152504. lajstromszámú szabadalom • Homokmaglazítószer öntödei homokmagok készítéséhez

152504 nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a, karbamid gáznemű bomlástermékei, az ammónia, illetve a széndioxid és a nitrogén távoltartják a levegő oxigénjét az izzó öntvényfelülettől. További járulékos előnye a karbamidnak, hogy nem zavarja a széndioxid reakcióját a vízüveggel, ellentétben például a melasszal, amely csökkenti a vízüveg reakciókészségét, és 3—5-szörös mennyiségű széndioxid felhasználását teszi szükségessé azonos hatás eléréséhez. Homokmagkészítési és öntéstechnikai, továbbá gazdasági okokból karbamidon kívül még más, önmagukban nagyrészt már ismert adalékokat is célszerű a maglazítószerbe keverni. Ezek közül a szurok és a bitumen 250—300 C°-on kezd gázfejlődés közben bomlani, ezáltal tovább fokozza és egyben időben egyenletesebbé teszi a mag porózussá válását. A faszénadalék megakadályozza, hogy a szurkot vagy bitument tartalmazó karbamidos maglazító egy tömeggé álljon össze, azonkívül ugyancsak kiég a magból gázfejlődés közben, de még magasabb hőmérsékleten, mint a szurok vagy a bitumen, és így az öntés végső fázisában lazítja a magot. Megjegyzendő, hogy a karbamid által alacsony hőmérsékleten már fellazított, porózussá tett magra az említett további adalékoknak nincs olyan kedvezőtlen hatása, mint a melasznak mint lazítóanyagnak. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy a karbamid pórusképző hatását már azelőtt kifejti, mielőtt a vízüveg okozta maradó szilárdság véglegesen kialakul. A szurok, bitumen és faszénpor, továbbá az egyéb olcsó töltőanyagok felhasználása természetesen gazdasági szempontból is előnyös, feltéve, hogy a homokétól eltérő, kedvező hatásuk van. Minthogy a karbamid nedvszívó és tárolás közben összeáll, ennek meggátlására néhány tizedszázaléknyi alumíniumsztearát vagy egyéb vizet taszító anyag hozzáadása előnyös. Hasonló, összetapadást akadályozó hatása van a talkumnak. Vastagabb falú öntvények öntése közben a mag olykor annyira felmelegszik, hogy a 900— 10 15 20 30 35 40 1000 C°-on olvadó nátriumszilikát (vízüveg) belefolyik a lazítószer által létesített pórusokba, és maglazítás helyett fokozza a mag szilárdságát. Néhány százalék bauxit vagy timföld a maglazítószerben a nátriumszilikátot 1200—1300 C°-on olvadó nátriumalumíniumszilikáttá alakítja át, és így a megolvadás veszélye megszűnik. Egyik jól bevált összetett homokmag-lazítószer vékonyabb falú öntvények számára áll 20% karbamidból, 40% f aszénporból és 40% keményszurokból. A finomra őrölt anyagokat egyenként átszitáljuk 0,5 mm lyukátmérőjű szitán és homogénné összekeverjük. Ebből a lazítószerből 0,50—0,75%-ot kell a homok súlyára számítva a vízüveges maghomokhoz keverni a legkedvezőbb eredmény leggazdaságosabb elérésére. Vastagabb falú acélöntvényekhez és szürkeöntvényekhez a következő összetételű maglazítószer vált be a legjobban: 20% karbamid, 38% faszénpor, 37,9% keményszurok, 2,0% timföld vagy bauxit, 2,0% talkum, 0,1% alumíniumsztearát. ......... A közölt összetételek csak példák, ezeken kívül az igénypontokban közölt határokon belül még számtalan maglazítószer-összetétel lehetséges a mindenkori követelményeknek és körülményeknek megfelelően. Szabadalmi igénypontok: 1. Homoklazítószer vízüveges öntödei homokmagok készítéséhez, azzal jellemezve, hogy legalább 5% karbamidot, azonkívül önmagukban ismert, a fémolvadék hőhatására bomló szerves adalékokat tartalmaz. 2. A 2. igénypont szerinti homokmaglazítószer kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a magasabb hőmérsékleten bomló szerves adalék szurok, bitumen és/vagy faszénpor. A. kiadásért felel: a Közgazdasági és. Jogi Könyvkiadó igazgatója 6605528. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.