152360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolin-származékok előállítására

152360 ció szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben, mint aromás szénhidrogénben, alko­holban vagy ketonban, előnyösen az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékleten, célsze­rűen valamely kondenzálószer jelenlétében, vagy esetleg anélkül folytathatjuk le. Az; (I) általános képletnek megfelelő termé­kek önmagukban ismert módszerekkel alakít­hatók át savakkal képezett addíciós sókká. E célból pl. oly módon járhatunk el, hogy az (I) általános képletnek megfelelő termék vala­mely erre alkalmas oldószerrel, pl. valamely alkohollal, éterrel, ketonnal vagy vízzel készített oldatát a kívánt savval reagáltatjuk; a képző­dött só — esetleg a' reakcióelegy betöményítése után — leválik, és szűréssel vagy dekantálással elkülöníthető. Az (I) általános képletnek megfelelő új ve­gyületek és sóik értékes kemoterápiás tulajdon­ságokat mutatnak; így különösen jó malária­ellenes, anthelmintikus (féregellenes) és amöba­ellenes hatásuk van, amelynek alapján a gyó­gyászatban mind megelőző-, mind gyógyító­szerként alkalmazhatók. Ezeknek az új vegyületeknek a gyógyászati alkalmazása akár szabad bázis, akár gyógysze­részeti szempontból elfogadható, tehát az alkal­mazott adagokban nem toxikus savakkal képe­zett addíciós sók alakjában történhet. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható addíciós sók példáiként ásványi savak, mint só­sav, kénsav, salétromsav vagy foszforsav, to­vábbá szerves savak, mint ecetsav, propionsav, borostyánkősav, benzoesav, fumársav, malein­sav, oxálsav, szalicilsav, metilén-bisz-béta-hid­roxi-naftoesav, gentizinsav stb. sói említhetők. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példa szem­lélteti; megjegyzendő azonban, hogy a talál­mány köre egyáltalán nincsen erre a példára korlátozva. Példa: 30,5 g l-[2-{3-dietilaminometil-4-hidroxi-fenil)­-etil]-piperazin, 25,5 g 2~(7-klór-kinolil-4)-amino­-1-klór-propán, 200 ml metiletilketon, 10,7 g trietilamin és 15 g vízmentes nátriumjodid ele­gyét 8 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, keverés közben. Lehűlés után az oldhatat­lan részt kiszűrjük és 100 ml metiletilketonnal utánamosunk. Az oldószert vákuumban (30 mm Hg-oszlop nyomás alatt) vízfürdőn, 50 C° hő­mérsékleten elpárologtatjuk és a kapott mara­dékot 500 ml metilénklorid és 100 ml víz ele^­gyével felvesszük. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük és vízfürdőn az oldószert elpárolog­tatjuk. A kapott viszkózus olajszerű maradékot 300 ml benzollal vízfürdőn melegítve extrahál­juk, majd az oldatot melegen dekantálva elkülö­nítjük az oldhatatlan résztől. A kapott oldatból a benzolt vákuumban, 30 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 50 C° hőmérsékletű vízfürdőben elpáro­logtatjuk. Ily módon 38 g barna olajszerű ter­méket kapunk. Az így kapott nyers bázist pik­ráttá átalakítva és etilacetátból átkristályosítva tisztíthatjuk. A pikrátot ezután visszalakítjuk szabad bá­zissá, majd ezt oxaláttá alakítjuk át oly módon, 5 hogy a bázis 50 ml metanollal készített oldatá­hoz 8,5 g vízmentes oxálsav 50 ml metanollal készített oldatát adjuk. A reakcióelegyet 18 óra hosszat állni hagyjuk, majd a képződött kris­tályos csapadékot leszívatjuk, és összesen 50 ml 10 éterrel mossuk. Az így kapott terméket vá­kuumban (0,05 mm Hg-oszlop nyomás alatt) 65 C° hőmérsékleten szárítva, 19 g l-[2-(7-klór-ki­nolil-4)~amino-propil]-4^[2-(3-di etilamin oetil-4--hidroxi-fenil)-etil]-piperazin-trioxalátot kapunk, 15 amely 130—135 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő l-[2-(3-dietilaminometil-4--hidroxi-fenü)-etil]-piperazin protometriás eljá­rással talált nitrogéntartalma: 14,25%, számított 20 érték: 14,43%/47 g l-benzil-4-[2-(3-dietilamino­metil-4-hidroxi-fenil)-etil]-piperazinból (talált nitrogéntartalom: 10,54%, számított érték: 11,02%) állítható elő; ez utóbbi vegyületet 38 g l-benzil-4-[2-(4-hidroxi-fenil)-etil]-piperazin (op. 25 135 C°), 10,3 g vízmentes dietilamin és 19 g 30%-os formaldehidoldat kiindulóanyagként való felhasználásával állíthatjuk elő. Az 1-ben­zil-4-[2-(4-hidroxi-f enil) -etil]-piperazin előállí­tása 70 g 4-(2-jód-etil)-fenol és 46 g N-benzil-30 -piperazin kiindulóanyagként való felhasználá­sával történhet. 35 Szabadalmi igénypont: Eljárás az (I) általános képletnek megfelelő új kinolin-származékoknak — e képletben R hidrogénatomot vagy pedig a kinolin-gyűrű 2- vagy 3-helyzetében álló 1—4 szénatomos 40 alkilgyököt, A kétvegyértékű telített, egyenes vagy elágazó szénláncú, 2—6 szénatomot tartalmazó szén­hidrogén-gyököt képvisel, n = 1, 2, 3 vagy 4 — 45 valamint e vegyületek gyógyászatilag alkalmaz­ható vegyületekkel képezett sóinak z előállítá­sára, azzal jellemezve, hogy a) valamely, a csatolt rajz szerinti (II) általá­nos képletnek megfelelő piperazin-származékot 50 — e képletben A és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely, a (III) általános képletnek megfelelő kinolinszár­mazékkal — e képletben R jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel, míg X 55 reakcióképes atomot vagy csoportot, mint klór­atomot vagy fenoxicsoportot képvisel — reagál­tatunk; vagy b) valamely, a (IV) általános képletnek meg­felelő reakcióképes észtert — e képletben A 60 jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel, míg Hal halogénatomot képvisel — va­lamely, az (V) általános képletnek megfelelő kinolin-származékkal —• e képletben R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — 65 hozunk reakcióba; vagy pedig 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom