152105. lajstromszámú szabadalom • Adókészülék amplitudomodulált rezgések átviteléhez

15: 7 A 2h ábrából látható, hogy a 2a és 2b amplitúdójú és 2, w + P, 2 co -f- q frekvenciájú hangfrekvenciás oldalsávokon kívül az a2, 2ab és b

2 amplitúdójú és 2co+2p, 2<«4-p+q;'' és 2«+2q frekvenciájú kiegészítő komponensek is kisugárzásra kerülnek, továbbá, hogy a burkológörbe 2i ábra szerinti frekvenciadiagrammja ismét nem tartalmaz harmonikus torzítókomponenseket, és csak egyetlen, kis 2ab amplitúdójú és q—p frekvenciájú intermodulációs komponens lép fel, amelynek szintje az ismert készülékek intermoduláció komponenseihez viszonyítva lényeges javítást mutat. Pl. az elméletileg elképzelhető legkedvezőtlenebb 0,7 modulációs mélységet, tehát, azt az esetet véve, amikor a 2a és 2b beszédösszetevők összege 0,7 és a p és q beszédösszetevők 2a és 2b amplitúdói egyenlők, ezzel az intermodulációs szinttel jellemzett torzítási szint a hordozóhullám szintjével szemben kb. 0,06, ami —25 dB torzítási szintnek felel meg. Természetesen az átlagos torzítási szint lényegesen kisebb, mint ez az elméleti maximum, amely csak egészen különleges viszonyok között léphet fel. A találmány szerinti adókészülék által kisugárzott jelek normális amplitudómodulált vevővel való vételkor az összes torzító összetevők közül — mint az a 2i ábrán látszik, — egyetlen intermodulációs tag marad, és így a teljes torzítási szint maximum — 25 dB-re csökken, ami kis, hangfrekvenciás jelek adására szolgáló adók, mint pl. hordozható berendezések, megengedhető, de műsorszóró adók számára még magas, mert ezek részére legalább —40 dB kívánatos. A 4. és 5. ábrák a találmány szerinti készülék továbbfejlesztését mutatják, amelyek eleget tesznek a műsorszórás minőségi követelményeinek, de ezek részletes bemutatása előtt a 3. ábra alapján az 1. ábra szerinti készülék gyakorlati szempontból különösen előnyös részletes kiviteli formájáról kell, beszélni. A 3. ábrán a 9 amplitudómodulátor részletesen látható, a többi elem pedig az 1. ábrával azonos vonatkozású számokkal van jelölve. A bemutatott készülékben a 9 amplitúdó modulátor lényeges alkotóeleme egy többrácsú cső, mégpedig a 13 heptoda, amelynek első és harmadik rácsára van vezetve a 4 amplitudómodu- ' lator kimenő jele. A többrácsú csőben modulálódik az első és harmadik rácsra vezetett jel: miközben a jelsávban fekvő jelek a hordozó . frekvencia kétszerese szerint szelektálódnak és a 13 heptóda anódkörében levő 10 kimenőszűrőn keresztül az adókészülékben további feldolgozásra kerülnek. A leírt modulátorfokozatnak az adott cél szempontjából fontos előnye, hogy a modulálás teljesítmény erősítés nélkül végezhető, xtovábbá, hogy a nem kívánatos modulációs kísérőkomponensek nagymértékben lecsökkennek azáltal, hogy a harmadik és első rácsra ellenütemben vannak rávezetve a jelek; ez az adott készülékben az erősítként kapcsolt pentóda alkalmazásával van megoldva. Előnyös a 14 erősítőfokozat erősítési tényezőjét úgy állítani be, 2105 3 hogy a 13 heptoda első és harmadik rácsára vezetett jelek a 13 heptóda anódjában kiegyenlítsék egymást. A 4. ábra olyan találmány szerinti adókészü-5 lék tömbvázlatát mutatja, amelyben normál amplitúdómodulációs vételnél a visszaadási minőség lényegesen javult, főleg a rádióadás minőségi követelményei biztosítva vannak. A 3. ábrához hasonlóan az 1. ábrának megfelelő ele-10 mek azonos vonatkozású számokkal vannak jelölve. Ebben a készülékben, amelyben mint az 1. és a 2. ábrákkal kapcsolatosan kifejtettük, a kisugárzott jelek spektruma s a hozzájuk tartozó 15 burkoló görbe olyan, hogy első közelítésben a műsorszóró adás minőségi követelményei kielégítettnek tekinthetők, a minőségi követelmények/ maradéktalan teljesítése az átvitt frekvenciaspektrumnak, valamint a hozzátartozó bur-20 kológörbének megfelelő korrekció bevezetésével oldható meg. A megkívánt minőségi követelmények ilyen módon történő teljesítésével a kitűzött előnyök, mégpedig az átvitt információs jelek amplitúdójának növelése és a szomszédos 25 frekvenciákon dolgozó adók zavarásának csökkentése változatlanul megmaradnak. A 4. ábra szerinti készülékben ebből a célból először 9 amplitudómodulátor kimenő jeleinek egy normális amplitúdó detektorban való de-30 tektálásakor fellépő torzítási komponenseit egy 15 amplitudóösszehasonlíió készülék állítja elő, amelyet egyrészt a 9 amplitudómodulátor kimenőköréhez csatlakozó 16 detektor kimenő feszültsége, másrészt a 17 vezetéken keresztül 35 az átvitt kisfrekvenciás jelek vezérelnek; ezeket a torzítási komponenseket a kisugárzott 2cu hordozófrekvenciával a 18 ellenütemű modulátorban modulálva kompenzációs tagként a 9 amplitudómodulátor jeleivel együtt, azzal helyes fá-40 zisban és nagyságban a 8 adóantenna kisugározza. Az átvinni kívánt kisfrekvenciás jeleket az 5 hordozó-Hhullámgenerátorból nyert hordozófrekvenciával a 19 szinkrondemodulátor és a hozzá tartozó 20 alulátresztő szűrő állítja elő a 45 4 amplitudómodulátor kimenő jelének demodulálása útján; a 15 amplitúdó összehasonlító készülékhez vezető 17 vezetékben fekszik, továbbá egy 21 beállítható amplitudószabályozó és egy 22 beállítható fázistolóhálózat, melyet az ampli-50 tudó összehasonlításhoz szükséges helyes amplitúdó és fázisbeállítására szolgálnak. Adott esetben az átvitt kisfrekvenciás jelen a 3 kisfrekvenciás erősítőről is vehetők, mégis a helyes amplitúdó- és fázisviszonyok szempontjából elő-55 nyösebb a 4 amplitudómodulátor demodulált beszédjeleit alkalmazni a 19. szinkrondemodulátorban. A 15 amplitudóösszehasonlító készülék kimenő jeleit a 23 kimenőszűrővel ellátott 18 60 ellenütemű modulátor a hordozófrekvencia elnyomása mellett a kisugárzott jeleket az 5 hordozóhullámgenerátor frekvenciájának a 24 frekvencia kétszerezőben megduplázott 2w hordozófrekvenciájával modulálja; az így nyert oldal-65 sávok a 25 amplitúdó szabályozó és a 26 fázis 4