152520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőkészülék többpólusok olyan fizikai jellemzőinek automatikus meghatározására, amely jellemzőkkel arányos elektromos mennyiség a többpólus kapocspárjá(i)hoz csatlakoztatott egy vagy több rezgőkör rezonanciafrekvenciáján maximális értéket mutat
152520 4 1. példa: Váltakozóáramú admittanda kétpólus valós részének mérésére szolgáló ismert elrendezést ábrázol az 1. ábra. Az elrendezés az előírt ér- 5 tékű — állandó frekvenciájú és amplitúdójú — mérőjelet szolgáltató G generátorból, ahhoz csatlakozó Rk rezgőkörből és a rezgőkörön fellépő elektromos jel értékének mérésére szolgáló M indikátorból áll. Az Rk rezgőkör C 10 kapacitásiból és L induktivitásból épül fel, amelyek közül legalább az egyik — ábránkon a C kapadtás — részben vagy egészben változtatható reaktandájú elem. A mérés ismert menete a következő volt: az 15 Rk rezgőkörhöz csatlakoztatjuk a Vr valós részből és a kihangolandó Kr képzetes részből álló mérendő admittanciát, annak Kr képzetes részét az Rk rezgőkör változtatható reaktaneiájú elemének hangolásával kihangoljuk oly 20 módon, hogy az M indikátor szélső értéket, maximumot mutasson. Az M indikátorra jutó elektromos jel a mérendő admittanda Vr valós részével arányos, tehát az M indikátor indikációjából a Vr valós rész meghatározható. 25 A mérés elvégzéséhez szükséges a mérendő admittancia Kr képzetes részének — általában kézzel történő — kihangolása, ami a mérést lassúvá és pontatlanná teszi. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 30 kialakított példaképpeni mérőkészülék a 2. ábra szerint a mérendő admittancia csatlakoztatására szolgáló kapcsokból, a kapcsokhoz csatlakozó, az előírt értékű — állandó f0 mérőfrekvenciájú és állandó amplitúdójú — mérőjelet szolgáltató 35 G generátorból, az L induktivitást, az állandó C kapacitást és a feszültségvezérelt kapadtású diódából kiképzett, változtatható AC kapacitást tartalmazó Rk rezgőkörből, a AC kapacitás reaktanciájának periodikusan folyamatos vezér- 40 lésére alkalmas, pediodikusan, folyamatosan változó nagyságú egyenfeszültséget pl., fűrészjelet) adó F feszültségforrásból és Mcs csúcsindikátorból áll. A periodikusan, folyamatosan változó nagyságú feszültséget adó F feszültség- 45 forrás fr frekvendája a G generátor f 0 mérőfrekvendájánál nagyságrendekkel kisebb, így könnyen megvalósítható, hogy az F feszültségforrásnak és a AC kapadtásnak az Rk rezgőkörhöz való csatlakoztatására szolgáló L0 induk- 50 tivitás és C0 kapadtás az f 0 mérőfrekvendán szakadásinak, illetve rövidzárnak legyen tekinthető, tehát jelenlétük a mérés pontosságát ne befolyásolja. AzMes csúcsindikátor az f 0 mérőfrekvenciás jel detektálására és esetleg erő- 55 sítésére alkalmas és már az fx frekvendán csúcsmérőként működik. . A mérőkészülék működési elvét a 3. ábra kapcsán világítjuk meg. A 3. a) ábra a G generátor által szolgáltatott — állandó f0 mérő- 60 frekvendájú és állandó amplitúdójú — jelet mutatja. Ez a jel matematikailag egyetlen szinusz függvénnyel írható le. Az Rft rezgőkörnek fo mérőfrekvendára való hangolásához — a mérendő admittanda Kr képzetes részének 65 várható értékétől függő — A Cm ;„ és A Cmax értékek között kell a (pl. feszültségvezérelt kapacitású diódából kiképzett) A C kapacitást változtatni az F feszültségforrásból rákapcsolt — fi frekvendával az előírt határok között periodikusan folyamatosan változó nagyságú — egyenfeszültség segítségével. Ez tuóbbi jelet 3. b) ábra mutatja. Amíg az F feszültségforrás jelének egy periódusa lezajlik, az Rk rezgőkör rezonanciafrekvendája kétszer (pl. a 3. b. ábrán szaggatottan jelölt jelszinten) megegyezik az f0 mérőfrekvenciával. Ezekben az időpontokban a 3. c. ábrán bemutatott, az Mcs csúcsindikátorra jutó elektromos jel maximális. Mivel az Mcs csúcsindikátor az fi frekvencián csúesmérőként működik, így a 3. c. ábrán I-vel jelölt, az Rk rezgőkör f<j mérőfrekvenciával egyező rezonanciafrekvenciáján fennálló maximálisi, a mérendő admittancia Vr valós részével arányos értéket mutatja automatikusan, anélkül, hogy a mérendő admittandának a mérőkészülékhez való csatlakoztatásán kívül bármit is kellene tennünk. 2. példa: Négypólusok átvitelének: csillapításának, ill. teljesítmény erősítésének mérésére szolgáló ismert elrendezést mutat a 4. ábra. A mérendő Np négypólus mind a be-, mind a kimeneti kapcsai között a csatlakozó Rkl és Rk2 rezgőköröket terhelő és elhangoló admittaneiákat képviseli. Az előírt értékű — állandó frekvenciájú és amplitúdójú — mérőjelet szolgáltató G generátor a bemeneti, az M indikátor a kimeneti kapcsokhoz csatlakozik. A mérés menete a következő: az Np négypólus csatlakoztatása után az Rkl és Rk2 rezgőköröket változtatható elemük segítségével a G generátor f0 frekvenciával egyező rezonandafrekvenciara hangoljuk oly módon, hogy az M indikátor szélső értéket, maximumot mutasson. Az M indikátorra ekkor jutó jel a mérendő Np négypólus átvitelével arányos, A mérés elvégzéséhez tehát szükséges a mérendő Np négypólus által az Rkl és Rk2 rezgcV-körökre csatolt elhangoló admittandák — általában kézzel történő — kihangolása, ami a mérést lassúvá és pontatlanná teszi. A találmány szerinti eljárás foganatosításához — a feladat elvégzésére alkalmas módon — kialakított mérőkészülék az 5. ábra szerint a mérendő Np négypólus bemeneti kapcsaihoz csatlakozó, az előírt értékű — állandó f0 mérőfrekvenciájú és állandó amplitúdójú — mérőjelet szolgáltató G generátorból, az Li induktivitást, az állandó Ci kapadtást és a feszültségvezérelt kapadtású diódából kiképzett változtatható A Ci kapacitást tartalmazó Rkl rezgőkörből, a A Ci kapacitás reaktandájának periodikusan folyamatos, vezérlésére alkalmas, periodikusan, folyamatosan változó nagyságú egyenfeszültséget adó FI feszültségforrásból, a mérendő Np négypólus kimeneti kapcsaihoz csatlakozó, az L2 induktivitást és a feszültségvezé-2
