152249. lajstromszámú szabadalom • Készülék kelmék felületi csomósodásának vizsgálatára

3 A találmány egyik, kiviteli alakjánál a vizs­gálandó kelme befogására való fej körgyűrű alakú alapkeretet, ennek felső — előnyösen kúpalakú — felületére rásimuló leszorítólapot, ós peremével — pl. csavarmenet, vagy bajo­netzár útján — az alapkerethez csatlakozó rögzítőfedőt, továbbá az alapkeret üregébe illő és csavarmenetes állitótárcsáira támaszkodó alá­támasztó lemezt tartalmaz. A találmány szerinti, továbbá a dörzsölő­szerszámmal ellátott fej függőleges vezetőorsón van megerősítve, amely golyóscsapágyak és görgők között van ágyazva, ellensúllyal terhelt emelőbarra támaszkodik és terhelősúlyok fel­vételére tartószervvel — pl. hordozócsappal, tányérral — van ellátva. A találmány még több részletmegoldásra is kiterjed, amelyeket a kiviteli példával kapcso­latban ismertetünk. A találmány szerinti készülék egy kiviteli példáját a rajzmelléklet tünteti fel, ahol az 1. ábra a vizsgálókészülék oldalnézete, a 2. ábra az alsó befogófej keresztmetszete, a 3. ábra az alsó befogófejet hordozó asztal mozgató szerkezete, a 4. és 5. ábra a két befogófej viszonylagos mozgásának képe. Az 1. ábrán 1 az alsó befogófej, amelyen a vizsgálandó kelmét rögzítjük, a 2 felső befogó­fej, amelynek alsó felülete azzal az anyaggal van bevonva, amellyel való dörzsölés során mutatkozó csoomóképződést vizsgálni akarjuk. Ez az anyag pl. a vizsgálandó kelmével azo­nos, vagy más dörzsölőanyaig lehet. Az alsó befogófej részletrajza a 2. ábrán látható. (Eszerint az alsó befogóféj a következő részletekből áll: a 3 körgyűrű alakú alapkeret a 4 felerősítő körmökkél, amelyek a befogófe­jet az S asztalkával összekötik.; 6 leszorítólap, amellyel az alapkeretre ráfektetett, pl. előre kivágott köralákú próbatestet az alapkerethez simán hozzá szorítjuk; 7 rögzítő fedőirész, amellyel a feszítés nélkül, simán elfekvő pró­batest kerületi részét a befogófejhez rögzítjük; 8 alátámasztó lemez, amely alulról az alapke­retbe behelyezhető és: merev anyagból )(pl. plexiből) vagy rugalmas anyagból (pl. laticel) lehet, készítve, a végzendő vizsgálat előírása szerint; végül a 9 állítótárcsa, amely az alap­keret üregébe csavarmenetek révén besüly­lyeszthető, miközben az alátámasztó lemez a befogófej homloksíkján túlemelkedik és a pró­batestet megfeszíti. A túlemekeldés pl. maxi­málisan 5 mim lehet és az állítótárcsa skáláján 0,1 mrrwben leolvasható, ha a menetemelkedés 1 mm és az állítótárcsa kerülete tíz részre van osztva. Alkalmazhatunk dinamométert is, amiellyel a próbatest feszítésénél kifejtett erő megmérhető; a feszítőerőt pneumatikus úton is kifejthetjük. Fontos, hogy a 9 állítótárcsa ská­labeosztása révén, ill. a dinamóméterrel a fe­szültséget megismételhető módon be tudjuk állítani. A felső befogófej befogószerkezete az alsó befogófejéhez hasöMó lehet. 4 A csomóképződési hajlam megvizsgálása vé­gett a két befogófejnek bizonyos erővel egy­máshoz szorítása mellett az alsó fejbe befogott próbatestet és a felső fejen megerősített dör-5 zsölőszerszámot egymáson el kell csúsztatni. Ezen elcsúsztatás megmérése és tetszőleges megismételhetősége érdekében a befogófejek az alább ismertetendő mozgatószerkezetékkel van­nak ellátva. 10 Már láttuk, hogy az 1 alsó befogófej köny­nyen eltávolíthatóan az 5 asztalkán van rög­zítve, amely vezetékek mentén egymásra me­rőleges x és y irányú mozgást végezhet. E mozgások a 10 elektromotor tengelyéről 11 15 csavar hajtás és 12 sebességváltó útján adódnak át a 13 és 14 hajtótengelyebre. A sebességvál­tók a 15, 16 kulcsok útján átkapcsolhatok. « Az 5 asztalka az x irányú mozgást a 14 ten­gelyről a 17 ún. „amerikai orsós" hajtás útján 20 kapja, amely az asztalkának az x irányú al­ternáló mozgást végeiben összegapcsolt két el­lenkező menetirányú csavarvonal alakú horony útján adja át, miközben az asztalkával össze­kötött bütyök e horonyban végigcsúszik. Az x 25 irányú mozgás tehát váltakozó irányú egyen­letes mozgás; sebességváltozás csak a mozgás­irányváltozás környezetében van. Az y irányú mozgás előállítása céljából a 13 tengely, csavarhajtás útján 18 excentert hajt, 30 amely az ábrán fel nem tüntetett tolórúd út­ján az 5 .asztalkát y irányban ide-oda moz­gatja. Az y irányú mozgás tehát egyszerű har­monikus mozgás (sinuszos mozgás). A 15, 16 kulcsok útján e mozgások frekven-35 ciája változtatható, úgy hogy a percenkénti teljes periódusok száma 0, 10, 20, 30, 40, 50 lehet; a sebességeknek tehát 5—5 fokozata van. Hogy az 5 asztalkát bánmely x, y koordiná-40 tának megfelelő kívánt helyzetbe beállíthas­suk, a 19, 20 tárcsák eltolása útján a hozzájuk kapcsolt fogaskereket a 13, 14 tengelyekkel kapcsolatba hozhatjuk és az asztalka hajtó­tengelyeit elfordíthatjuk. Az asztalka helyzete 45 a rajta megjelölt index mellett a gép állvá­nyán levő skálán leolvasható. A 2 felső befogóféj mozgató szerkezete az 1. ábrán látható. A fej a 21 orsón van meg­erősítve, amely a 22, ,23 csapágyakban elforog-50 hat s a, 24 gyűrűre támaszkodás emelőkair útján a 25 súllyal ki van egyensúlyozva. A súrlódás csökkentése végett a 22, 23 ágyazások, függő­leges síkban fekvő 3—3 vezetőgöirgőből és eze­ket hordozó vízszintes, síkú golyóscsapágyakiból 55 'állnak. A 21 orsó felső végére 26 súlyok he­lyezhetők a súrlódó erő beállítása céljából. A súlyok elhelyezésére tányér, az ábra szerint csap, vagy más tartószerv lehet elrendezve. A felső befogófej körmozgást végez, amelyet a 60 21 tengelyre horony és ék útján a 26 motortól a 27 csavarhajtás útján, kap; ennek a mozgás­nak pl. két sebességfokozata van, zérus és a motortól kapott állandó sebesség, pl. percen­ként 1 fordulat. 65 'Ezekkel a hajtószerkezetekkel a csomókép-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom