152168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ioncserélő műgyanták előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Pótbejelentés a 145775 lajstromszámú törzsszabadalomhoz Bejelentés napja: 1963. IX. 14. Közzététel napja: 1965. I. 23. | Megjelent: 1965. XII. 01. (MU—273) 152168 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08, gl Decimái osztályozás: Feltaláló: ^ Dr. Mikes János vegyészmérnök, budapesti lakos Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás ioncserélő műgyanták előállítására A találmány a szabályozott térhálóságú ioncserélők előállításának lényeges javítását tartalmazza, az eddig ismert lépések nagyfokú egyszerűsítése és összevonása útján, újszerű és eddig használhatatlannak tekintett körülmények 5 bevezetésével, a 145.775 1. sz. törzsszabadalom-1., 3., 4. és 7. igénypontja szerinti eljárás továbbfejlesztése útján. A • stirol-bázisú modern monofunkciós ioncserélők előállításának szokásos módja eddig io a D'Alelio-féle 1,366,007 és 1,366,000 sz. USP alapján stirolnak és divinilbenzolnak, ill. hasonló monomereknek kopolimerizálásával kezdődött szuszpenziós rendszerben; a gyöngypolimernek az elkülönítése, tisztítása és szári- J.5 tása után pedig további poliméranalóg reakciókban kellett bevezetni az ioncserélő csoportokat. Ez utóbbiakhoz számos eljárás külön megválasztandó duzzasztószerek, esetleg pontosan szabályozott mennyiségének adagolását is 20 előírja. A találmány szerint a monomén(elegye)t olyan közegben oldjuk fel, amely az egész folyamat során megmarad és csak a poliméranalóg módon átalakított polimer különítendő el a közeg- 25 tői. A monomértartalniat 2—40% között választjuk az inert oldószerre számítva, amely oldat homogén, egyfázisú rendszerben kerül a polimerizációs folyamatba. Ennek a lehetőségnek a kidolgozása a kö- 30 vetkező gondolatra alapul: Az a meglepő jelenség, hogy molekulánként átlag kettőnél több funkció helyet viselő monomérelegy oldatának polimerizálásakor az oldószer az oldat és az iniciátor koncentráció viszonyai, a keverés és a hőfokszabályozás megszabjak az oldószerből kiváló polimer fizikai állagát, tehát szemcseméretét, alakját, tömörségét, lehetővé tette olyan oldószer (keverék) megválasztását, amelyben a megfelelő monoméri(elegy) oldva megfelelő gyökös iniciátor hatására a kívánt fizikai állapotú polimert eredményezze anélkül, hogy a továbbiak szempontjából, káros vagy felesleges szennyezés maradjon az oldatban. Az oldószer lehetőségekkel úgy gazdálkodunk, hogy a találmány szerint a polimert körülvevő közeg a továbbiakban lefolytatandó poliméranalóg reakciót né zavarja, a polimert esetleg a reakcióhoz előnyös duzzadási állapotban tartsa és célszerűen a reagensek behatolását lehetővé tegye. Ilyen közegnek például kitűnő az 1,2 diklóretán, amikor klórszulfonsawal szulfoklórozott polimer a oél, vagy benzin, amikor klórmetilezni akarjuk a polimert, vagy etilbenzol, ha kénsavval vagy óleummal akarunk szulfonálni, vagy dioxán, ha észtert akarunk elszappanosítani stb. stb. Oldószer keveréket is alkalmazunk, például benzin-etilbenzol elegyet, amelyből szulfonálás közben a benzin felesleg el-J52168