152132. lajstromszámú szabadalom • A felvíz vagy az alvíz felszínét állandó szinten tartó önműködő zsilip

~ .• í céfae pl. hirtelen zápor következtében sok víz folyt rá, a túlfolyókon ennek megfelelően jelentékeny magasságú szelvényben folyt ki a víz. Ehhez viszont szükséges volt, hogy a töltéseket "ezzel a magassággal magasítsák, ami jelentékeny beruházási többletköltséggel járt. Nyilvánvaló a nagy jelentősége tehát az olyan eddig ismeretlen önműködő zsilipnek, amely a túlfolyó vízhozamát a tározó vízszinénak kis (5^-10 cm rendű) változására, tehát a telt medencére ráfolyó vízhozamnak- megfelelően a zsiliptábla megfelelő állításával érzékenyen szabályozni tudja és aminek következtében a töl-,. tésmagasság feleslegessé válik. A jelen találmány mindezeket a szempontokat figyelembevéve olyan önműködő folyamatos vízszintszabályozó szerkezetet szolgáltat, amely a választott szabályozó vízállás — a felvíz, vagy az alvíz — mellett a mindenkor átbocsátott .vízhozamra is tekintettel van és, ezért sokkal pontosabb szabályozásra ad, lehetőséget, emellett nyitott állapotban teljes egészében szabad átfolyási szelvényt biztosít, amely tehát — többek között — mind a hordaMkos vízfolyásokban, mind a tározómedeneékbe való beépítésre (kiválóan alkalmas. A találmány lényege olyan önműködő zsilipszerkezet, amelynek határozott fajsúlyú, de a vezérlő vízállásnak- megfelelően változó súlyú, külön aknáiban elhelyezett ellensúlya és, a vízállásnak ós a hozzátartozó vízhozam átbocsá• fásához szükséges zsilipállás kapcsolatát kifejező függvénynek megfelelően kialakított áttételi rendszere — pl. e függvénynek megfelelően fanmáit excenterrel ellátott tárcsás áttételi rendszere •— van. Az ellensúly állandó k

fajsúlyán azt értjük, hogy annak 'egésze szárazon egyszersmind állandó súlyú' is lenne. A változó vízállás és ezzel változó vízbemerülése folytán azonban a súlya a kiszorított víz súlyának megfelelő súlyt veszít: a vízállás, növekedésével súlya állandóan csökken mindaddig, míg a víz teljesen el nem borítja, vagy amíg úszóvá nem lesz. A vezérlő vízálláshoz tartozó vízhozamon azt a vízhozamot értjük, ami a^ vezérlő vízállás fenntartásához szükséges hozzáf olyasnak felel meg. Ha pl. minden egyes alvizi vízálláshoz tartozik egy bizonyos elfolyó vízhozam, amit nyilván pótolni kell,- ha ugyanazt a vízállást fenn kívánjuk tartani. Minden vízhozamhoz pedig' hozzátartozik egy zsilípálMs, amely adott felvízszin mellett éppen ezt a kérdéses ví2hozamot bocsátja át. A két változó: a vezérlő vízállás i (példánkban az alvizi vízállás) és a pótlandó vízhozamot átbocsátó zsilipállás közötti kapcsolatot függvénnyel fejezhetjük ki, amelyet kísérleti úton vagy számítással egy-< aránt meghaMrozíhatunk ós amely kapcsolatnak megfelelően alakítjuk ki a találmány értelmében az alkalmazott áttételi rendszert az ellensúly és a zsilip elzárószerkezete között. Ez a kapcsolat általában minden zsilipelrendezésnél, vízhozam- és vízlépcsőhatár oknál más és más. Ha mégis 'bizonyos típusokat akarunk létrea2l3^ •• 4 hozni, akkor a zsilip megépítése után a pontos beszabályozást azzal érhetjük el, ha a valóságos beépített helyzetnek megfelelően utólag korrigáljuk az ellensúly fajsúlyát. Ezt azzal ér-5 hetjük el, ha az ellensúlyt belső üreggel képezzük ki és az ellensúly fajsúlyát e belső üreg töltőanyaggal történő különböző, feltöltésével szabályozzuk. Ezt a szabályozást az áttételi rendszer igazításával (ipl. az excenterrel 10 ellátott tárcsa állításával) is végrehajthatjuk. A találmány szerinti szerkezetet az alábbiakban annak néhány, rajzzal ábrázolt kiviteli példájával kapcsolatosan részletesebben, a következőkben világítjuk meg. 15 A találmány egyik legegyszerűbb kiviteli alakjában az akna az alvízzel közlekedő összekötő csatornával van ellátva és ennek követe keztében a vezérlő vízállás az ál-vízállással azonos. 20 Ilyen szerkezet kiviteli példáját láthatjuk hosszmetszetben az 1. ábrán, keresztmetszetben a 2. ábrán, alaprajzban pedig a 3. ábrán. Mint láthatjuk, a 3 bilüenőltáblát a 6 tárcsán átfutó és a 7 a tárcsához erősített 4'vonókötél tartja 25 az ábrázolt ferde helyzetében és alakítja ki ezzel a 2 alvízzel szemben az 1 feMzet. A 10 aknában heyezkedik el az 5 vonókötéllel a, 7 a excenterrel ellátott 7 tárcsához erősített 8 ellensúly. A 10 aknában a 11 összekötő vezeték 30 révén a 2 alvízzel szinelő vezérlő vízszin alakul ki. A vízszin hirtelen lökésszerű változásainak csillapítására a 8 ellensúlyt a 15 lyukakkal áttört 9 köpeny veszi körül. E kiviteli alak alkalmas arra, hogy a vál-35 tozó alvízállással állandó felvizet tartsunk. Ha csökken az érkező vízhozam, — és ennek megfelelően az aivízben is elvezethető vízhozaimnak megfelelően az alvizi 2 vízállás is — akkor, az ezzel együtt süllyedő vezérlő vízállás következ-40 tében a 10 aknában úszó 8 ellensúly lejjebb süllyed, elforgatja a 7 tárcsát. Ezzel együtt forog a vele mereven kapcsolt 7a excenteres tárcsa és az ehlhéz erősített 4 vonókötél az excenter kialakításának megfelelő mérteikben emeli 45 meg a 3 zsiliptáblát: csökken az átfolyási szel-' vény, kevesebb víz bukik át rajta, mégpedig az áttétel .folytán éppen annyi, amennyi a 2 alvízállásnak megfelelő vízhozamnak azonos felvízállás mellett felel meg. Ha növekszik az 50 érkező, következésképpen az aivízben is, elvezetendő vízhozam, felemelkedik az alvizi vízállás ós ezzel az aknában a )i ellensúly, az excenteres áttételnek megfelelően a 3 billenőtábla éppen akkora szabad nyilast fog hagyni az 1 55 felvíz lefolyása számiára, amennyit a 2 alvíz•állás megkíván: ezzel a felvíz felszíne állandó magasságban marad. Tározómedencék vízszinszabályoziásánál mesterségesen is előállíthatjuk az akna vezérlő víz-60 "szinét. Az erre alkalmas kiviteli alaknál ezért az akna a felvíz felől a felvíz egy meghatározott {pl. minimális) szintjének megfelelő bukóélű bebocsátó és az alvíz felé ennél' alacsonyabb szintű felső élű Irifolyónyilással van el-65 látva ós e nyilasok úgy vannak méretezve, /