152555. lajstromszámú szabadalom • Berendezés faforgács, pozdorja és hasonló aprított anyagok szárítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. VIII. 09. (SE—1184) Közzététel napja: 1965. VII. 22. Megjelent: 1966. IV. 15. 152555 Szabadalmi osztály: 82 a Nemzetközi osztály: F 26 b Decimal osztályozás: Széplaki László oki. gépészmérnök, Budapest Berendezés faforgács, pozdorja és hasonló aprított anyagok szárítására Aprított anyagok, mint: faforgács, len- és kenderpozdorja, aprított' szalma, rizshéj, nádtörmelék, bagasze, tőzeg-korpa, fűrészpor, szemcsés, — többnyire cellulóztartalmú — és más hasonló anyagok szárítására számos berende^ zés ismert. Az ismert, korszerű berendezések folyamatos működésűek. E berendezésékben többnyire gáznemű közeg közli a víz elpárologtatásához szükséges hőt a szárítandó anyaggal; ehhez többnyire kontakt hőközlés is csatlakozik. A konvekciós szárítóknál a hőközlés a következő képlettel fejezhető ki: Q = F-a-dt, ahol F [m2

] a szárítandó anyagnak a hőátadásban résztvevő felületé, a = [k. kalória/m2

ó C°] hőátadási tényező a szárítóközeg és a szárítandó anyag között, dt = [C°] átlagos hőmérsékleti különbség a szárítóközeg és a szárítandó anyag között; ahhoz, hogy kisméretű, nagyteljesítményű szárítót lehessen nyerni, mindhárom tényező optimumára kell törekedni. Az első tényező (F) növelésének csak úgy van értelme, ha eközben a szárítóban tartóz-10 15 20 25 kodó anyag mennyisége nem nő. Tehát a bent tartózkodó szárítandó anyagot kell olyan állapotba hozni, hogy végülis az összes lehetséges felület: a szemek mindkét oldala állandóan részt vegyen a hőátadásban. Ezt a szemek keverésével, lebegésben tartásával, lebegés közbeni állandó forgatásával lehet elérni. A keverésnek az anyag kímélése mellett kell történnie. A hőátadási tényezőt (a) az általános ismeretek szerint csak az anyag és a szárítóközeg közötti relatív sebesség növelésével lehet emelni. Hogy ez növekedhessen, a szárítóközeg mennyiségét kell növelni. A lebegtetési sebességet növelve, mind több anyagot ragad magával a közeg, ezért a szárító után leválasztó berendezést kéli még ez esetben építeni. De ennek még az a hátránya is van, hogy az anyag és a közeg áramlása egyirányú. A szárítási hőmérséklet felső határa több okból korlátozott (vele együtt a dt is), a rendelkezésre álló telített gőz, vagy forró vízi nyomását gyakorlatilag 10—12 att fölé nem emelik, mert efölé emelni már nem gazdaságos a fűtőgőz nyomását; ezenkívül a legtöbb szárítandó anyag száraz állapotban e nyomásnak megfelelő hőfokokon már gyúlékony. Ezek az eddig ismert korszerű szárítóknál felmerült kérdések. Az ismert korszerű berendezések e gátjait javítja meg az itt javasolt berendezés; ennek 152555