152513. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tranzisztoros áramkörök védelmére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. IX. 04. (GA—701) Közzététel napja: 1965. VII. 22. Megjelent: 1966. IV. 15. 152513 Szabadalmi osztály: 21 a4

21—35 Nemzetközi osztály: H 02 d Decimái osztályozás: Feltalálói Keresztély Sándor okleveles villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Gamma Optikai Művek, Budapest Kapcsolási elrendezés tranzisztoros áramkörök védelmére A találmány kapcsolási elrendezés tranzisztoros áramkörök, célszerűen stabilizátorok túlterhelés vagy zárlati áramok elleni védelmére. Az elektronikus feszültségstabilizáló kapcsolásokat széles körben alkalmazzák. A tranzisz^ torok alkalmazásának elterjedésével a stabilizátorkapcsolásokba, különösen a kis feszültséget szolgáltató stabilizátorokba tranzisztorokat építettek be, amelyek segítségével gazdaságosabb, kisebb méretű készülékek építhetők. A tranziszntörök nagyfokú érzékenysége túlterheléssel szemben kívánatossá teszi a stabilizátor túlterhelése vagy rövidrezárása esetére a stabilizátor tranzisztorainak védelmét. Az erre a célra alkalmazott, eddig ismert megoldások a következők: 1. A túlterhelés vagy rövidzárlat hatására a stabilizátor megszünteti a stabilizált kimenő feszültség szolgáltatását és csak a kezelő személy beavatkozása (pl. gombnyomás, biztosítékcsere) ad újra stabilizált kimenő feszültséget. Ismertebb kiviteli formái: a) olvadó biztosító alkalmazása. Hátrányai a lassú működés, a bizonytalan kioldási szint, valamint a szükséges biztosítócsere. A lassú működés miatt a stabilizátor áteresztő tranzisztora könnyen tönkremehet; b) jelfogó használata. Hátrányai a lassú működés és bizonytalan kioldási szint. Ezek a hátrányok csak speciális kivitelű jelfogóval (circuit :o 15 20 25 30 breaker) csökkenthető elfogadható mértékre: c) elektronikus kikapcsolás. Megfelelően gyors, üzembiztos, de külön tápfeszültségeket és legalább két tranzisztort kíván. Az 1. pontban ismertetett megoldások közös hátránya, hogy a stabilizátor túlterhelése vagy rövidrezárása után a normális üzemi állapot visszaállításához a kezelő személy beavatkozása szükséges. 2. Áramlimitáló rendszerek. A stabilizátor túlterhelése . vagy rövidrezárása esetén egy elektronikus rendszer a kimenő áramot egy maximális értéknél határolja, vagyis a stabilizált feszültségforrás stabilizált áramforrássá alakul át. Ezek az áramlimitáló kapcsolások előnyösen alkalmazhatók olyan szabályozható kimenő feszültségű stabilizátorokban, amelyeknek a kimenő feszültsége nulláig csökkenthető. Ha azonban a stabilizátor kimenő feszültsége nem szabályozható, vagy csak szűk intervallumban szabályozható, akkor ez a megoldás nem alkalmaz^ ható, mert a stabilizátor áteresztő tranzisztorainak disszipációja túlterhelés hatására a maximális üzemi disszipációnál nagyobb lesz, rövidrezárt állapotban általában 3—4-szerese a maximális üzemi disszipációnak. Ha a stabilizátor a maximális üzemi disszipációra van méretezve, akkor tartós túlterhelés vagy rövidrezárás ellen nem védi az áramlimitáló kapcsolás a stabilizátort, ha viszont a stabilizátor a rövidrezárt 152513