152251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítására és kijelzésére, célszerűen kivezérlés mérésére

\ 3 sec-os) mechanikai mutatós műszerrel is tel­jesíti a kívánatos 10 msec-os integrációs idő követelményét. A kissé késve jelzés nem. jelent különösebb hátrányt, mert a kezelő teljes cse­lekvési reflex ideje és magának a végrehajtás­nak, mozgásnak !(pl. visszaszabályozás túlve­zérlés észlelésekor) az ideje együttesen amúgy is 0,5—1 sec közöttire tehető, ugyanakkor a lassabb mozgású műszerrel a műsor áramok mérése és ellenőrzése szu-bjektíve kedvezőbb, mint égy gyors mozgású műszerrel, mert a fi­gyelő szemét és idegeit kevésbé fárasztja. A találmány eljárás időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítá­sára és kijelzésére;, célszerűen kivezérlés mé­résére, amelynek során az átalakítandó jelet párhuzamosan kötött — szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregére bocsátjuk, amely szelephatású elemeknél áganként elté­rően beállítható a szelephatás küszöbértéke. A találmány szerinti eljárás abban van, hogy az átalakítandó jelet feszültséggenerátorról csa­toljuk a párhuzamosan kapcsolt — szelepha­tású elemet tartalmazó — ellenállások seregére, £ÍZi3.Z olyan jelforrásról, amelynek belső ellen­állását úgy állítjuk be, hogy az a vizsgálandó feszültség maximumának 10%-át meghaladó jelszint mellett ne haladja meg a párhuzamo­san kapcsolt :— szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások eredő ellenállásának 2%-át és a feszültséggenerátor és a párhuzamosan kap­csolt szelephatású elemet tartalmazó ellenállá­sok serege közé sorosan beiktatott mérőmű­szerrel mérjük a körben folyó áramot. A találmány szerinti eljárás foganatosítására. javasolt berendezést időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítá­sára és kijelzésére alkalmazzuk, amelynél "az átalakítandó jelet feszültséggenerátorról bocsát­juk párhuzamosan kapcsolt —- szelephatású ele­met tartalmazó — ellenállások seregére, amely szelephatású elemek seregével nem szelepha­tású ellenállás van párhuzamosan kapcsolva. A találmány szerint a feszültséggenerátor katód­erősítő i(emittererősítő), amelynek katódellen­állása l(;emitterellenállása) a szelephatású ele­met tartalmazó ellenállásokkal párhuzamosan kapcsolt nem szelephatású ellenállás értékének legfeljebb 3%-a, továbbá á párhuzamosan kap­csolt 'szelephatású elemet tartalmazó ellenállá­sok alkotta két pólus és a feszültséggenerátor közé soroisan árammérő műszer van kapcsolva. A találmány' szerinti berendezés kivitelez­hető oly módon, hogy a .katóderősítő l(emitter­erősítő) bemenőkapcsaira párhuzamíssan RC-tag csatlakozik, az RC-tag bemenőkapcsaira pedig csúcsegyenirányító van kötve. A találmány szerinti berendezés kialakítható oly módon is, hogy a párhuzamos RC-tag el­lenállásával sorosan nem-lineáris elem van be­iktatva, amelynek vezérlő elektródja a katód­erősítő (emittererősítő) anódjára (kollektorára) van kötve és a katáderősítő i(emittérerősítő) külön anódimpedaneiával (emitterimpedanciá­val) is rendelkezik. '2251 4 A találmány szerinti berendezésben a pár­huzamos RC-tag ellenállásával sorosan heik­tatett nem-lineáris elem vezéiiőelektródája kapcsolható kondenzátorral vezérelhető erősítő 5 kimenetére, amely esetben ezen elektróda nem a katóderősítő l(|emittererősítő) anódjára (kol­lektorára) van kapcsolva. ' A találmányt a készülék egy példaképpeni kiviteli alakján keresztül a mellékelt ábrákkal to kapcsolatban ismertetjük. Az ábrák a követ­kezők: 1. ábra a kivezérlésmérő példakénti kivite­lének tömbvázlata, a 2. ábra a logaritmáló áramkör, a 13 3. ábra a 4 feszültséggenerátor, a 4. ábra az időállandókat meghatározó egy­szerű 3 R—C tag, az 5. ábra az U l(t) és-a (t) függvények ábrája, ahol U = meghatározott amplitúdójú és idő-2-1 tartamú egyetlen beérkező feszültség iimpulzus hatására fellépő feszültség a 3 R—*C tag sar­kain, a = a műszer mutatójának kitérése az TJ feszültség hatására, míg a 6. ábra 3 R—C tag és a 4 feszültséggeneráter 25 impulzus időt növelő kapcsolásban. Az 1. ábra szerinti kivezérlésmérő működése: A mérendő váltófeszültség megfelelő 1 erő­sítőn keresztül kétoldalas 2 csúcsegyenirányí­tóra kerül. Az egyenirányított jel a visszafu-39 tási időt meghatározó 3 R—C tagra, majd a 4 feszültséggenerátorra jut, amely a 3 R—C ta­got nem terheli, kimenete pedig kis impedan­ciájú és a párhuzamosan kapcsolt — szelepha­tású elemet tartalmazó — ellenállások seregé-35 bői alkotott 5 logaritmáló áramkört táplálja, arhely magában foglalja a műszert is. Így a > dB-ben lineáris skálán a feszültség csúcsértéke leolvasható. Az egyes fokozatok ismertetését az utolsó 40 fokozattal, a párhuzamosan kapcsolt — szelep­hatású elemet tartalmazó — ellenállások sere­géből alkotott 5 logaritmáló áramkörrel kezd­jük, mert a már említett más megoldásoknál fennálló . stabilitási és időbeni állandósággal 43 kapcsolatos hibákat elsősorban ennek megoldása és az ezzel alkalmazható eljárás küszöböli ki. Az eljárás lényege az, hogy az ismert logarit­máló áramkörök közül viszonylag legstabilabb diódás 5 logaritmáló áramkörrel ((párhuzamo-50 san kapcsolt, szelephatású elemet tartalmazó ellenállások rerege) a bemenő és kimenő fe­szültség közti logaritmikus összefüggés helyett a bemenő feszültség és az átfolyó áram között létesítünk logaritmikus kapcsolatot és az érzé-53 kelő i^kijelző) műszer ezen áramot közvetle­nül méri. Az eljárás kivitelezésére szolgáló áramkör kapcsolási vázlata a 2. ábrán látható. Az eddigi megoldásoktól eltérően, — amelyek­nél olyan diódás áramkörből felépített feszült­ei) ségosztó négypólussal végezték a logaritmálást, amelynek kimenő feszültsége arányos a be­menőfeszültség logaritmusával és ézt a kimenő­feszültséget a műszer egyenáramú erősítő köz­beiktatásával mérte, — az átalakítandó jelet 65 kis belsőellenállású generátor szolgáltatja és az 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom