152217. lajstromszámú szabadalom • Légkondenzációs rendszer, különösen hőerőművekhez
« 1522 3 osztva és így, az időjárási viszonyoknak megfelelően változó számú szektorral üzemel. Ilyeh módon tehát minden szektorra külön impulzusadó helyet kell szerelni, mivel előfordulhat, hogy bármely szektor csak egyedül van üzem- 5 ben. Ez tehát nem csak több impulzusadó hely létesítését teszi szükségessé, hanem megfelelő átkapcsoló berendezésekét is, mellyel megoldják azt a feladatot, hogy a kiiktatott hőcse-. iélő szektorok jelzései kimaradjanak, illetve a 10 szektorok bekapcsolása után a jelzések újra figyelembe vétessenek, méghozzá egy olyan feladatkörnél, amely a tökéletes üzembiztonságot kell hogy szolgálja. Nyilvánvaló, hogy rendkívül leegyszerűsíti 15 és üzembiztosabbá teszi a , teljes szabályozás kérdését egy olyan rendszer, amely a nyomásszabályozó szervéket továbbra is a rendszer legmagasabb pontján uralkodó nyomástól függően vezérli anélkül, hogy a célra a szabad- 20 ban haladó hosszú impulzus vezetékekre és átkapcsoló berendezésekre szükség lenne. A jelen találmány szerinti megoldás éppen ezt a rendszert nyújtja. A találmány szerinti rendszernél a nyomás- 25 szabályozó szervek ' vezérlő impulzusait két helyről vesszük éspedig egyiket közvetlenül a keringető szivattyú nyomócsonkjáról, a másikat pedig közvetlenül a nyomásszabályozó szerv, tehát vagy a vízturbina beömlőcsonkjáról, vagy 30 az ehelyett alkalmazott nyomáscsökkentő szelep előtti csőszakaszból. Mivel .ez 'esetben — tekintettel arra, hogy úgy a keverőkondenzátorból szívó keringető szivattyú, mint a vízturbina közvetlenül egymás mellé (rendszerint 35 közös tengelyen) a gépházban vannak elhelyezve — az impulzusvezetékek egyrészt semmiféle fagyveszélynek kitéve nincsenek, másrészt nem bír befolyással az a körülmény, hogy a hőcserélő berendezésnek mely szekto- 40 rai vannak üzemben. Jelen találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapszik, miszerint az előzőkben ismertetett két helyen mért statikus nyomások felhasználhatók arra, hogy azokból a hőcserélő 45 berendezés legmagasabb pontján uralkodó nyomás egyértelműen levezethető legyen. Ha ugyanis a hőcserélő kiképzése például olyan, hogy a függőleges irányú csövekből álló hőcserélő egyik felében a víz felfelé, a másikban 50 pedig lefelé áramlik, akkor ha a keringető szivattyú nyomőcsonkján uralkodó statikus nyomás Plt a hőcserélők legmagasabb pontjának a szivattyú és vízturbina közös középvonala fölötti magassága h, 55 az egész rendszer hidraulikus ellenállása r, és a turbina előtt közvetlenül uralkodó statikus nyomás értéke P2 , a következő két összefüggés írható fel a hőcserélő berendezés legmagasabb pontján ural- 60 kodó statikus nyomás P értékére. • P+h+ — =Pi 2 valamint 85 4 : P+:h Í--P, 2 Bb'Wl következik, hogy Pi+P2 = 2<P+h) Ily módon tehát, ha a geodetikai magasság •Ch) ismeretében a P nyomásra egy adott tartandó értéket előírunk, akkor a szabályozásnak egyedüli feladata, hogy a (Pi + P2 ) értéket állandó szinten tartsa. Amennyiben ugyanis a keringtetett vízmennyiségben változás áll be, az csak az ellenállás '(r) értékét változtatja meg. Minthogy azonban, amint az az egyenletekből kiderül, a '(P1+P2) ették független az ellenállástól, a i(Pi+P2) értéknek, azaz a keringtető szivattyú nyomócsonkjában valamint a vízturbina beeresztő csonkjában uralkodó statikus nyomások összegének állandó értéken való tartásával, az előírt P nyoriás értéke sem változik. A szabályozás tehát most már csak azt kell hogy célozza, hogy a P| és P2 nyomások összegét állandó értéken tartsuk. Ily módon tehát impulzusadóként egy nyomásösszegező berendezést kell alkalmazni, amely a nyomásszabályozó szerkezet (szelep vagy vízturbina) működését befolyásolja. Nem változik a helyzet akkor sem, ha az előbb vázolt geodetikai és hidraulikus viszonyok a legmagasabb ponton uralkodó nyomásra nézve nem szimmetrikusak. Ha tehát egyrészt például a szivattyú és a vízturbina középvonalai nem azonos magasságú szinten fekszenek, vagy a 'hidraulikus ellenállás a keringtető szivattyú nyomócsonkjától a hőcserélő legmagasabb pontjáig nem azonos a hőcserélő legmagasabb pontjától a vízturbináig terjedő szakasz ellenállásával. Ebben az esetben ugyanis ha a legmagasabb pont és a szivattyú középvonala közötti geodetikai magasságkülönbség hj, a legmagasabb pont és a vízturbina középvonala közötti geodetikai magasságkülönbség h2 , a szivattyú nyomócsonkjától a legmagasabb pontig terjedő szakasz ellenállása rí, a legmagasabb ponttól a vízturbináig terjedő szakasz r2 ,. akkor az alábbi egyenletek írhatók fel P + hi+n^P, valamint P + lv>—r2 = P 2 <2) Ha most két szakasz hidraulikus ellenállásainak arányát 99-vel jelöljük, aza:2 ro cp = — ri akkor 2
