152408. lajstromszámú szabadalom • Képegyeztető prizmarendszer

152408 3 4 tükrözőfelület benne van az előbbi síkjában, méghozzá az eddig ismert megoldásokkal szemben úgy, hogy egyrészt a kettébontott nyalábok optikai úthossza, másrészt a nyalábokra a tükrözések száma egyenlő legyen. Előnye, hogy a részképékre vonatkozó optikai úthossz a gyártási tűrések ellenére is egzaktul betartható, ezt a találmány úgy biztosítja, hogy a részképeket létrehozó sugárnyalábok mindegyike a kettéválás után csak egy prizmában folytatja útját egészen a választóvonalig, így lehetőség van a prizmák ragasztásánál a gyártásból adódó méret differenciák korrigálására, az egyik prizmának a másikon történő eltolásával. A találmány a prizmarendszer két prizma ragasztásával állítja elő. Az egyes prizmák szögei egy kivételével tetszőlegesek lehetnek, ezen a> szög értéke pedig függ a prizmarendszerbe merőlegesen be és kilépő optikai tengely által közbezárt szögtől e-tól, « jelenti a prizmarendszer eltérítési szögét. Az összefüggés n- s u> és ?• között a következő &>= . A két priz-2 ma oly módon van összeragasztva, hogy az w értékű szögeinek megfelelő élek a ragasztott prizma egy élét képezik. Ezen éllel szemben helyezkedik el a be és kilépő sugárra merőleges felület metszésvonala. A ragasztott prizma kontúrvonalára '.(a prizmarendszer választó vonalára merőleges síkú metszet) egy geometriai interpretáció is adható éspedig az egy olyan négyszög, mély egyik átlójára vonatkozólag felbontva két háromszögre, akkor ezek közé írható körök sugarai megegyeznek speciális n n esetben s=—, «= nél a kontúr húrnégy-2 4 szög. A fent leírt prizmarendszer tehát valamely műszer esetén az optikai konstrukció legegyszerűbb kialakítását teszi lehetővé, hiszen a célnak legmegfelelőbb eltérítési szög alkalmazására ad módot, mely több máskülönben feltétlenül szükséges optikai elem felhasználását teszi szükségtelenné. 71 Az 1. sz. ábra szemlélteti «>^ és a=BAC 2 szén a két háromszögben egy oldal és két szög megegyezik. Az ai szögek egyenlősége is belátható az „FGC" és „FCH" háromszögek egybevágóságából, mert „CF" oldal közös „FG" egyenlő „FH"-val és az „F"-nél levő szög megegyezik már az előzőek alapján. A „CFG" szög n ——« az „FGC" szög pedig a tükrözési tör£ veny ismételt alkalmazása következtében <*+— 2 n—s és így co = tehát független az « szög megválasztásától. A fenti megoldásra jellemző, hogy a tükrözések száma minimális azaz kettő a részképre vonatkozólag, hiszen az 1,1 tükrözési számnak a kép szétválasztás felel csak meg. A prizmarendszer valamely levegővel érintkező tükröző felületét célszerű tetőéinek kiképezni, pl. a „DC" felületet, ez a sugárnyaláb szétválasztása előtti egyirányú képmozgást a választóvonal síkjában ellentétes irányúvá alakítja s a koindenciás képegyeztetés ilyen formáját is lehetővé teszi. A tetőélen átmenő és a választóvonalra merőleges egyenes láthatatlan indexvonal ázerepét tölti be. A gyakorlati megvalósítást «=3S0

; «=90° és tetőéi alkalmazása esetén a 2a. számú ábra szemlélteti. A 2b. számú egy körosztás képét mutatja az esetben, ha a rendszerbe nem építünk választóprizmát, a 2c. pedig a választóprizma választóvonalán ábrázolja képet. A vékony szaggatott vonal a tetőélnek megfelelő láthatatlan indexvonalat jelenti. Az ismertetett alapprizmarendszer egyik irányú továbbfejlesztése az, hogy a találmiány a kép kettébontást végző „FC" tükröző réteget féligáteresztő réteggel helyettesíti. A féligáteresztő rétegen áthaladó nyaláb útjaiban levő „CD" tükröző felületet tetőélnek képezi ki, ez a választóvonalra merőleges és a belépő felülettel párhuzamos egyenesre vonatkozó tükörképet biztosít. A féligáteresztő rétegen visszavert sugárnyaláb útjában levő „BC" tükrözőfelületet helyettesíti két tukrözőfelülettel, melynek metszésvonala benne fekszik a kilépő felületre merőleges és a választóvonalon átmenő síkban, ez egy az előző képnek a választóvonalra való tükrözését jelenti. Az 1. sz. ábrán látható prizmarendszer ez esetben olyképpen módosul, hogy a „CD" tükrözőfelület helyébe annak megfelelő tetőéi a „BC" helyében pedig egyrészt a „G"-n átmenő és „AC"-vel párhuzamos, másrészt szintén a „G"-n átmenő, de „AB"-vel co szöget bezáró tükrözőfelületek kerülnek. Az optikai úthosszra és a szögekre tett állítások helyessége ezen kivitelnél is minden nehézség nélkül beláthatok. A 3a. számú ábra szintén «=35°; «=90° esetén mutatja be a fenti típus egy megvalósítását, b. az előbbi példának megfelelően a képet szög < —esetén a választóprizmát. A leképző- 50 rendszer optikai tengelye a „V" pontban az „AB" felületre merőlegesen esik a prizmarendszerbe. Az AC felületen van a két prizma összeragasztva. Az optikai tengely mentén levő 55 „F"-re merőleges egyenesben végződő „CF" tükröző sík a sugárnyalábot két részre bontja, a „BC" illetve „CD" tükröző síkok a nyalábokat az „E"-Jre merőleges választóvonalon egyesíti, a „BC" ilietve az „AE" tükröző felületek- 60 ről visszaverődő nyalábok egy azon optikai tengelye a „W" pontban merőlegesen hagyja el a prizmarendszert. A két részképnek az optikai úthossza egyenlő, ez következik az „EFG" és „EFH" háromszögek egybevágóságából, hi- 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 %