152284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zselatinrétegek keményítésére

MAGYAR NÉPKÖZT ARS AS AG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. VI. 23. Közzététel napja: 1965. III. 22. Megjelent: 1966. II. 01. (FO—443) 152284 Szabadalmi osztály: 57 b 1—11 Nemzetközi osztály: G 03 c Decimal osztályozás: Feltalálók: Jürgens Manfred vegyészmérnök, Berlin-Köpenick, Priebe Heinz vegyésztechnikus, Berlin, Dr. Wende Alfred vegyész, Berlin, Néniét Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Fotochemische Werke Berlin cég, Berlin-Köpenick, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás zselatinrétegek keményítésére Fényképészeti zselatinrétegek keményítésére az eddigi eljárások során különböző szervetlen vagy szerves keményítőszereket használtak fel. Ezek között találhatók a bi-, ill. trifunkcionális epoxidok, amelyek a 3,047.394 sz. amerikai, 1,247.635 sz. francia, 620.602 sz. belga, 7.133 sz, japán, 20.377, 21.288, 21.758 és 24.569 sz. NDK szabadalmi leírásokban vannak védve. A szakirodalomban közzétett számos anyag ellenére ilyen keményítőszerek a fotokémiai iparban nem tudtak nagyobb tért hódítani a fennálló jelentős nehézségek és hátrányok miatt. A nehézségek többek között abban jelentkeznek, hogy nem sikerült olyan monomereket találni, amelyek a zselatinnal szemben tanúsított nagy reakciókészségükön kívül a gyakorlatilag szükséges tárolóképességgel rendelkeznek. Például folyékony monomerek feldolgozásánál a desztilláció során nagy veszteséggel kell számolni a bekövetkező polimerizáció miatt. Egyes vegyületek, mint pl. az etilénglikoldiglicidiléter, már csekély mennyiségű szennyezés esetén polimerizálnak, míg más vegyületek, mint pl. a tri-glicidilcianurát, csak igen alacsony hőmérsékleten tárolható, ha epoxidekvivalensét állandó értéken kívánják tartani. Az ismert keményítőszereknél ezenkívül a fotokémiai iparban szokásos oldószerekben való rossz oldhatósága, valamint vizes oldataiknak kis stabilitása miatt is nehézségek jelentkeznek. 10 15 20 25 30 így pl. a triglicidilciánurát csak acetondioxán, vagy etilénglikol-metanol keverékekben oldható. Ezek az oldószerek azonban fotokémiai károsodást is okozhatnak, azonkívül mérgezési veszélyekkel is számolni kell. A felsorolt oldószerben készített oldatok továbbá igen érzékenyek víz behatásokkal szemben, mivel ez sok esetben a keményítőszer kiválását, valamint az oxigéngyűrű hidrolízisét is okozhatja. Ezek a nem kielégítő oldhatósági tulajdonságok olyan hibát is okozhatnak, hogy pL a klórhidrokinondiglicidiléter az emulzióhoz való hozzáadás, az emulzióleöntés és szárítás után a film felületén kristályosan leválik. Ha keményítőszerként triglicidilfoszfátot használunk fel, akkor az oxirángyűrű hidrolízise mellett a hidrolízis következtében nem kívánt pH érték eltolódással is számolni kell, vagy kovasav kiválással kell számolni akkor, ha feniltriglicidilszilikátot használunk fel pl. keményítőszerként. Végül számos epoxid felhasználása során különösen folyékony és könnyen illékony monomereknél a kontakt mérgezés esete is fennáll. A találmány értelmében a felsorolt nehézségek kiküszöbölése lehetővé válik oly módon, hogy fényképészeti rétegeket, főként igen érzékeny emulziókat olcsó és biztonságos módon minden kívánt mértékben lehet keményíteni. A találmány szerint triglicidil-izo-cianurátot használunk fel keményítőszerként. Ez az anyag 15228^