152573. lajstromszámú szabadalom • Visszacsatolt tranzisztoros erősítőhöz alacsony zajtényezőjű, illesztett bemenő fokozat
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. VI. 29, (BU—295) Közzététel napja: 1965. VIII. 22. Megjelent: 1966. V. 01. 152573 Szabadalmi osztály: 21 a2 41 Nemzetközi osztály: II 03 f Depimál osztályozás: Feltaláló: Jutási István mérnök, Budapest Tulajdonos: Telefongyár, Budapest Visszacsatolt tranzisztoros erősítőhöz alacsony zajtényezőjű, illesztett bemenő fokozat A távközléstechnikai célokat szolgáló erősítőkkel szemben támasztott követelmények között találjuk az erősítő zajtényezőjére és a vonalhoz való illesztésre vonatkozó előírásokat. A távközléstechnika legújabb törekvései között — amelyek különösen a tranzisztorok alkalmazásának elterjedtévei léptek fel — az erősítők zajtényezőjének csökkentése jelentős szerepet játszik. Egy erősítő zajtényezője alatt a jel/zaj viszonynak a bemenő és a kimenő kapcsok között létrejött romlását értjük. Az alacsony zajtényező biztosításánál alapvető kiindulás, hogy a bemenő fokozat erősítése nagy legyen, mert ekkor a következő fokozatok által létrehozott jel/zaj viszony romlás már figyelmen kívül hagyható. Ekkor az erősítő zajtényezőjét a bemenő fokozatnál létrejött jel/zaj viszony romlás határozza meg. Az elektroncső zajosságára annak R ekvivalens zaj ellenállása a jellemző. Egy elektroncsöves erősítő F zajtényezője (nem illesztett esetben) közelítően: FCVJ 1 Ro ahol R» a meghajtó generátor belső ellenállása. A formulából kitűnik, hogy az elektroncsöves erősítő zajtényezője kisebb, R, illetve nagyobb Rg választásával csökkenthető. Az erősítő bemenetének a vonalhoz való il-10 15 20 25 30 lesztése alatt azt értjük, hogy az átviteli frekvencia tartományban, valamint az erősítés változtatására fenntartott határok között az erősítő Z&e bemenő impedanciája megegyezzék a vonalimpedanciával, illetve attól való eltérése a megengedett határon belül maradjon. Az erősítők bemenetének a vonalhoz való illesztése általában transzformátorral történik. Az elektroncsövek igen nagy bemenő impedanciájúak (M O nagyságrendű), a vonalimpedanciák viszont alacsonyak (150 ß, 600 ü). Olyan nagyáttételű transzformátor (100), amely szélesebb frekvenciasávban (több oktáv) biztosítani tudná azt, hogy az elektroncső bemenő impedanciája a transzformátor áttételének megfelelően szolgáltassa az illesztéshez szükséges bemenő impedanciát — gyakorlatilag megváló^ síthatatlan. A szokásos megoldás, hogy az adott sávszélességnél még megvalósítható niaximális áttételű transzformátor szekunder tekercsét zárják le akkora ellenállással, hogy kiadódjon az előírt Zfte bemenő impedancia (kettős lezárás). A zajtényező kifejezésében szereplő Rg ez esetben a lezáró ellenállás fele, mivel a lezáró ellenállással az áttranszformált vonalimpedancia is párhuzamosan kapcsolódik. A zajtényező csökkenthető a transzformátor áttétel növelésével, mert ekkor növekszik az Rg ; a csökkentésnek pedig az áttétel, ill. a sávszélesség szab határt. 152573
