152234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúrólyukkal harántolt tömött tárolókőzetek másodlagos repedezett porozitásának szelektív szelvényezésére
7 152204 ő -átmérőkre és hasadék-geometriákra vonatkozóan. A szelvényekről azokon a mélységi helyeken kell leolvasni (UM —U^J-t és (I)-t, ahol K centrális mérőelektróda éppen a hasadékkal áll szemben; K elektróda lesz a szonda ún. mélységi vonatkozási pontja. Az előbb említett mélységi helyek könnyen felismerhetők a szelvényeken, ugyanis ezek lokális szélső értékeket képeznek: éles helyi maximumokat az (XJM —U^ ) szelvényen és kevésbé éles helyi maximumokat az (I) szelvényen. A szelvény-alakuiások e pontok környezetében felfelé és lefelé + —••— mély-2 ségi intervallumon belül közel szimmetrikusak, mivel K centrális elektróda képezi az elektróda-rendszer szimmetria-centrumát. Továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy a jelen találmány tárgyát képező szelektív hasadék-szel vényező eljárás miképpen tudja megkülönböztetni a hasadékos vagy hasadék nélküli tömött szakaszokat az elsődleges porozitással rendelkező^ és az impermeabilis, elektromosan vezető kőzetekből álló lyukszakaszoktól. Ha a szelektív hasadékszelvényező elektródarendszer (lásd 1. ábra) elsődleges porozitású-, vagy impermeabilis, de alacsony elektromos ellenállású lyukszakasszal áll szemben, akkor az A tápgyűrű árama közelítően a 2 n térszögben, — az 1 elektródahordozó-lap, mint szigetelőlap által határolt — elektromosan vezető féltérben, minden irányban szétterjed. Kimutatható, hogy az elsődleges porozitású kőzetekben, illetőleg az impermeabilis, de elektromosaan vezetőképes kőzetekben a tápáram intenzitása fordítottan arányos a kőzet Qt. ellenállásával, a mért potenciál viszont csak elhanyagolható mértékben függ (a feszültség-generátor Rg belső ellenállásának kis értéké esetén egyáltalán nem függ) a vezető kőzet Qt ellenállásától. A találmány tárgyát képező szelektív hasadékszelvényezési eljárás (UM —UJJ } és (I) szelvényeinek karakterisztikus alakulását a 7. ábrán mutatjuk be. Az I szakaszon tömött kőzetek helyezkednek el, amelyek fajlagos elektromos ellenállása igen nagy: maga a kőzetanyag elektromos szigetelőnek tekinthető és mindössze a hasadékokban levő folyadék képez elektromosan vezető csatornákat a kőzetben. Az I lyukszakaszon A, B és C helyeken metszik hasadékok a fúrólyuk falát. A potenciál-szelvény a hasadékokkal szemben éles, szelektív Csúcsokat jelez, Az indikációk nagysága a három hasadékkal szemben nem feltétlenül azonos, mivel jellemző mennyiségek a különböző hasadékokkal szemben némileg éltérő értékeket vehetnek fel. A hasadékok közötti szakaszokon, tehát az I intervallum hasadék nélküli szigetelő lyukfal szakaszaival szemben a potenciálszelvény zérus értéket jelez: a szelvény alapvonalát követi. A mérőáram intenzitásának szelvénye az I Szakaszon lokális maximumokat jelez az A, B és C hasadékokkal szemben; a hasadékok közötti csupasz szigetelő lyukfalszakaszok mélységében az áram-szelvény nem esik le zérusra, mivel a A = 0, lyukfaltól való elállás nélküli eset az elektródahordozó 1 szigetelőlap tökélet-5 len felfekvése miatt nem valósulhat meg. A hasadékok közötti csupasz lyukfal szakaszokon az áram intenzitása tág határok között változhat a mindenkori A elállás nagyságának megfelelően. 10 Az I szakaszra vonatkozóan megállapítható, hogy a potenciál-szelvény és az áramszelvény a hasadékokkal szemben egyaránt lokális maximumokat jelez. A II. lyukszakasz elsődleges porozitású, elekt-15 romosán vezető kőzetekből áll; a H/a szakaszon a kőzet ellenállása QtA , a H/b szakaszon pedig az előbbinél nagyobb Qt,* A potenciál szelvény a II. szakaszon monoton véges értéket jelez; a jelzett potenciálérték a 20 nagyobb ellenállású kőzetszakaszokon (Il/b) valamivel nagyobb lehet, mint a kisebb ellen. állású kőzetszakaszon (II/a). Ha a tápkör ideális feszültség-generátorkört képezne (1^ = 0), ak. kor a potenciál-szelvény a különböző ellenállá-25 sú, elektromosan vezető kőzetszakaszokon azonos indikációt adna.) Az áramszelvény szintén monoton: állandó áramintenzitásokat jelez a konstans fajlagos ellenállású, elektromosan vezető kőzetekből álló 30 lyukszakaszok mentén; a mérőáram intenzitása fordítottan arányos, a vezető kőzet fajlagos ellenállásával, tehát a Qt,2 ellenállású lyukszakaszon a mérőáram intenzitása kisebb, mint a QI,I ellenállású lyukszakaszon. 85 Megállapítható, hogy az elektromosan vezető kőzetekből képezett lyukszakaszokon II. mind a mért potenciálszelvény, mind az áramszelvény állandóan zérustól különböző, véges értékeket jelez; a szelvények képe monoton és a Qt fajla-40 gos ellenállás növekedési helyein a potenciálszelvény indikációja nő, ezzel szemben az áramszelvény indikációja csökken. A szelvények bemutatott, karakterisztikus alakulása alapján jól szétválaszthatok a hasa-45 dékos, illetve tömött lyukszakaszok az elsődleges porozitású, vagy impermeabilis: elektromosan vezető kőzeteket tartalmazó lyukszakaszoktól. Megemlítjük, hogy abban aaz esetben, ha a 50 hasadékok sűrűsége nő, tehát a lyukfalon a hasadékok sűrűn követik egymást, és a hasadékok egymás közötti távolsága összemérhetővé válik a szelektív hasadékszelvényező szonda A tápáram elektródájának dA gyűrű-átmérőjé-55 vei, akkor a potenciálszelvény a hasadékok közötti szigetelő lyukfalszakaszokon nem esik le zérus értékre, azonban még mindig erősen változékony marad és ez a sajátság továbbra is jól megkülönböztethetővé teszi a hasadékokkal 60 sűrűn átszőtt lyukszakaszokat az elektromosan vezető kőzetekből felépített lyukszakaszoktól, amelyekben a potenciálszelvény nem változékony, hanem monoton jellegű. A hasadékok sűrűségének növekedésével a tároló kőzet — 65 elektromos áramvezetés, valamint hidrodinami-4
