152227. lajstromszámú szabadalom • Analóg tároló elrendezés rövid villamos impulzusok csúcsértékének tárolására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. V. 23. (MA—1249) Közzététel napja: 1965. II. 22. Megjelent: 1966. I. 01. 152227 Szabadalmi osztály: 21 a1 36; 21 e 29—36 Nemzetközi osztály: H 03 k; G 01 r Decimái osztályozás: Feltalálók: Baránszky J. Imre tudományos munkatárs, 25%, Sándory Mihály tudományos munkatárs, 25%, Lukács József tudományos munkatárs, 25%, Biri János tudományos segédmunkatárs, 16%, Zimmer György tudományos segédmunkatárs, 9% Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Analóg tároló elrendezés rövid villamos impulzusok csúcsértékének tárolására Villamos formában rendelkezésre álló impulzus jellegű időbeli folyamatok információtartalmának feldolgozásánál gyakori feladat az impulzusok csúcsértékének tárolása. Ilyen tárolásra például akkor van szükség, ha az impulzusok — egymástól esetleg különböző — csúcsértékeit kell nagy pontossággal megmérnünk. Az utóbbi esetben a megkívánt tárolási idő az impulzusok szélességének sokszorosa lehet, a tárolási időt ugyanis a mérés elvégzésének az ideje szabja meg. A tárolóelem leggyakrabban kondenzátor, amelyben az információ villamos töltés, tehát feszültség formájában áll rendelkezésre. Az ismert eljárások működési alapelve az 1. ábra alapján érthető meg. A tárolandó csúcsértékű jelet szolgáltató 1 generátor (a továbbiakban generátor) és a 3 tárolókondenzátor között kapcsolatot létesítő 2 egység az impulzusok félfutó éle alatt rövidzár, míg a csúcsérték elérése után szakadás jellegű. •A különböző megoldások a 2 egység felépítésében különböznek egymástól, ugyanis főleg a 2 egység határozza meg a tároló pontosságát, vagyis a tárolandó (névleges) csúcsérték és a tárolt értékek hányadosának a tárolandó csúcsértéktől való függését. • Az 1. ábrával kapcsolatban ismertetett elv legegyszerűbb megvalósítását adja, ha 2 egységként az 1 generátor és a 3 tárolókondenzátor közé egyenirányítási tulajdonságokkal rendelkező egységet, pl. vákuumdiódát vagy félvezető diódát (a továbbiakban diódát) kapcsolunk. Így a tárolandó csúcsértékű impulzus felfutási ideje alatt a megfelelő polaritással bekötött dióda vezet és rajta a feszültségesés — ideális esetben — zérus, a tároló kondenzátor pillanatnyi feszültsége tehát mindig megegyezik a generátor szolgáltatta pillanatnyi feszültséggel. Amikor a generátor pillanatnyi feszültsége esni kezd (a csúcsérték elérése után), a dióda lezár s a tároló kondenzátor pontosan a generátor által szolgáltatott impulzus csúcsértékére marad feltöltve. Az elrendezésnek két, a tárolás pontosságát lényegesáb befolyásoló hibája abból adódik, hogy az alkalmazott dióda nem ideális. Így egyrészt a mérendő csúcsértékű jel felfutása alatt a diódán levő feszültségesés nem nulla, ezért a tárolókondenzátor nem töltődik fel a csúcsértékre. Ez a káros feszültségesés annál nagyobb, minél nagyobb árammal töltődik a tárolókondenzátor. Egyéb szempontok miatt viszont a töltőáram nem lehet nagyon kicsi, különösen, ha az alábbiakban ismertetendő, másik hibát is figyelembe vesszük. A másik hiba abból származik, hogy a csúcsérték elérése után a dióda nem zár le azonnal, hanem csak késve és amikor már „lezárt" állapotban levőnek tekinthető, még akkor is van — a fokozott pontossági igényű csúcsértéktárolási 152227
