ábra 94 fedélkötő egy kiviteli alakját mutatja, amely felső 96 és 98 övelemekből és alsó 100 és 102 övelemekből áll. A felső és alsó övelemek végszakaszaiban fogazással vannak ellátva, amelyek segítségével az övelemek átfedési felületeiken egymásba kapcsolódnak oly módon, mint azt az 1—5. ábrákpn bemutatott rácsos tartószerkezettel kapcsolatban bemutattuk. A 12. ábra szerinti rácsos tartószerkezet magában foglalja 104 és 106 nyomott rácsrudakat is, ezek azonban nem ütköznek tompán a felső övelemek alsó felületéhez, hanem végszakaszaik oly módon vannak bevágva vagy gyalulva, hogy egy részük rálapolásra kerül a csatlakozó felső és alsó övelemre olyan elrendezéssel, hogy az övelemek — amint ez a 13. ábrán látható — egymáshoz képest eltolt helyzetben vannpk egymáshoz illesztve és a nyomott 104 rúd tartja azokat egymástól megfelelő távolságban. A módosított 94 rácsos tartószerkezetben a húzott farácsrudakat 108 huzal vagy szalagvas helyettesíti, amely 110 és 112 acélkengyelekhez csatlakozik. A 110 és 112 acélkengyelek közvetlenül a 100, illetőleg 102 alsó övelemekhez vannak kötve. A 108 huzal át van hajtva 114 előfeszítő bilincsen annak legalsó részén, amely a rácsos tetőszerkezet tetőpontján hatol át 96 és 98 elemeknek a tetőponti fogazatai közé befogva. A 114 előfeszítő bilincsnek — amely módosított tetőponti illesztést mutat be — 116 túlnyújtott szárnyai vannak, amelyek a felső 96 és 98 övelemek csatlakozó véglapjaihoz ütköznek és szegekkel, csavarokkal vagy hasonló rögzítő eszközökkel vannak azokhoz erősítve. Ez a 114 előfeszítő kapocs előfeszíti a 108 huzalt és felveszi az egész szerkezetben fellépő kezdeti feszültséget. A 108, 110 és 112 acélanyagú elemek előfeszítése a rácsos tartószerkezet összes faelemeinek illesztésénél a fogak szorosabb és teljesebb egymásba kapcsolódását biztosítja elsősorban azért, mert az élő-feszítés olyan kezdeti feszültségeket idéz elő az illesztésekben, amelyek ugyanolyan típusúak és irányúak, mint a normális terhelési viszonyok között fellépő feszültségek. Az előfeszítő berendezés lehetővé teszi továbbá azt, hogy a rácsos tartószerkezet előre meghatározott, ellentétes terhelő erőhatásokat vegyen fel abban az esetben, ha a rácsos tartószerkezet tervezésénél ennek szüksége felmerül. A rácsos tartószerkezetre — amelyet rendes körülmények között csakis függőlegesen lefelé ható terhelések hordására terveznek — fordított irányban ható terhelést jelenthet egy felfelé irányuló szélerő. A 108 acélanyagú rácselem vagy huzal azért is előnyös, mert lényegesen olcsóbb a fánál, de azonos szilárdságú. Minthogy a fordított'irányban ható terhelés következtében a 108 acélanyagú elemben csekély nagyságú nyomóerők is keletkezhetnek, az acélanyagú elemnek a várt nyomóigénybevételnél kissé, nagyobb mértékű előfeszítése biztosítani