152373. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acetilént és etilént tartalmazó gázelegyek előállítására

152373 3 4 sukat azoktól a törzsszabadalom szerinti feltételek mellett. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelezése során a mozgó elektródokat tartó eszköz görbevonalú váltakozó mozgását egy ingaszerű berendezés, vagy pedig egy excenteres mechanikus segítségével érhetjük el. A csatolt rajzon az említett két vezérlési típus példaként! kiviteli alakjait mutatjuk be. Az 1. ábra olyan készülék vázlatos metszete, amelynek esetében a mozgó elektródok görbevonalú váltakozó mozgását inga segítségével valósítjuk meg. A 2. ábra olyan szerkezet vázlatos metszete, amelyben a mozgó elektródok görbevonalú váltakozó mozgását excenteres mechanizmus segítségével valósítjuk meg. Az 1. ábra szerinti kiviteli alak esetében a berendezés 1 reakcióedénye a kezelendő folyékony szénhidrogénnel van megtöltve. A szimmetrikusan elrendezett 2 és 2' rögzített elektródok az edény oldalfalaiban elrendezett vízhatlan foglalatokon keresztül belenyúlnak az 1 edénybe; ezeknek az elektródoknak a helyzetét hosszanti irányban szabályozni lehet, például a 21 és 22 fogaskerék és fogazott hajtótengely segítségével. A 2 és 2' rögzített elektródok között egy szerkezet van elrendezve, amely a 23 inga alsó végén függő 3 és 3' két mozgó elektródot tartalmazza. A 23 inga forgástengelye az 1 edény két szemközti falán elrendezett nyomásálló 4 tömítésen keresztül merül bele a szénhidrogénbe. Egy excenteres külső 25 mechanizmus, amely a 23 inga felső végéhez a 26 hajtórúd segítségével csatlakozik, meghatározott és állandó amplitúdóval fenntartja az inga mozgását, így az inga váltakozó szabályos időközönként érintkezésbe hozza a 3 és 3' mozgó elektródokat a megfelelő rögzített 2 vagy 2' elektróddal. A berendezés működését könnyen lehet szabályozni olyan módon, hogy a törzsszabadalom szerinti eljárásban jelzett lényeges feltételek ki legyenek elégítve. Amikor a berendezést váltóárammal tápláljuk, az inga ütéseinek gyakorisága összhangban áll a felhasznált áram frekvenciájával. Amikor a berendezés táplálására egyenáramot használunk, az inga ütéseinek frekvenciáját a kívánt ív-élettartam függvényében kapjuk. Az ütések amplitúdóját mindkét esetben úgy állítjuk be, hogy a pólusokon levehető feszültséggel összeegyeztethető maximális ívhosszúságot kapjuk, és az elektródok érintkezésének pillanatában létrejövő ütés elegendő legyen ahhoz, hogy biztosítsuk az elektródok megtisztítását. Miként fentebb már jeleztük, az így megvalósított ingaszerű mozgás — a törzsszabadalomban leírt egyenes vonalú mozgáshoz viszonyítva — azt az előnyt biztosítja, hogy lehetővé teszi a készülék jelentős egyszerűsítését abban az esetben, amikor a váltóáram kettős polaritását kívánjuk kihasználni. Erre a kihasználásra az 1. ábra szerinti kiviteli alaknak megfelelő berendezés esetében akkor van lehetőség, amikor mind az ingára szerelt mozgó elektródok, mind a rögzített elektródok szimmetrikusan vannak elrendezve. Ekkor ugyanis a mozgó elektródok görbevonalú váltakozó mozgása lehetővé teszi, hogy a szikrák keletkezésének és kioltásának ciklusában az áram által leírt szinusz-görbéhez maximális mértékben igazodjunk. Ehhez elegendő, ha az 1. ábrán bemutatott berendezés ingarendszerének ütési gyakorisága összhangban áll a felhasznált váltóáram frekvenciájával. Ugyanilyen eredmény elérése érdekében a klaszszikus hajtórudas forgattyús mechanizmus által vezérelt mozgó elektródok egyenes vonalú mozgatása két szemben álló hajtórúddal ellátott főtengely használatát tenné szükségessé. Egyébként ugyanez az ingaszerű mozgás lehetővé teszi a nyomásálló tömítés leegyszerűsítését a mozgó elektródok mozgását vezérlő mechanizmusnak az 1 edényből való kimeneti nyílásánál. Egyenes vonalú mozgás esetében a mozgó elektródokat tartó rúd mozgása a gyakorlatban azonos az említett elektródok elmozdulásával, és a nyomásálló tömítésnek az egész mozgási periódus alatt vízhatlanságot kell biztosítania. Ezzel szemben az ingaszerű mozgás esetében a nyomásálló 4 tömítés csupán forgómozgásnak van kitéve, amelynek amplitúdója minimálisra redukálható akkor, ha a mozgó elektródokat hordó ingakart eléggé meghosszabbítjuk. Ezzel szemben a törzsszabadalom szerinti berendezés esetében az 1 edény falán a mozgó elektród vagy mozgó elektródok alátámasztása hatol keresztül, amelyek mindegyikét folytonos egyenes vonalú váltakozó mozgás vezérli, aminek következtében mindegyik esetben nyomásálló tömszelence felhasználása válik szükségessé. A 2. ábrán bemutatott kiviteli mód esetében — ahol azonos hivatkozási számok ugyanazokat az elemeket jelentik, mint az 1. ábrán — a 2 és 2' rögzített elektródok, melyeknek helyzetét a 21—22 mechanizmus segítségével ugyanúgy lehet szabályozni, mint az előző esetben, szimmetrikusan és egymáshoz viszonyítva koaxiálisán vannak elrendezve az 1 reakcióedényben, amelybe annak szemközti falain keresztül nyúlnak be. Ezek között a rögzített elektródok között az edény belsejében egy mozgó szerv van elrendezve, amely egy vízszintes 27 rúdból áll, amelynek két végén a 3 és 3' mozgó elektródok foglalnak helyet. Ez a szerv a 29 és 29' tengelyek segítségével a 28 és 28' excenterekhez van erősítve. Az említett excenterek egyikét az edényen kívül elrendezett (a rajzon nem ábrázolt) külső motor tartja forgásban, míg a másik excenter szabadon van felszerelve, és a mozgó 27 szervnek a 2 és 2' rögzített elektródok közös tengelyével párhuzamos helyzetét biztosítja. A berendezés működését ebben az esetben is könnyen lehet úgy szabályozni, hogy a törzsszabadalomban leírt lényeges feltételek megvalósuljanak. Amikor a készüléket váltóáram táplálja, az excentert meghajtó motor fordulatszáma az áram frekvenciájával összhangban áll; ha egyenáramot használunk, a fordulatszámot 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2