152227. lajstromszámú szabadalom • Analóg tároló elrendezés rövid villamos impulzusok csúcsértékének tárolására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. V. 23. (MA—1249) Közzététel napja: 1965. II. 22. Megjelent: 1966. I. 01. 152227 Szabadalmi osztály: 21 a1 36; 21 e 29—36 Nemzetközi osztály: H 03 k; G 01 r Decimái osztályozás: Feltalálók: Baránszky J. Imre tudományos munkatárs, 25%, Sándory Mihály tudományos munkatárs, 25%, Lukács József tudományos munkatárs, 25%, Biri János tudományos segédmunkatárs, 16%, Zimmer György tudományos segédmunkatárs, 9% Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Analóg tároló elrendezés rövid villamos impulzusok csúcsértékének tárolására Villamos formában rendelkezésre álló impul­zus jellegű időbeli folyamatok információtar­talmának feldolgozásánál gyakori feladat az impulzusok csúcsértékének tárolása. Ilyen tá­rolásra például akkor van szükség, ha az im­pulzusok — egymástól esetleg különböző — csúcsértékeit kell nagy pontossággal megmér­nünk. Az utóbbi esetben a megkívánt tárolási idő az impulzusok szélességének sokszorosa le­het, a tárolási időt ugyanis a mérés elvégzésé­nek az ideje szabja meg. A tárolóelem leggyakrabban kondenzátor, amelyben az információ villamos töltés, tehát feszültség formájában áll rendelkezésre. Az ismert eljárások működési alapelve az 1. ábra alapján érthető meg. A tárolandó csúcsértékű jelet szolgáltató 1 generátor (a továbbiakban generátor) és a 3 tárolókondenzátor között kapcsolatot létesítő 2 egység az impulzusok félfutó éle alatt rövidzár, míg a csúcsérték elérése után szakadás jellegű. •A különböző megoldások a 2 egység felépítésé­ben különböznek egymástól, ugyanis főleg a 2 egység határozza meg a tároló pontosságát, vagyis a tárolandó (névleges) csúcsérték és a tárolt értékek hányadosának a tárolandó csúcs­értéktől való függését. • Az 1. ábrával kapcsolatban ismertetett elv legegyszerűbb megvalósítását adja, ha 2 egy­ségként az 1 generátor és a 3 tárolókondenzá­tor közé egyenirányítási tulajdonságokkal ren­delkező egységet, pl. vákuumdiódát vagy fél­vezető diódát (a továbbiakban diódát) kapcso­lunk. Így a tárolandó csúcsértékű impulzus fel­futási ideje alatt a megfelelő polaritással be­kötött dióda vezet és rajta a feszültségesés — ideális esetben — zérus, a tároló kondenzátor pillanatnyi feszültsége tehát mindig megegyezik a generátor szolgáltatta pillanatnyi feszültség­gel. Amikor a generátor pillanatnyi feszültsége esni kezd (a csúcsérték elérése után), a dióda lezár s a tároló kondenzátor pontosan a gene­rátor által szolgáltatott impulzus csúcsértékére marad feltöltve. Az elrendezésnek két, a táro­lás pontosságát lényegesáb befolyásoló hibája abból adódik, hogy az alkalmazott dióda nem ideális. Így egyrészt a mérendő csúcsértékű jel felfutása alatt a diódán levő feszültségesés nem nulla, ezért a tárolókondenzátor nem töltődik fel a csúcsértékre. Ez a káros feszültségesés annál nagyobb, minél nagyobb árammal töltő­dik a tárolókondenzátor. Egyéb szempontok miatt viszont a töltőáram nem lehet nagyon kicsi, különösen, ha az alábbiakban ismerte­tendő, másik hibát is figyelembe vesszük. A másik hiba abból származik, hogy a csúcsérték elérése után a dióda nem zár le azonnal, ha­nem csak késve és amikor már „lezárt" állapot­ban levőnek tekinthető, még akkor is van — a fokozott pontossági igényű csúcsértéktárolási 152227

Next

/
Oldalképek
Tartalom