152289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilénditiokarbaminsavak mangánsóinak a stabilizálására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. X. 29. (MO—591) Olaszországi elsőbbsége: 1962. X. 30. Közzététel napja: 1965. III. 22. Megjelent: 1966. II. 01. 152289 Szabadalmi osztály: 45 1 9/12 Nemzetközi osztály: A 01 n 9/12 Decimái osztályozás: 632*951.2:547.54 Feltalálók: Pinamonti Franco vegyész, Maccone Sergio vegyész, Milano, Olaszország Tulajdonos: Montecatini Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Eljárás alkilénditiokarbaminsavak mangánsóinak a stabilizálására 1 A találmány tárgyát eljárás képezi alkilénditiokarbaminsavak mangánsóinak oly módon történő stabilizálására, hogy ezáltal egyidejűleg e vegyületek fitotoxikus hatását is csökkentsük. Az eljárás lényege az, hogy e vegyületeket 5 a feniléndiaminok csoportjába tartozó vegyületekkel homogén eleggyé alakítjuk. A találmány további tárgyát az említett vegyületeket hatóanyagként tartalmazó fungicid hatású növényvédőszerek előállítása képezi. 10 Ismeretes, hogy az alkilénditiokarbaminsavak mangánsói nem olyan állandóak, mint e vegyületek nátrium- és cinksói. Az említett mangánsók szokásos körülmények között történő tárolása során a vegyületek bomlása eléggé gyor- 15 san megy végbe ahhoz, hogy az ilyen vegyületeket tartalmazó készítmények hatóanyag-tartalmának észrevehető mértékű csökkenése következzék be. Az ilyen készítmények stabilitásának csekély 20 volta komoly gazdasági kárt okoz a készítmények gyártói számára, még pedig nem csupán a hatóanyag-tartalom, csökkenése és az ezzel járó hatáscsökkenés folytán bekövetkező értékveszteség miatt, hanem azért is, mert az ilyen 25 készítmények, ha nem bizonyultak eléggé állandóknak, a kereskedelemben is nehézségeket idéznek elő. Megkísérelték már e nehézségek különféle stabilizáló, eljárások segítségével történő kikü- 30 szöbölését; így javasolták már erre a célra redukáló hatású szervetlen sóknak, mint szulfidoknak, diszulfidoknak és hiposzulfidoknak a készítményekhez való hozzáadását. Ennek során azonban megállapították, hogy az ilyen stabilizátorok hatása a levegővel való érintkezésbe jövetel után erősen csökken és így az ily módon stabilizált készítmények is rövid idő alatt veszítenek hatóképességükből. Javasolták továbbá az említett mangán-karbaminsók állandóságának oly módon történő megnövelését, hogy az említett vegyületek előállítása során különféle elővigyázatossági rendszabályokat alkalmaznak, ilyen módon azonban eddig nem sikerült számottevő eredményeket elérni. Meglepő módon azt találtuk, hogy a feniléndiamin három izomérje, az o-, m- és p-feniléndiamin számottevő mértékű stabilizáló hatást gyakorol az alkilénditiokarbaminsavak mangánsóira és oly mértékben csökkentik az ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények bomlását, hogy ezáltal e készítmények elfogadható mértékben stabillá tehetők. Ugyancsak meglepő módon azt is találtuk, hogy a feniléndiaminnak az alkilénditiokarbaminsavak mangánsóit hatóanyagként tartalmazó készítményekben való jelenléte a hatóanyag fungicid hatásosságát nem csökkenti, de ugyanakkor számottevő mértékben előnyösen befolyásolja e 152289