152249. lajstromszámú szabadalom • Készülék kelmék felületi csomósodásának vizsgálatára

3 A találmány egyik, kiviteli alakjánál a vizsgálandó kelme befogására való fej körgyűrű alakú alapkeretet, ennek felső — előnyösen kúpalakú — felületére rásimuló leszorítólapot, ós peremével — pl. csavarmenet, vagy bajonetzár útján — az alapkerethez csatlakozó rögzítőfedőt, továbbá az alapkeret üregébe illő és csavarmenetes állitótárcsáira támaszkodó alátámasztó lemezt tartalmaz. A találmány szerinti, továbbá a dörzsölőszerszámmal ellátott fej függőleges vezetőorsón van megerősítve, amely golyóscsapágyak és görgők között van ágyazva, ellensúllyal terhelt emelőbarra támaszkodik és terhelősúlyok felvételére tartószervvel — pl. hordozócsappal, tányérral — van ellátva. A találmány még több részletmegoldásra is kiterjed, amelyeket a kiviteli példával kapcsolatban ismertetünk. A találmány szerinti készülék egy kiviteli példáját a rajzmelléklet tünteti fel, ahol az 1. ábra a vizsgálókészülék oldalnézete, a 2. ábra az alsó befogófej keresztmetszete, a 3. ábra az alsó befogófejet hordozó asztal mozgató szerkezete, a 4. és 5. ábra a két befogófej viszonylagos mozgásának képe. Az 1. ábrán 1 az alsó befogófej, amelyen a vizsgálandó kelmét rögzítjük, a 2 felső befogófej, amelynek alsó felülete azzal az anyaggal van bevonva, amellyel való dörzsölés során mutatkozó csoomóképződést vizsgálni akarjuk. Ez az anyag pl. a vizsgálandó kelmével azonos, vagy más dörzsölőanyaig lehet. Az alsó befogófej részletrajza a 2. ábrán látható. (Eszerint az alsó befogóféj a következő részletekből áll: a 3 körgyűrű alakú alapkeret a 4 felerősítő körmökkél, amelyek a befogófejet az S asztalkával összekötik.; 6 leszorítólap, amellyel az alapkeretre ráfektetett, pl. előre kivágott köralákú próbatestet az alapkerethez simán hozzá szorítjuk; 7 rögzítő fedőirész, amellyel a feszítés nélkül, simán elfekvő próbatest kerületi részét a befogófejhez rögzítjük; 8 alátámasztó lemez, amely alulról az alapkeretbe behelyezhető és: merev anyagból )(pl. plexiből) vagy rugalmas anyagból (pl. laticel) lehet, készítve, a végzendő vizsgálat előírása szerint; végül a 9 állítótárcsa, amely az alapkeret üregébe csavarmenetek révén besülylyeszthető, miközben az alátámasztó lemez a befogófej homloksíkján túlemelkedik és a próbatestet megfeszíti. A túlemekeldés pl. maximálisan 5 mim lehet és az állítótárcsa skáláján 0,1 mrrwben leolvasható, ha a menetemelkedés 1 mm és az állítótárcsa kerülete tíz részre van osztva. Alkalmazhatunk dinamométert is, amiellyel a próbatest feszítésénél kifejtett erő megmérhető; a feszítőerőt pneumatikus úton is kifejthetjük. Fontos, hogy a 9 állítótárcsa skálabeosztása révén, ill. a dinamóméterrel a feszültséget megismételhető módon be tudjuk állítani. A felső befogófej befogószerkezete az alsó befogófejéhez hasöMó lehet. 4 A csomóképződési hajlam megvizsgálása végett a két befogófejnek bizonyos erővel egymáshoz szorítása mellett az alsó fejbe befogott próbatestet és a felső fejen megerősített dör-5 zsölőszerszámot egymáson el kell csúsztatni. Ezen elcsúsztatás megmérése és tetszőleges megismételhetősége érdekében a befogófejek az alább ismertetendő mozgatószerkezetékkel vannak ellátva. 10 Már láttuk, hogy az 1 alsó befogófej könynyen eltávolíthatóan az 5 asztalkán van rögzítve, amely vezetékek mentén egymásra merőleges x és y irányú mozgást végezhet. E mozgások a 10 elektromotor tengelyéről 11 15 csavar hajtás és 12 sebességváltó útján adódnak át a 13 és 14 hajtótengelyebre. A sebességváltók a 15, 16 kulcsok útján átkapcsolhatok. « Az 5 asztalka az x irányú mozgást a 14 tengelyről a 17 ún. „amerikai orsós" hajtás útján 20 kapja, amely az asztalkának az x irányú alternáló mozgást végeiben összegapcsolt két ellenkező menetirányú csavarvonal alakú horony útján adja át, miközben az asztalkával összekötött bütyök e horonyban végigcsúszik. Az x 25 irányú mozgás tehát váltakozó irányú egyenletes mozgás; sebességváltozás csak a mozgásirányváltozás környezetében van. Az y irányú mozgás előállítása céljából a 13 tengely, csavarhajtás útján 18 excentert hajt, 30 amely az ábrán fel nem tüntetett tolórúd útján az 5 .asztalkát y irányban ide-oda mozgatja. Az y irányú mozgás tehát egyszerű harmonikus mozgás (sinuszos mozgás). A 15, 16 kulcsok útján e mozgások frekven-35 ciája változtatható, úgy hogy a percenkénti teljes periódusok száma 0, 10, 20, 30, 40, 50 lehet; a sebességeknek tehát 5—5 fokozata van. Hogy az 5 asztalkát bánmely x, y koordiná-40 tának megfelelő kívánt helyzetbe beállíthassuk, a 19, 20 tárcsák eltolása útján a hozzájuk kapcsolt fogaskereket a 13, 14 tengelyekkel kapcsolatba hozhatjuk és az asztalka hajtótengelyeit elfordíthatjuk. Az asztalka helyzete 45 a rajta megjelölt index mellett a gép állványán levő skálán leolvasható. A 2 felső befogóféj mozgató szerkezete az 1. ábrán látható. A fej a 21 orsón van megerősítve, amely a 22, ,23 csapágyakban elforog-50 hat s a, 24 gyűrűre támaszkodás emelőkair útján a 25 súllyal ki van egyensúlyozva. A súrlódás csökkentése végett a 22, 23 ágyazások, függőleges síkban fekvő 3—3 vezetőgöirgőből és ezeket hordozó vízszintes, síkú golyóscsapágyakiból 55 'állnak. A 21 orsó felső végére 26 súlyok helyezhetők a súrlódó erő beállítása céljából. A súlyok elhelyezésére tányér, az ábra szerint csap, vagy más tartószerv lehet elrendezve. A felső befogófej körmozgást végez, amelyet a 60 21 tengelyre horony és ék útján a 26 motortól a 27 csavarhajtás útján, kap; ennek a mozgásnak pl. két sebességfokozata van, zérus és a motortól kapott állandó sebesség, pl. percenként 1 fordulat. 65 'Ezekkel a hajtószerkezetekkel a csomókép-2