152414. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hidrociklonok állandó nyomás alatti megtöltésére szétválasztandó részekből és választófolyadékból álló keverékkel

3 melynek belső kónusza a ciklonoknál szokásos visszaható örvény keletkezését meggátolja. A rotációs áramlást tovább erősíthetjük az­zal, hogy a szétválasztandó anyagot és a válasz­tófolyadékot adagoló vezetéket szintén érintőle­gesen csatlakoztatjuk a második edényhez. Az érintőleges be- és kivezetőcsövek irányát ter­mészetesen a forgó keverék mozgásiránya sze­rint kell megválasztani. A rajz a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakját példaképpen tünteti fel. Az 1. ábra felülnézet, a 2. ábra hosszmetszet és a 3. ábra harántmetszet a 2. ábra III—III vo­nalán. A szétválasztandó anyagot, pl. nyersszenet, bizonyos mennyiségű választófolyadékkal, pl. magnetitzaggyal együtt az 1 vezetéken át­érintőlegesen juttatjuk a hengeres 2 edénybe. A vHasztófolyadék további részét a 3 vezetéken át adagoljuk a 4 edénybe. Az 5 túlfolyatóval fel­szerelt 4 edény a 7 tartályhoz csatlakozik, mély a fölötte központosán elrendezett 2 edénnyel szabad összeköttetésben áll. A folyadék magas­ságát a 2 edényben ily módon az 5 túlfolyató tartja állandó értéken. A 7 tartály a hengeres 8 felső részből és a kúpos 9 alsó részből tevődik össze. A 6 vezeték a 10 nyíláson át érintőlegesen torkollik a hen­geres 8 részbe, miáltal a 6 vezetéken át be­áramló folyadék a 7 tartályban örvényáramlást idéz elő. Célszerűen az 1 vezeték is érintőlege­sen torkollik a 2 edénybe, még pedig akként, hogy a keletkező forgó áramlás iránya ugyanaz, mint a 7 tartályban. A 7 tartály csúcsánál levő 11 nyíláshoz koaxi­álisán csatlakozik a körkeresztmetszetű 12 ki­folyócső, melyben tehát az örvény áram tovább­halad. A 12 cső a központi 13 nyíláson át a 14 örvénykamrába megy át. Ennek 15 külső fala a csúcsával felfelé irányuló csonkakúp, melynek alapja a 16 hengeres falhoz csatlakozik. Az örvénykamra fenekét a felfelé irányuló csúcsú, központos elrendezésű 17 kúp alkotja, vala­mint az ehhez csatlakozó, gyűrűalakú 18 fenék­lemez, melynek 19 karimáját a 16 hengeres fal 20 karimájához erősítjük. Ezáltal az örvény­kamra lefelé növekvő belső és külső átmérőjű, gyűrűalakú harántmetszetet kap. A hengeres falban, szabályos távolságokban 21 nyílások vannak, melyekhez a 22 kifolyóvezetékek csat­lakoznak. Ezek érintőlegesen fekszenek az ör­vénykamrához viszonyítva, még pedig oly mó­don, hogy a forgó áramlás tangenciális össze­tevőjének irányában nézve az örvénykamrától távolodnak. A forgó áramlás most már akadálytalanul folytatódhatik az örvénykamrában, úgyhogy az utóbbiból a különböző kifolyóvezetékeken át elvont frakciók mennyiség és összetétel szem­pontjából egyenlők. Ezáltal a kifolyóvezetékek­hez csatlakozó, nem ábrázolt hidrociklonok ter­helése is egyenlő. A ciklonoknál az adagolónyomást az 5 túl­folyató magassága szabja meg a ciklonok be-4 adagolóvezetéke fölött. A 4 edénybe áramló folyadékmennyiségnek nagyobbnak kell lennie a túlfolyó folyadékmennyiségnél, úgyhogy a 6 vezetékben a 7 tartály felé irányuló áramlás 5 keletkezik, mely e tartályban a kívánt forgó áramlást hozza létre és meggátolja azt, hogy a szétválasztandó anyag részei a 4 edénybe jussanak. A folyadék áramlási sebességének a 2 edényben és a 7 tartályban ezenkívül akkorá-10 nak kell lennie, hogy az edényben megakadá­lyozzuk olyan anyagrészek felszíni elhelyezke­dését (úszását), amelyek fajsúlya kisebb az edényben levő választófolyadékénál. Ezt a se­bességet a betápláló készülék megfelelő mére-15 tezésével, a berendezés adott teljesítménye mel­lett elérhetjük. Egyenesvonalú áramlás esetén a folyadék áramlási sebességét a berendezés teljesítményé­nek és keresztmetszetének hányadosa szabja 20 meg. Forgó áramlásnál azonban a folyadék spirális utat tesz meg, mely természetesen hosz­szabb, mint az egyenes pálya. Ez azt jelenti, hogy a folyadék áramlási sebessége ebben az esetben azonos teljesítmény mellett nagyobb, 25 mint az első esetben és így kisebb annak a lehetősége, hogy kisebb fajsúlyú részek úszni kezdjenek. Így a találmány alkalmazásakor ke­vésbé vagyunk kötve megszabott méretekhez, mint az ismert megoldásoknál. 30 Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés hidrociklonok állandó nyomás alatti megtöltésére szétválasztandó anyagból és 35 választófolyadékból álló keverékkel, mely be­rendezés a ciklonok fölött elrendezett két edény­ből áll, melyek egyikén a választófolyadék egy része számára bevezetőnyílás és túlfolyató, a vele szabad áramlást biztosító összeköttetésben 40 álló másik edényen pedig * a szétválasztandó anyag és a választófolyadék többi része számá­ra adagolóvezeték, valamint a hidrociklonokkal csövek útján összeköttetésben álló kifolyóveze­ték van, azzal jellemezve, hogy a túlfolyatós 45 edény (4) érintőleges adagolóvezeték (6) útján kapcsolatos egy másik edénnyel, melynek ki­folyócsöve (12) központosán torkollik egy radiá­lisán szimmetrikus örvénykamrába (14), mely­nek kerületén — a hidrociklonokhoz csatlakoz-50 tathátó — érintőleges kifolyóvezetékek (22) van­nak. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve az örvénykamra (14) fenekén központosán elrendezett maggal. 55 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az örvénykamra (14) fala (15) és magja (17) felfelé irányuló csúcsú kúpot alkot. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti 60 berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szétválasztandó anyag és a választófolyadék beadagoló vezetéke (1) érintőlegesen torkollik a második edénybe. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti 65 berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom