152444. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztoros inverter akkumulátoros fénycsővilágításhoz

152444 Egy másik megoldás szerint — 1 035 271 sz. német szabadalom — az akkumulátorból veszik úgy, hogy azt a nagyfeszültségű transzformátor résztekercsein vezetik át, az előfűtőkör éé akku­mulátorkör egymástól elszigetelt állapota mel­lett. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy minden egyes fénycsőhöz, illetve inverterhez a bekapcsoláson kívül a felfűtést biztosító külön­külön kontaktust kell az indítás végett megha­tározott ideig működtetni. Éz a szerkezet tehát több fogyasztás fénycsővilágítási rendszernél üzemeltetési szempontból nem alkalmazható elő­nyösen. Ez elrendezésnek további hátránya, hogy ennél a megoldásnál a fénycsőelektródok és a föld vagy a fénycsőre vitt gyújtócsík közé nem lehet nagyfeszültséget kötni. Ebből kifo­lyóan a csövet tápláló szekunder feszültségnek üresjárásban lényegesen nagyobbnak kell lennie mint gyújtás után, ami azt eredményezi, hogy az inverternek nagy meddőteljesítményt kell szállítania, ami értelemszerűen a szállítható hasznos teljesítmény csökkenését. vonja maga után. Egy további megoldásnál, az 1 061 438 sz. né­met szabadalom szerint a fénycső stabilis üze­mét tranzisztorral igyekeztek biztosítani. A sta­bilizáló tranzisztort további tranzisztorok vezér­lik, a kapcsolás tehát meglehetősen bonyolult. A rendszer -azonban a fénycső szániára nem biztosít elfogadható üzemet. Az alkalmazott soros stabilizáló tranzisztort ugyanis a talál­mány szerinti cél elérése végett nem méretezik úgy, hogy a tápfeszültségnövekedésből adódó többletfeszültséget, illetve -teljesítményt magára vegye, hanem a megnövekedett feszültséget a fénycsőre engedik rájutni, miközben árama olyan mértékben csökken, hogy az új munka­pont létrejöhessen. Az áram tehát stabilis ma­rad, de közben a fénycső megengedhetetlen üzemállapotba kerül. Emellett az így kialakított berendezést minden egyes inverteren külön-kü­lön kell alkalmazni, ami a már amúgyis bonyo­lult szerkezet nagy számban való alkalmazását igényli. Találmányunk az ismertetett hátrányok ki­küszöbölésére irányulás célja olyan kis egyen­feszültségről táplált fénycsövek üzemeltetésére szolgáló tranzisztoros inverter kialakítása, amely közvetlenül az egyes fogyasztók vagy néhány egységből álló fogyasztócsoport üzemeltetésére alkalmas és emellett ugyanazon tápfeszültségről több inverter kapcsolását egyetlen, az inver­tereken kívül elhelyezett kapcsoló segítségével tranzisztorok és szabályozókörök nélkül oldja meg. Találmányunk lényege, hogy a teljesítmény­transzformátoron kívül még egy járulékos te­kerccsel ellátott oly további transzformátora van, amelynek primer tekercse osztott és ez diódákon át párhuzamos kapcsolásban csatlako­zik a teljesítmény-transzformátor primer olda­lához, a fűtőtekercsek pedig e transzformátor szekunder oldalán vannak és a járulékos te­kercs az egyik fűtőtekerccsel soros kapcsolásban van. A találmány szerinti elrendezés eredménye­ként, tehát azzal, hogy a fűtőtekercsek a segéd­trattszförmátoron vannak elhelyezve, és az áramkörben diódák vannak beiktatva, a segéd-5 transzformátor primer oldala csak a fénycsövek felfűtésének időtartamára kapcsolódik a fő­transzformátorral. Ennek eredménye, hogy a fénycsövek fűtésére fordított energia nem csök­kenti az átalakító hatásfokát és az abból kive-10 hetŐ teljesítményt. Az elrendezés további előnye, hogy a járulé­kos tekercs alkalmazásival felfűtéskor a benne indukálódó feszültség az égési feszültséghez adódik, tehát a főtranszformátor kisebb áttétele IS mellett is gyújtanak a csövek, ami a primerre átredukált áram csökkenéséhez vezet, tehát a kivehető teljesítményt növeli; másrészt mivel égés közben az égési áram járja át, a kívánt Ohmos stabilizáló hatás keletkezik. A fűtőkörök 20 ellenállásai ugyanis a járulékos tekercs körébe redukálva olyan Ohmos ellenállásokat jelente­nek, amelyek a negatív karakterisztikájú fény­csövek áramának stabilitását némileg növelik, a stabilitás tehát kisebb szórási induktivitás mel-25 lett valósítható meg. Ezt mutatja a primer áramnak a 2/a ábrán feltüntetett alakja, szem­ben a szokásos, a 2/b ábrán látható, kisebb tel­jesítményt szolgáltató megoldásokkal. A teljesítmény további fokozására a bázis 30 áramkörbe nem lineáris ellenállásokat, előnyö­sen izzólámpákat iktatunk, amelyek a bemenő tápfeszültség egyébként elkerülhetetlen inga­dozásától gyakorlatilag független állandó bázis­meghajtást eredményeznek, tehát alacsonyabb 35 tápfeszültség esetén is a tranzisztorok kellő meghajtását biztosítják. A meghajtó tekercsek végei és a föld között diódákból, továbbá párhuzamosan kapcsolt Ohmos ellenállásból és kapacitásból álló, a ká-40 ros túlfeszültségeket levágó mesterséges telep van szükség szerint beiktatva. E telep az át­billenés után fellépő inverz üzem alatt kelet­kező túlfeszültség-csúcsokat levágja és átveszi a tranzisztoroktól az inverz áramokat. Ugyanezt a 45 szerepet látja el a tápfeszültség közé kapcsolt kondenzátor is, amelynek még zavarszűrő ha­tása is van. Mindkét transzformátor ferritmagú. A mű­ködési frekvencia névleges feszültségen, kb. 50 15Ö0 Hz, amivel a fénycsövek villogásmentes működése érhető el, az ekként az optimum kö­zelébe vitt fényhasznosítási hatásfok mellett. A találmány alkalmazásával a szokásos megoldá­sokhoz képest mintegy 30%-os hatásfok és tel-55 jesítménynövelés érhető el. A találmány példaképpeni kiviteli alakját egyetlen inverterre az 1. ábrán látható kapcsolási vázlat tünteti fel azzal, hogy erről a kapcso­lásról egyidejűen még tetszés szerinti számú ín­§0 verter működtethető. A Trj teljesítménytranszformátor 1100-as kez­deti permeabilitású ferritmagú transzformátor. A transzformátorok csévetestei oszlop irányban kettéosztottak, így két egymástól elhatárolt te-65 kercselési tér van kialakítva. Azáltal, hogy a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom