152334. lajstromszámú szabadalom • Többzónás központi fűtőberendezés

3 152334 4 mertetés helyett hivatkozunk a következő irodalmi adatokra: Makszim-—Orlov: „Fűtés—Szellőzés" c. munkája 151. és 285. oldal, Szentpály Imre részletes tanulmánya (Lakóterv kéziratos kiadása, kivonatát 1. az Épületgépészet 1963. 1—2. sz.), továbbá a Gesundheits Ingenieur 1962. és a Sanitäre Technik 1961. évf.-ban megjelent cikkek. A kellemetlen jelenségek kiküszöbölése a felsorolt és további irodalmi adatok szerint, vagy a megengedett hőfokesés csökkentése, vagy a fűtési rendszer magasságának csökkentése által eszközölhető. Első esetben a keringtetett vízmennyiséget kell megnövelni, minek következtében a szivattyúzási munka növekszik, mégpedig a vízmennyiség növekedésének a harmadik hatványával, vagy pedig a csőhálózat átmérői növekednek, ami a gazdaságossági szempontokat nem tekintve is, a közeli fűtőtestek méretezésénél okoz nehézségeket. Éppen ezért magas házaknál általában a második lehetőséget választják: csökkentik a fűtési rendszer magasságát úgy, hogy a felső emeletek részére külön önálló központi fűtőberendezést létesítenek. A felső fűtőberendezés alapvezetékeinek, hőcserélőinek és elzáró szerkezeteinek elhelyezésére pedig „szerelő szintet" építenek. A szerelő szint építése természetesen az épület hasznos térfogatának terhére történik és jelentős költségnövekedést okoz. így pl. egy 15 emeletes épületnél elérheti a teljes épület költségének 5%-át, ami a központi fűtőberendezés költségének kb. 60%-át jelenti. A jelen találmány az előbbiekben ismertetett hiányosságokat megszünteti, vagy elhanyagolható mértékűre csökkenti. Gazdaságos és egyszerű lehetőséget nyújt magas házakban is nagy hőfokesésű, tehát olcsó központi fűtőberendezés sek létesítésére, szerelő szint alkalmazása nélkül. A berendezést a mellékelt rajz vázlatosan szemlélteti. A berendezés egyes'elemei a következők: 1 előremenő alapvezeték, 2 előremenő felszálló vezeték, 3 felszálló vezeték, 4 visszatérő felszálló vezeték, 5 visszatérő alapvezeték, 6 és 7 fűtőtestek, 8 rövidrezáró vezeték szabályozó szeleppel vagy anélkül. A párhuzamosan kapcsolt 6 jelű, fűtőtestek csoportot alkotnak. Ezt a csoportot — rajzban a 66 jelű körrel egybefoglalva — nevezzük első zónának. Ugyanilyen csoportot alkotnak a 7 jelű fűtőtestek is — rajzban a 77 körrel egybefoglalva — ez a második zóna. A fűtőtestek zónán belül párhuzamosan vannak kapcsolva, a zónák pedig egymással sorba vannak kötve. Az 1 előremenő alapvezetéken érkezik a víz a kazánból, vagy hőcserélőből a 2 előremenő felszállóhoz és ezen keresztül jut a 66 első zóna 6 fűtőtestjeibe, ahol lehűl. A lehűlt vizet a fűtőtestekből a 3 felszálló gyűjti össze és szállítja a 77 jelű második zóna 7 fűtőtestjeibe. Innen további lehűlés után a fűtővíz a 4 visszatérő felszállón át érkezik az 5 visszatérő alapvezetékbe és ezen keresztül a kazánba, ill. a hőcserélőbe. A zónák kapcsolási sorrendje és ezzel a fűtővíz áramlási iránya közömbös. Lehet a rajzon bemutatott, vagy azzal ellentétes irányú. Ez utóbbi esetben az 1 és 5, továbbá a 2 és 4 vezetékek szerepet-.cserélnek. A kétféle berendezés együttesen is alkalmazható. Ilyenkor az egyik felszálló a rajzon ábrázolt módon, a következő pedig fordított áramlási iránnyal készül. Ha a két felszálló sorbakötését felül készítjük, az 1 és 5 alapvezeték alul helyezhető el. Ezek rendszerint nagyobb átmérőjű csövek. A zónák száma, továbbá a zónán belüli fűtőtestek száma legalább kettő, vagy ennél — tetszés szerint — több. Egy zónán belül a hőlead'ók középhőfoka azonos, a különböző zónáké eltérő: az áramlás irányában kisebbedő. A 8 vezeték a rajzon bemutatott módon két zóna előremenő vezetékét köti össze. Ezzel a csőszakasszal, továbbá az esetleg itt alkalmazott kézi, vagy automatikus szelep nyitásával az előző zóna melegebb vizének egy része köz^ vetlenül a következő zónába vezethető. A többzónás fűtőberendezés lényegesebb előnyei a következők: a berendezés elemeinek és azok számának helyes megválasztásával magas házak is fűthetők egyetlen melegvíz fűtőberendezéssel, nagy hőfokeséssel, szerelőszint építése nélkül. Ugyanis az egyes fűtőtestekben keletkező és a víz lehűléséből származó hajtóerő itt is fellép, de a zónák kis; magassága miatt hatása a zónán belül nem jelentős. Mivel pedig a zónák egymással sorba vannak kötve, a zónán belül keletkező hajtóerők összeadódnak és.gyakorlatilag a teljes felszálló mentén azonosak. A berendezés- az egyes zónákon bélül úgy viselkedik, mint kis hőfokesésű, kis magasságú fűtőberendezés, ezért jól szabályozható. A teljes berendezés viszont nagy hőfok eséssel, kis vízmennyiséggel és ezáltal gazdaságos szivattyú teljesítménnyel, ill. kis keresztmetszetű csőhálózattal kivitelezhető. További előnye a találmánynak, hogy a nagy hőfokesés következtében — anélkül, hogy a fűtőtestek összes felületét a szokásosnál nagyobbra vennék — a visszatérő víz hőmérséklete csúcsterhelés esetén is kis értéken tartható. Ez a körülmény különösen távfűtő berendezéseknél előnyös. Növeli ugyanis a hőtáwezeték teljesítményét és az erőműben alacsonyabb kondenzációs hőfokot enged meg, ami az erőmű összhatásfokát javítja*. Az alsó zónában, alul elhelyezett előremenő alapvezeték esetén, tehát a rajzzal ellentétes áramlási iránynál, a jelenleg szokásos vízhőmérsókletnél magasabb is megengedhető, mivel a gőzképződést a felső zónák statikus nyomása megakadályozza. A többzónás fűtőberendezés az előzőkben említett fűtőberendezéseknek egyes hőleadók lezárásából, vagy túlhűtéséből eredő hiányosságát is elfogadható mértékben csökkenti, mivel az ebből eredő hatás több fűtőelemre oszlik meg. A csőhálózat teljes „Tichelman" elrendezésben is kialakítható (minden fűtőtest áramköre 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2