152094. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolótárcsa
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS l'ALÄLMÄNYI HIVATAL Feltalálók: LEIH SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1983. VIII. 01. (MU—270) Közzététel napja: 1984. XII. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. 152094 Szabadalmi osztály: 21 c 28—53 Nemzetközi osztály: II 02 C Decimal osztályozás: Fejér György szaktechnikus, Dunaharaszti, Kauser Dénes tudományos főmunkatárs, Budapest, Majzik Gyula tudományos munkatárs, Budapest Tulajdonos: Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Kapcsolótárcsa A találmány tárgya: tárcsáskapcsoló konstrukciókhoz alkalmazható kapcsolótárcsa megoldás, melynél a mozgóérintkező és leszedő ív megfelelő kiképzése által megszakított átfutási kapcsolási mód biztosítható, a rendelkezésre álló hely maximális kihasználása, azaz az arretáló szerkezet valamennyi állásának kapcsolásra való felhasználása mellett. Az elektronikus iparágakban különféle kapcsolási feladatok megoldására elterjedten alkalmaznak tárcsás kapcsoló kombinációkat. E tárcsáskapcsolók kapcsoló tárcsákból és arretáló szerkezetekből vannak felépítve. A kapcsolótárcsákon elhelyezkedő mozgó és állóérintkező kombinációival legkülönfélébb áramközi variációk hozhatók létre. Az álló- és mozgóérintkezők kiviteli formái alapján különféle kapcsoló rendszerek különböztethetők meg. Egyik ismert és széles körben alkalmazott megoldás a különféle rendszerek közül az, melynél a kapcsolótárcsára szerelt álló érintkezőket és érintkező íveket a megkívánt kapcsolási kombinációk létrehozása érdekében az arretáló szerkezet tengelye által működtetett mozgóérintkező köt össze. E kapcsoló konstrukció ismert típusainál az egyik kapcsolási helyzetből a szomszédos helyzetbe történő átkapcsolás közben az átfutó mozgóérintkező az egymás mellett fekvő állóérintkezőket általában elektromosan összeköti, rövidre zárja. Sok esetben szükséges annak biz-10 15 fosítása, hogy az átkapcsolás közben az áramkör megszakadjon, vagyis a mozgóérintkező a szomszédos érintkező rövidre zárása nélkül fusson az egyik kapcsolási helyzetből a másikba. Ilyen kapcsolási feladat esetén az ismert konstrukciók vagy csak minden második állóérintkezőt használják, kapcsolási helyzetként azáltal, hogy az arretáló szerkezet csak minden második állásban rögzíti, vagy további, elektromos szempontból kihasználatlan érintkezőt iktatnak a kapcsolási helyzetek érintkezői közé az előzővel azonos eredménnyel. Az első esetben a kapcsoló variációs lehetőségei felére csökkennek és az arretáló szerkezet is módosításra szorul. A második esetben kétszerannyi érintkező elhelyezése szükséges, mint a rövidre zárt átfutású kapcsoló megoldásnál ez pedig elektromos szempontból a felhasznált érintkező méretcsökkentését hozza magával. A találmány szerinti kapcsolótárcsa konstrukciónál a megszakítással történő átfutás megvalósítható anélkül, hogy a kapcsolóállások számát csökkenteni kelljen, vagy hogy további, elektromosan nem kihasznált érintkezőket kelljen a kapcsolási helyzetek érintkezői közé helyezni, ugyanakkor a kapcsoló arretáló szerkezete is a rövidre záró megoldásúval azonos maradhat. E feladat megoldását a kapcsolótárcsa mozgóérintkezőinek és érintkező ívének a találmány szerinti kiképzésével érjük el. 152094 i
