152516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperidin-származékok előállítására
3 152516 4 létben Rx , R 2 , R 3 vés R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely rövidszénláncú alkánsavval vagy ennek valamely funkcionális származékával vagy a megfelelő keténnel reagáltatunk. Így pl. az (I) képletű hidroxi vegyületet valamely rövidszénláncú alkánsav halogenidjével, cianid jávai vagy anhidridjével hozhatjuk reakcióba. Reakcióközegként előnyösen a felhasználásra kerülő anhidrid vagy halogenid feleslege alkalmazható; más acilezőszereket valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. dietiléterben, tetrahidrofuránban vagy benzolban alkalmazhatunk. Kívánt esetben alkalmazhatunk e reakcióhoz valamely savlekötőszert, pl. tercier szerves bázist, mint piridint vagy trietilamint, a reakció teljes végbemeneteléhez azonban nem feltétlenül szükséges ilyen savlekötőszer alkalmazása. A találmány szerinti reakció sikeres lefolytatása szempontjából fontos az alacsony, kb. 60 C°-ot meg nem haladó, előnyösen azonban 0 C° és a szobahőfok közötti reakcióhőmérséklet betartása, mert a (II) általános képletű kiindulóanyagok tercier hidroxi-vegyületek, amelyek az acilezőszerekkel magasabb hőmérsékleten könynyen reakcióba léphetnek vízlehasadás közben. A (II) általános képletű kiindulóanyagok előállítására különféle módszerek állnak rendelkezésre, így pl. meglepően egyszerű módon állíthatjuk elő ezeket a vegyületeket, ha valamely, a csatolt rajz szerinti (III) általános képletnek megfelelő vegyületet valamely (IV) általános képletű ketonnal — e képletben Rx, R 2 , R 3 és R4 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamely homogén vagy heterogén fázisban jelenlevő bázisos vagy savas szer jelenlétében reakcióba hozunk. Bázisos kondenzálószerként egyrészt szervetlen bázisok, mint nátriumhidroxid, vagy szerves bázisok, mint piperidin vagy piperazin, vízmentes közegben vagy oldószerek távollétében alkálifém-alkoholátok is, másrészt pedig bázisos ioncserélők alkalmazhatók, ez utóbbiak sorában különösen azok használhatók jól, amelyek kvaternér ammóniumcsoportokat tartalmaznak, mint pl. az Amberlite IRA 400 (OH~), felhasználhatók azonban a gyengébben bázisos ioncserélők, mint az Amberlite IR 4B is; ezeket szakaszos vagy adott esetben folytonos eljárásban alkalmazhatjuk. Reakcióközegként a kiindulóanyagok oldhatósági viszonyaitól függően pl. víz, valamely víztartalmú vagy esetleg vízmentes rövidszénláncú alkanol használható. Savas kondenzálószerek példáiként ammóniumsók, pl. ammóniumacetát, egymagukban vagy jégecettel kombinálva, adott esetben valamely közömbös oldószerben, pl. benzolban, valamint savas ioncserélők, pl. Amberlite IR 120 H+ -alakban, vizes vagy víztartalmú rövidszénláncú alkanolos reakcióközegben alkalmazhatók. A kondenzációt előnyösen szobahőmérsékleten vagy mérsékelten felemelt hőmérsékleten folytathatjuk le, az előnyös hőmérsékleti tartomány tehát kb. 20 C° és 60 C° között van. Magasabb hőmérsékleteknél, pl. az alkalmazásra kerülő oldószer, ill. hígítószer forrpontjánál a hidroxivegyület képződése után általában vízlehasadás következik be, amikoris főtermékként a ciklusos kettőskötést tartalmazó megfelelő vegyület keletkezik. A vízlehasadás bekövetkezése természetesen nem csupán a reakcióhőmérséklettől, hanem a kiindulóanyagok fajtájától, a kondenzálószer és az oldószer természetetői, valamint a koncentrációtól és a reakció időtartamától is függ, így tehát a fentebb említett 60 C°-os felső hőmérsékleti határ az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállítása esetében csupán általános irányelvként értelmezendő. A (III) általános képletű vegyületek esetében az 1-helyzetben adott esetben a fentebbi meghatározásnak megfelelően helyettesített 4-piperidon és 3-metil-4-piperidon vegyületekről van szó. Az ilyen általános képletű vegyületek részben már ismeretesek; további ilyen vegyületeket az ismertekhez hasonló módon állíthatunk elő. Az eljárás során alkalmazható (IV) általános képletű ketonok példáiként egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot tartalmazó metilalkil-ketonok, mint aceton, butanon, metil-n-propil-keton, metil-izopropil-keton, metil-n-butil-keton, metil-izobutil-keton, metil-szek.butil-keton és pinakolin említhetők; ezek alkalmazása esetén oly terméket kapunk, amelyben Ra helyén hidrogénatom áll; alkalmazhatók továbbá dietilketon és etil-szek.alkil-ketonok, mint etil-izopropil-keton; ezek alkalmazása esetén oly (I) általános képletű vegyületekhez jutunk, amelyekben R2 helyén metilcsoport áll; alkalmazhatók továbbá cikloalkanonok, mint ciklopentanon, ciklohexanon, cikloheptanon és ciklooktanon is. A (II) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagok előállítása egy további eljárásmód értelmében olyképpen történhet, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő vegyületet — e képletben R3' hidrogénatomot vagy valamely oly csoportot képvisel, amely egy — CH2 — metiléncsoport hozzákapcsolásával az R3 fentebbi meghatározása szerinti valamely csoportnak felel meg, míg Rí, R2 és R4 jelentése megegyezik,az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — egy higanyionokat tartalmazó vizes ásványi savval kezelünk szobahőfokon vagy mérsékelten felemelt hőmérsékleten. Ily módon oly (II) általános képletű vegyülethez jutunk, amelyben az R3 csoport a karbonilcsoporthoz való kapcsolódása helyén egy metiléncsoportot tartalmaz. A fenti reakció során vizes ásványi savként pl. 10—84%-os kénsavat alkalmazhatunk. A reakcióhőmérsékletet magasabb savkoncentráció esetén alacsonyabbnak választjuk; így pl. 84%os kénsav használata esetén a reakciót előnyösen szobahőfokon, 10%-os kénsav használata esetén pedig előnyösen 50—60 C° hőmérsékleten folytatjuk le. 10 15 20 25 30 35 40 4b 50 55 60 2
