152223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tetrahidro-izokinolin-származékok előállítására

3 / 132223 4 megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, míg R4 hidrogénatomot vagy egy, legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoportot képvisel — reagál­tatunk és az így kapott (IV) általános képletű vegyület — amelyben az általános jelek jelen­tése megegyezik a fenti meghatározás szerinti­vel — karbonilcsoport ját kívánt esetben —-CH2— vagy —CHOH— csoporttá redukáljuk, az ilyenfajta redukciók ismert általános mód­szereinek alkalmazásával. A karbonilcsoport metíléncsoporttá való redukálását előnyösen a Wolff—Kishner- vagy Clemmensen-mődszerrel, míg a karbonilcsoport —CHOH— csoporttá való redukálását előnyösen nátriumbórhidriddel, alu­mínium-izopropiláfctal vagy hasonló redukáló szerekkel végezhetjük. A találmány szerinti, eljárás egy másik kivi­teli módja értelmében az (I) általános képletű tetrahidro-izokinolin-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy a (II) általános képletnek megfelelő izokinolin-származékot valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek meg­felelő savhalogeniddel — e képletben R3 jelen­tése megegyezik a fenti meghatározás szerinti­vel, míg X halogénatomot, előnyösen klórato­mot, Ai pedig valamely oly csoportot képvisel, amellyel —CH2—A x — jelentése ugyanaz, mint az A csoportté a fenti meghatározás szerint — reagáltatjuk és kívánt esetben az így kapott (VI) általános képletű karboxamid — amely­ben az általános jelek jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — karbonilcso­port ját valamely redukálószerrel, mint litium­alumíniumhidriddel metíléncsoporttá redukál­juk. A találmány szerinti eljárás egy további ki­viteli módja értelmében az (I) általános kép­letnek megfelelő tetrahidro-izokinolin-seármazé­kok oly módon is előállíthatók, hogy valamely, a (II) általános képletnek megfelelő vegyületet; a Mannich-reakció szokásos körülményei között formaldehiddel és valamely, a csatolt rajz sze­rinti (VII) általános képletnek megfelelő ke­tonnal — e képletben B5 és R 5 ' azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek éspedig mind­egyikük hidrogénatomot vagy metilcsoportot képviselhet —. reagáltatunk, majd az így ka­pott (VIII) általános képletű tetrahidro-izokino­lih-származékot — amelyben az általános jelek jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel— egy, a csatolt rajz szerinti (IX) ál­talános képletnek megfelelő Grinard-vegyület­tel — amelyben R3 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hozzuk reak­cióba és a képződött szerves magnézium-komp­lexet hidrolízisnek vetjük alá, az így kapott (X) általános képletű alkohol — amelyben az általános jelek jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hidroxialkUén^cso­portját kívánt esetben vMehasítás útján, pl. kénsavval és ismert módon, történő katalitikus redukcióval a megfelelő alkilracsoporttá alakít­juk át. A találmány szerinti eljárás egy további ki­viteli módja értelmében oly módon is előállít­hatunk (I) általános képletű tetrahidro-izokino­lin-származékokat, hogy valamely, a (XT) álta­lános képletnek megfelelő halogenidet — e kép­letben A2 egyszerű kötést vagy valamely Ax 5 csoportot jelenthet, míg Ai, R3 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatunk a (II) általános képletnek megfe­lelő vegyülettel. Ezt a reakciót előnyösen oly módon folytatjuk le, hogy a reagátatandó 10 anyagokat valamely a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. benzolban hevítjük. A találmány szerinti eljárás eddig ismertetett kiviteli módjai esetében egyik kiindulóanyag­**• ként mindig egy tetrahidro-izokinolin-szárma­zékot alkalmaztunk. Előállíthatjuk azonban az (I) általános képletnek megfelelő tetrahidroizo­kinolin-származékokat a találmány szerinti el­járás egy további kiviteli módja értelmében 20 oly módon is, hogy magát az izokinolin-gyűrűt alakítjuk ki az eljárás során. Így oly módon járhatunk el, hogy valamely, a csatolt rajz sze­rinti (XII) általános képletnek megfelelő» ve­gyületet— amelyben R1; R 2 , R 3 és A jelentése 25 megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — gyűrűzárásnak vetünk alá, előnyösen foszforoxi­kloriddal a Bischler—Napieralski reakció ismert körülményei között történő kezelés útján, a ka­pott 3,4-dihidro-izokinolinium-vegyületet pedig 30 ismert módon a megfelelő (I) általános képletű 1,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-származékká redu­káljuk. A fenti eljárás során kiindulóanyágként al-35 kalmazásra kerülő (XII) általános képletű ve­gyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (XIII) általá­nos képletnek megfelelő feniletilamm-szárma­zékot — e képletben Rx jelentése megegyezik a 40 fenti meghatározás szerintivel — valamely (V) általános képletű vegyülettel reagáltatunk és az így kapott (XIV) általános képletű karboxamid­vegyület — amelyben az általános jelek jelen­tése megegyezik a fenti meghatározás szerinti-45 vei — karbonilcsoportját valamely redukáló­szerrel, pl. litiumalumíniumhidriddel metilén­csoporttá redukáljuk és az így kapott szekundér amint valamely R2 —COX általános képletű al­kanoilhalogeniddel — e képletben R2 és X je-50 lentese megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel — reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás egy további ki­viteli módja értelmében az izokinolin-gyűrűt a 55 Pictet—Spengler reakció útján is kialakíthat­juk. Ebben az esetben oly módon járunk el, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (XV) ál­talános képletnek megfelelő vegyületet — e képletben Rx, R 3 és A jelentése megegyezik a 60 fenti meghatározás szerintivel — a Pictet— Spengler-szintézis ismert reakciókörülményei között valamely R2 CH—O általános képletű — e képletben R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — aldehiddel hazunk 85 reakcióba. ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom