152414. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hidrociklonok állandó nyomás alatti megtöltésére szétválasztandó részekből és választófolyadékból álló keverékkel

3 melynek belső kónusza a ciklonoknál szokásos visszaható örvény keletkezését meggátolja. A rotációs áramlást tovább erősíthetjük azzal, hogy a szétválasztandó anyagot és a választófolyadékot adagoló vezetéket szintén érintőlegesen csatlakoztatjuk a második edényhez. Az érintőleges be- és kivezetőcsövek irányát természetesen a forgó keverék mozgásiránya szerint kell megválasztani. A rajz a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakját példaképpen tünteti fel. Az 1. ábra felülnézet, a 2. ábra hosszmetszet és a 3. ábra harántmetszet a 2. ábra III—III vonalán. A szétválasztandó anyagot, pl. nyersszenet, bizonyos mennyiségű választófolyadékkal, pl. magnetitzaggyal együtt az 1 vezetéken átérintőlegesen juttatjuk a hengeres 2 edénybe. A vHasztófolyadék további részét a 3 vezetéken át adagoljuk a 4 edénybe. Az 5 túlfolyatóval felszerelt 4 edény a 7 tartályhoz csatlakozik, mély a fölötte központosán elrendezett 2 edénnyel szabad összeköttetésben áll. A folyadék magasságát a 2 edényben ily módon az 5 túlfolyató tartja állandó értéken. A 7 tartály a hengeres 8 felső részből és a kúpos 9 alsó részből tevődik össze. A 6 vezeték a 10 nyíláson át érintőlegesen torkollik a hengeres 8 részbe, miáltal a 6 vezetéken át beáramló folyadék a 7 tartályban örvényáramlást idéz elő. Célszerűen az 1 vezeték is érintőlegesen torkollik a 2 edénybe, még pedig akként, hogy a keletkező forgó áramlás iránya ugyanaz, mint a 7 tartályban. A 7 tartály csúcsánál levő 11 nyíláshoz koaxiálisán csatlakozik a körkeresztmetszetű 12 kifolyócső, melyben tehát az örvény áram továbbhalad. A 12 cső a központi 13 nyíláson át a 14 örvénykamrába megy át. Ennek 15 külső fala a csúcsával felfelé irányuló csonkakúp, melynek alapja a 16 hengeres falhoz csatlakozik. Az örvénykamra fenekét a felfelé irányuló csúcsú, központos elrendezésű 17 kúp alkotja, valamint az ehhez csatlakozó, gyűrűalakú 18 fenéklemez, melynek 19 karimáját a 16 hengeres fal 20 karimájához erősítjük. Ezáltal az örvénykamra lefelé növekvő belső és külső átmérőjű, gyűrűalakú harántmetszetet kap. A hengeres falban, szabályos távolságokban 21 nyílások vannak, melyekhez a 22 kifolyóvezetékek csatlakoznak. Ezek érintőlegesen fekszenek az örvénykamrához viszonyítva, még pedig oly módon, hogy a forgó áramlás tangenciális összetevőjének irányában nézve az örvénykamrától távolodnak. A forgó áramlás most már akadálytalanul folytatódhatik az örvénykamrában, úgyhogy az utóbbiból a különböző kifolyóvezetékeken át elvont frakciók mennyiség és összetétel szempontjából egyenlők. Ezáltal a kifolyóvezetékekhez csatlakozó, nem ábrázolt hidrociklonok terhelése is egyenlő. A ciklonoknál az adagolónyomást az 5 túlfolyató magassága szabja meg a ciklonok be-4 adagolóvezetéke fölött. A 4 edénybe áramló folyadékmennyiségnek nagyobbnak kell lennie a túlfolyó folyadékmennyiségnél, úgyhogy a 6 vezetékben a 7 tartály felé irányuló áramlás 5 keletkezik, mely e tartályban a kívánt forgó áramlást hozza létre és meggátolja azt, hogy a szétválasztandó anyag részei a 4 edénybe jussanak. A folyadék áramlási sebességének a 2 edényben és a 7 tartályban ezenkívül akkorá-10 nak kell lennie, hogy az edényben megakadályozzuk olyan anyagrészek felszíni elhelyezkedését (úszását), amelyek fajsúlya kisebb az edényben levő választófolyadékénál. Ezt a sebességet a betápláló készülék megfelelő mére-15 tezésével, a berendezés adott teljesítménye mellett elérhetjük. Egyenesvonalú áramlás esetén a folyadék áramlási sebességét a berendezés teljesítményének és keresztmetszetének hányadosa szabja 20 meg. Forgó áramlásnál azonban a folyadék spirális utat tesz meg, mely természetesen hoszszabb, mint az egyenes pálya. Ez azt jelenti, hogy a folyadék áramlási sebessége ebben az esetben azonos teljesítmény mellett nagyobb, 25 mint az első esetben és így kisebb annak a lehetősége, hogy kisebb fajsúlyú részek úszni kezdjenek. Így a találmány alkalmazásakor kevésbé vagyunk kötve megszabott méretekhez, mint az ismert megoldásoknál. 30 Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés hidrociklonok állandó nyomás alatti megtöltésére szétválasztandó anyagból és 35 választófolyadékból álló keverékkel, mely berendezés a ciklonok fölött elrendezett két edényből áll, melyek egyikén a választófolyadék egy része számára bevezetőnyílás és túlfolyató, a vele szabad áramlást biztosító összeköttetésben 40 álló másik edényen pedig * a szétválasztandó anyag és a választófolyadék többi része számára adagolóvezeték, valamint a hidrociklonokkal csövek útján összeköttetésben álló kifolyóvezeték van, azzal jellemezve, hogy a túlfolyatós 45 edény (4) érintőleges adagolóvezeték (6) útján kapcsolatos egy másik edénnyel, melynek kifolyócsöve (12) központosán torkollik egy radiálisán szimmetrikus örvénykamrába (14), melynek kerületén — a hidrociklonokhoz csatlakoz-50 tathátó — érintőleges kifolyóvezetékek (22) vannak. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve az örvénykamra (14) fenekén központosán elrendezett maggal. 55 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az örvénykamra (14) fala (15) és magja (17) felfelé irányuló csúcsú kúpot alkot. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti 60 berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szétválasztandó anyag és a választófolyadék beadagoló vezetéke (1) érintőlegesen torkollik a második edénybe. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti 65 berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, 2