152433. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés oldható kötésű elektromágnesek be és/vagy kikapcsolásának gyorsítására, főleg nagypontosságú szerszámgépi berendezésekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. IV. 26. Közzététel napja: 1965. VI. 22. Megjelent: 1966. III. 01. (CE—421) 152433 Szabadalmi osztály: 21 g 1—16; 21 c 28—53 Nemzetközi osztály: H 01 d; H 02 c Decimái osztályozás: Feltaláló: Simon János szaktechnikus, Budapest Tulajdonos: Csepeli Szerszámgépgyár, Budapest Kapcsolási elrendezés oldható kötésű elektromágnesek be- és/vagy kikapcsolásának gyorsítására, főleg nagypontosságú szerszámgépi berendezésekhez A találmány tárgya kapcsolási elrendezés oldható kötésű elektromágnesek ki- és/vagy bekapcsolásának gyorsítására, amely igen széles körben alkalmazható. A találmány szerinti megoldás használata általában különösen másoló marógépek, programvezérelt gépek koordináta beállítások stb. nagypontosságú működésének biztosítására rendkívül előnyös. Az oldható kötésű elektromágnesek gyors be-és kikapcsolásának ismert megoldásai azon alapulnak, hogy az elektromágnesre soros ellenálláson keresztül a stacionerN

feszültségének többszörösét kapcsolják. Bekapcsoláskor az elektromágnes impedanciája végtelen, így a teljes tápfeszültség a tekercs kapcsain jelenik meg és az áramfelfutás meredekségét megnöveli. Az áramfelfutás meredekségének növelésére bekapcsoláskor a soros ellenállás kapcsait egy kapcsolóval rövidre zárják. Ha az elektromágnestekercsben folyó áram a stacioner feszültséghez tartozó értéket eléri, a soros ellenállás rövidrezárását megszüntetik és a tápfeszültség az elektromágnesen és a soros ellenálláson oszlik meg a két ellenállás értékei arányának megfelelően. A szokásos alkalmazott gyorsítási mérték 5—10 szokott lenni, azaz például 10 V, 2 Amp.-es elektromágnesnél tízszeres gyorsítási mérték mellett 100 V tápfeszültséget alkalmaznak. Az áram stacioner értékének elérése után az elektromágnesen 10 V, a soros ellenálláson pedig 90 V feszültség esik és adott példánkban, amely a gyakorlatban szokásos, a soros ellenállás hődisszipációja 180 W lesz és ez az áram 5 stacioner értékre való beállása után kényszerű veszteségként szerepel. Az áraan stacioner értékéből való kikapcsolásánál két főprobléma jelentkezik. Egyik az elektromágnes áramának megszakításakor kelet-10 kező önindukciós feszültség korlátozása, másik pedig az áramlecsengés meredekségének növelése. Az említett jelenségek összefüggnek egymással. Azon megoldások nyújtanak kedvező áram- és feszültségviszonyokat, amelyeknél az 15 etekitroméginest egy feszültségfüggő ellenálüás, kondenzátor, vagy ezek kombinációja söntöli. A kikapcsolás sebességének növelésére az elektromágnes mozgó részén általában rugós élőfeszítést alkalmaznak. Az előfeszített rugó vi-20 szont a bekapcsolás sebességét csökkenti. Ilyen módon általában kompromisszumos megoldás születik. Ismeretes megoldás az ellenáramú kikapcsolás is. Az impulzus jellegű ellenáram létrehozása azonban hasonló bonyolultságú 25 áramkört igényel mint maga a bekapcsoló áramkör, így ez a megoldás nemigen tudott elterjedni. A találmány szerinti megoldás az ismert meg-30 oldások hátrányait megszünteti és tetszőlegesen 152433