152240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinszármazékok előállítására

Í5 •ÍBSS46 ü nyomás alatt 152—156 C°-on forr; előállítása 59 g l-[2-(hexametilénimino)-etil]-4-(2-oxo-pro­pil)-piperazin (elemzési adatai; talált N = 15,2%, számított N = 15,7%) reduktív aminálása útján történhet; ez utóbbi terméket 39,5 g monoklór­acetonból és 48,5 g 2-(hexametilénimino)~etil­-piperazinból (elemzési adatai: talált N = 19,3%, számított N = 19,9%) kiindulva nyerhetjük, míg a legutóbb említett vegyületet 71,5 g 1-hexa­metilénimino-2-klór-etán-hidroklorid (op. 210— 212 C°) 116 g vízmentes piperazinnal való kon­denzációja útján állíthatjuk elő. 18. példa: 30,5 g 4-[2-(piperazinil-l)-l-metil-etil]-amino­-7-klór-kinolin, 28,5 g l-(2-klór-etil)-4-etoxi­karbonil-piperazin-hidroklorid, 26,5 g nátrium­karbonát, 15 g nátriumjodid és 800 ml etanol elegyét 8 óra hosszat hevítjük visszafolyató hűtő alatt. A hevítés befejezése után az oldószert víz­fürdőn, csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk, a kapott maradékhoz 200 ml desztillált vizet és 10 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk, majd összesen 350 ml metilén­kloriddal háromszor extrahálunk. A kapott szer­ves oldószeres oldatot 30 ml sósav (fs, 1,19) és 200 ml desztillált víz elegyével, majd 100 ml desztillált vízzel kirázzuk. Az így kapott vizes hidroklorid oldathoz 50 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk és a bázist összesen 400 ml metilénklo­riddal háromszor extraháljuk, A kapott szerves oldószeres oldatot 10 g nátriumszulfáttal kezel­jük, majd leszűrjük és az oldószert vízfürdőn elpárologtatjuk. A kapott 60,5 g száraz mara­dékot 250 ml forró acetonitrilben oldjuk, le­hűlés után az oldhatatlan részt leszívatjuk, 100 ml acetonitrillel mossuk, majd vákuumban (0,2 mm Hg-oszlop) 50 C° hőmérsékleten 18 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 29 g l-[2-(7-klór­-kinolil-4)-amino-propil]-4-[2-(4-etoxikarbonil­-piperazinil-l)-etil]-piperazint kapunk, amely 144—145 C°-on olvad. A fenti eljárás- során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő l-(2-klór-etil)-4-etoxikarb­onil-piperazin-hidroklorid 195 C° körül olvad, előállítása 56 g l-(2-hidroxi-etil)-4-etoxik, arbo­nil-piperazin (fp^ 0,4 mm Hg-oszlop nyomás alatt 127—131 C°) 36,5 g tionilkloriddal való klórozása útján történik, míg az l-(2-hidroxi­-etil)-4-etoxíkarbo<nil-piperazin 56,5 g glikol­-klórhidrin és 106 g 1-etoxikarbonil-piperazin kondenzációja útján nyerhető. 19. példa: 91,5 g 4-[2-(piperazinil-l)-l-metil-etil]-amino­-7-klór-kinolin, 75 g l-(2-klór-etil)-4-acetil-pi­perazin-hidroklorid, 79,5 g nátriumkarbonát, 45 g nátriumjodid és 1200 ml etanol elegyét 9 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Az­után az oldószert vízfürdőn, csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk, a ka­pott maradékot 750 ml desztillált víz és 10 ml nátronlúg (fs. 1,33) elegyével felvesszük, majd a kivált bázist összesen 900 ml e.tilénkloriddal háromszor extraháljuk. A kapott szerves oldó­szeres oldatot 144 g metánszulfonsav 700 ml desztillált vízzel készített oldatával, majd 400 5 ml desztillált vízzel kirázzuk. A vizes kivonato­kat, egyesítjük, 200 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk az elegyhez, majd a bázist összesen 700 ml metilénkloriddal háromszor extraháljuk. Az oldószert vízfürdőn elpárologtatva 145 g sárga 10 olajszerű terméket kapunk. Ezt az olajszerű terméket 250 ml acetonitrillel forralva oldjuk, 5 g aktívszenet adunk hozzá, majd forrón leszűrjük; lehűlés után a levált ter­méket leszívatással elkülönítjük, összesen 50 ml 15 acetonitrillel mossuk és vákuumban (0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt) 40 C° hőmérsékleten 16 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 85 g l-[2-(7-klór-kinolil-4)-amino­-propil]-4-[2-(4^acetil-piperazinil-l)-<etil]-piper-20 azint kapunk, amely 134—136 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő l-(2-klór-etil)-4-acetil-piper­azin-hidroklorid 238—240 C°-on olvad; előállí­tása 51 g tionilkloridbóí és 61 g l-(24údroxi-25 -etil)-4-acetil-piperazinból kiindulva történhet; az utóbbi vegyület forrpont ja 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 135—137'C°. 30 20. példa: 6,5 g l-(2-klór-etil)-4-fenil-piperidint 50 ml metiletilketonban szuszpendálunk és a szuszpen­zióhoz 5 g trietilamint adunk. Az elegyet 5 per-35 cig keverjük, majd hozzáadunk 3,75 g hátrium­jodidot, 7,62 g l-[2-(7-klór-kinolil-4)-amino-pro­pil]-piperazint, azután pedig 50 ml metiletil­ketont. Az elegyet ,12 óra hosszat forraljuk vissza-40 folyató hűtő alatt. Lehűlés után az oldhatatlan részt kiszűrjük és összesen 45 ml metiletilketon­nal utána mosunk. A szüredéket és a mosó­folyadékot egyesítjük és az oldószert 25 rhm Hg-oszlop nyomás alatt elpárologtatjuk. A ka-45 pott száraz maradékot 200 ml metilénkloridban ismét feloldjuk- és az oldatot összesen 200 ml vízzel mossuk. A szerves oldószeres oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, leszűrjük és az oldószert vákuumban (25 mm Hg-oszlop 50 nyomás alatt) ledesztilláljuk. A kapott 12,5 g gyantaszerű maradékot 80 ml acetonitrilből kris­tályosítjuk, Szűrés, mosás és szárítás után 10 g nyers terméket kapunk, amely 160—165 C° körül olvad. 55 19 g fenti módon kapott nyers terméket 500 ml metilénkloridban oldunk. Az oldhatatlan részt szűréssel eltávolítjuk és 100 ml metilén­kloriddal utána mosunk. Az így kapott oldatot egy 38 min átmérőjű, 19 cm magas és 200 g 60 alumíniumoxiddal töltött oszlopon kromatogra­fáljuk, majd 2500 ml metilénkloriddal eluálunk. Az eluátumból az oldószert elpárologtatva 11 g fehér színű szilárd terméket kapunk. Ezt 150 ml metiletilketonból átkristályosítjuk. Ily módon 65 8 g l-[2-(7-klór-kinolil-4)-amino-propil]-4-[2-(4-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom