152390. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előfeszített betontestek betétacéljain horgonyzóelemek rögzítésére

152390 3 4 hogy a villa ágai felváltva vannak a horgonyzó elemek útjában és távolságuk hozzávetőlegesen egy horgonyzóelem hosszának felel meg. A sajtoló készülék két emelőkarból áll, amelyek egyik vége a gépállványban van csapágyazva, míg a másik végei között mozog a huzal. Az emelőkarok mozgó végeiben a horgonyzó elem befogadására szolgáló sajtolópofák vannak kiképezve és ugyanott kapcsolódik az emelőket működtető és a sajtolás folyamata alatt a huzal sebességének megfelelő sebességgel mozgó vonókar. Az emelőkarok sajtolópofái ily módon rövid szakaszon együtt mozognak a huzallal és rásajtolják a horgonyzó elemet, majd eredeti helyzetükbe térnek vissza. A huzal mozgatására szolgáló vonókészülék két párhuzamosan végtelenített vonóelemből — célszerűen görgősláncokból — áll, amelyekhez csuklósan emelőkarok kapcsolódnak. Az emelőkarok egymás felé néző végei huzalfogó pofákat tartalmaznak. Az emelőkarokat egyik irányban rugók, másik irányban a karokon alkalmazott görgők és az ezekhez csatlakozó görgőpályák mozgatják. Az adogató készülék ütközőjének emelőkarját, valamint a sajtoló készülék vonókarját a vonókészülék végtelenített vonóelemén kiképzett vezérlőbütykök működtetik. A találmányom tárgyát képező berendezés egy példaképpeni kiviteli alakjának leírásával kapcsolatban ismertetjük. A példaképpeni berendezést ábrázoló rajzok közül az 1. ábra a teljes berendezés általános elrendezését oldalnézetben, a 2. ábra a rovátkológép tengelyirányú nézetét, a 3. ábra ugyanennek hosszmetszetét, a 4. ábra a tároló és adogató készülék hosszmetszetét, az 5. ábra ugyanennek A—A metszetét, a 6. ábra a sajtoló készülék felülnézetét, a 7. ábra a vonókészülék hosszmetszetét, a 8. ábra ugyanennek oldalnézetét és végül a 9. ábra ugyanennek felülnézetét mutatja. A teljes berendezés az I nyershuzal csévéből, a II egyengetőgépből, a III rovátkolókészülékből, a IV tároló és adogatókészülékből, az V sajtolókészülékből, a VI vonókészülékből és a VII készhuzal csévéből áll. Abban az esetben, ha a huzalon horgonyzó elemeket nem alkalmazunk, a IV és az V készülékek használata elmarad. Ha előre rovátkolt huzal horgonyzó elemmel való ellátását végezzük csupán, akkor a III rovátkoló készüléket nem használjuk. Az 1 mángorló görgők szimmetrikusan fogják körül a 4 acélhuzalt. Az 1 görgők közül legalább az egyiknek a palástján a 3 szúrótüskék vannak kiképezve. Az 1 görgők rugóval terhelt 5 csapjai a 2 mángorló testben kiképzett vezetékben sugárirányban elmozdulhatnak. Miközben a 2 test tengelyének furatán átfűzött 4 huzalt gépi erővel hosszirányban mozgatjuk, a 2 testet gépi erővel fogratjuk. Ily módon az! 1 görgők 3 szúrótüskéi a 4 huzalt egyenletes, finom rovátkolással látják el. A rovátkoló készülék elhagyása után a 4 huzal a horgonyzó elem tárolására és adogatására szolgáló készüléken (4—6. ábra) halad át. A 7 horgonyzó elem célszerűen kalibrált csőből, darabolással, kissé 'kúpos homlokfelülettel készül, hogy az adogató készülék ütköző villa ja az elemek közé hatolhasson. A két szögvasból összeállított 8 szekrénybe annyi számú 7 horgonyzó elemet rakunk, amennyit egy huzaltekercsben levő huzalhosszon felerősíteni kívánunk. A szekrényen gördül a súlyterhelésű kötéllel húzott 9 kocsi, amelynek diaboló-alakú 10 kerekei közé a 8 szekrény szögvasai beleillenek. A 8 szekrény szögvasai közé benyúlik a 9 kocsira szerelt 11 tolókar, amely a 8 szekrényben elhelyezett 7 horgonyzó elemeket az adogató készülék ütköző villájáig tolja. Az adogató-ütközőt a 12 villa képezi, amelynek súllyal terhelt 13 karja a 14 csap körül lengő mozgásra képes és eközben az adogató-ütközőt képező 12 villa két ágát felváltva tolja a 7 horgonyzó elemek útjába. A 12 villa két ágának egymástól való távolsága hozzávetőleg a horgonyzó elem hosszának felel meg. A 13 kar balra billentésével felszabadul a 12 villa két ága közötti szélső 7 horgonyzó elem, amely a sajtoló készülék 18 pofái között helyezkedik el. Ugyanakkor megkezdődik a 18 sajtólópofák mozgása a 4 huzal sebességének megfelelően, a későbbiekben ismertetendő módon. Így a 18 pofák a közöttük levő 7 horgonyzó elemet magukkal viszik. Ezalatt a 13 kar ismét jobbra billen; ennek folytán a 9 kocsi 11 tolókarja a 8 tárban elhelyezett 7 horgonyzó elemeket egy elemhosszal előbbre tolja s így a 12 villa ágai közé ismét egy újabb 7 horgonyzó elem kerül. A sajtoló készülékben a két 15 egykarú emelő a 16 állványban rögzített 17 csapok körüli lengő mozgásra képes. A 15 egykarú emelők egymás felé néző végein vannak kiképezve a 18 sajtoló pofák. Ugyancsak a 15 egykarú emelőnek ezekhez a végeihez kapcsolódik a 19 vonókar, amelynek jobbra húzása a 18 sajtoló pofák összezárását és egyben az adogatóütköző 13 karjának jobbra való átbillentését eredményezi. A 15 egykarú emelők a középhelyzetben túl jobbra átlengenek s így a horgonyzó elemet, annak összesajtolása után elengedik, majd a 19 vonókarnak rugó vagy súly hatására a kiinduló helyzetébe irányuló mozgása révén a 15 egykarú emelők a csupasz 4 huzal fölött akadálytalanul térhetnek vissza kiinduló helyzetükbe. Ugyanekkor a 19 vonókar a 13 ütközőkart balra billenti és egy 7 horgonyzóelem ismét felszabadul; ez a horgonyzóelem a 18 sajtolópofák 18a peremein felütközik. A 4 huzal egyenletes sebességű mozgatását, valamint a sajtoló készülék vezérlését a gépsor végső készüléke, a vonószerkezet (7—9. ábra) végzi. A vonószerkezet két párhuzamos, végtelenített 21 görgőláncból áll, amelyek hossza az előfeszített vasbeton testhez szükséges acélbetét hosszával egyenlő és amelyeket a 22 tengelyen levő 23 lánckerekek hordoznak. A 21 görgősláncokhoz, egymástól egyenlő távolságra három 24 tartógerenda van erősítve, amelyhez a fogó-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2