152425. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés négyszögimpulzusok és fűrészfogimpulzusok előállítására

3 152425 4 deti alakjában csak szabadonfutó és csak menesztés útján szinkronizált üzemek számára alkalmas. Minthogy ilyenfajta üzemmódokra ezen kapcsolás tulajdonságai igen alkalmasak, régebben széles körben alkalmazták az oszcillográf-technikában, azonban az impulzustechnika fejlődésével már nem volt kielégítő, minthogy triggeres vezérlésre nem alkalmas. Ezért a kallirotronos kapcsolást további kapcsolószervekkel látják el, amelyek újabb impulzus önálló indulását megakadályozzák. Ismeretes megoldás erre a célra járulékos multivibrator alkalmazása (többnyire bistabil kapcsolásban), amely visszafutás után a töltő-kisütő kondenzátor idővel arányos áttöltésére szolgáló csövet egy triggerimpulzus érkeztéig zárva tartja, vagy a visszaállító csövet (kisütőcsövet) nyitva tartja, vagy pedig mind a kettőt végzi. A trigger-impulzus a multivibrátort mindenkor az egyik állapotba kapcsolja, míg a visszaállítócső anódján megjelenő impulzus a másik állapotba. A multivibrator működése a fent leírt ismert elrendezéseknek felel meg, míg a kallirotron elrendezés az integrátor és a visszaállító kapcsolás szerepét veszi át. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél egy további cső, amelyet a visszaállító cső anódján megjelenő visszafutó impulzus vezérel, mindaddig megakadályozza, hogy a billenési folyamatot egy trigger-impulzus kiváltsa, amíg a visszafutás be nem fejeződött. Emellett előnyös, hogy a reteszelő kapcsolás RC-tag nélkül legyen megoldva, amely tag kapacitását az egyes időtartamok számára át kellene kapcsolni, azonban az itt megemlített alakban megoldott reteszelő kapcsolás működése nem túl jó. Ugyanis ennél a megoldásnál egy trigger-impulzus már röviddel a visszafutás befejezése előtt újabb impulzus kioldásához vezethet és ennek következtében az impulzustávolság ingadozásánál, vagy kedvezőtlen be^ állításánál az oszcillogramm oldalirányú rezgése állhat elő. Ezeknek az ismert berendezéseknek van még egy további hátrányuk is, amely a világosító impulzus homlokoldalára vonatkozik; amint ismeretes, ennek az impulzusoldalnak lehetőleg meredeknek kell lennie. Ezekben a kapcsolásokban a világosító impulzust az egyik multi vibrátorcső anódjáról, vagy a visszafutási cső anódjáról veszik le. Ismeretes, hogy ha egy cső anódellenállásáról vesznek le impulzust, annak pozitív oldala alapvetően lényegesen laposabb, mint a negatív, mégpedig a következő okból kifolyólag. A pozitív oldal a cső lezárása következtében áll elő. Teljesen lezárt cső esetén a szórt kapacitás az anód ellenálláson keresztül töltődik át a tápfeszültség értékére, míg az időállandót a szórt kapacitás és az anódellenállás szorzata adja. A még nem teljesen lezárt csőnél ezt a folyamatot a maradék anódáram még járulékosan fékezi. Az utóbbi különösen a pozitív oldal első részére vonatkozik, amelyen az átfutás már megtörténik, még mielőtt a lezárás befejeződött volna. Ezzel szemben a negatív oldal azáltal adódik, hogy a csőáram áttölti a szórt kapacitásokat és a csőáram különösen impulzusvezérlésnél nagyobb, mint az anódellenállásban levő áram a pozitív oldal leuftása idején. Amíg a pozitív oldal számára kis ellenállás a kedvező, addig meredek negatív oldalt lehetőleg nagy ellenállással kapunk, mert akkor a csőáram a kapacitás áttöltésében nagyobb mértékben vesz részt. Minthogy pedig a triggerelt elrendezéseknél egyenfeszültségű csatolások szükségesek a csövek között és ezeket a rácson és anódon levő különböző feszültségek következtében rendszerint ellenállásokból álló feszültségosztókkal valósítják meg, ezért viszonylag nagy anódellenállások szükségesek. Ezáltal tehát éppen a pozitív impulzusoldal számára kedvezőtlen viszonyok adódnak és különösen a világosító impulzus pozitív homlokoldala romlik azon járulékos terhelő kapacitás következtében, amelyet a Wehnelt-hengerhez vezető vezeték és maga a Wehnelt-henger okoz. Egyes ismert berendezéseknél ezeket a nehézségeket azáltal küszöbölték ki, hogy a billenőrészből vett impulzust további multivibrátorra vezetik, amelyről azután lényegesen meredekebb, világosító impulzust kapnak. A ráfordítás itt is viszonylag nagy, például egy ismert berendezésnél hét csőrendszer van a fűrészfoggenerátorban és két további a multivibrátorban a világosító impulzus részére. Ennél még kedvezőtlenebbek ilyen vonatkozásban azok az ismert elrendezések, amelyek a fantastron-elven alapulnak. Mint ismeretes, itt a világosító impulzust pentóda árnyékolórácsáról veszik le, amelynél a fékezőrács az árnyékolórács és az anóda közötti árameloszlás vezérlésére az árnyékoló ráccsal van csatolva. Azáltal, hogy a fékezőrács a vezérlőrácshoz képest lényegesen roszabbul vezérelhető, az árnyékolórács ellenállást munkaellenállásként nagyon nagyra kell választani, ami által olyan rossz pozitív odal adódik, hogy ezek az elrendezések impulzusok triggerelt előállítása szempontjából a legrosszabb előfeltételűek. Valamivel kedvezőbb a szanatron kapcsolás, amelynél a visszacsatolókör egy külön csövön keresztül záródik. Itt azonban ezen különálló cső anód ja csatolva van a Miller-cső fékező rácsával, ami ugyancsak igen nagy munkaellenállást követel és következménye igen rossz világosító impulzus. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy meredeken növekvő világosító impulzus kényszerűen az elrendezésnek a készenléti állásról az impulzushomlokra való gyors átkapcsolásával van összekötve. Ez természetesen nem érvényes akkor, ha a világosító impulzust csak utánkapcsolt szervek teszik meredekebbé, hanem abban az esetben, ha a világosító impulzust már abban a visszacsatoló kapcsolásban kell meredek homlokkal előállítani, amelyet a trigger-impulzus indít. Ez a gyors átkapcsolás — mint ismeretes — azért szükséges, hogy a berendezésnél lehetőleg kicsiny kioldás-késleltetési időt érjenek el, amire 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2