152088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növény-morforegulátorok előállítására
1 5 a redukált virágok azután ismét ellombosodhatnak. A találmány szerinti fluorén-származékokkal még számos más hatás is elérhető a növényeken, mint pl. fokozódott kloroíilképződés (feltűnőén sötétzöld színeződés), partenokarp termés-képződés (magtalan termések képződése megtermékenyítés nélkül), továbbá a növénymagvak nyugvási időszakának megzavarása, a csírázás endogén késleltetésével. Ezek a hatóanyagok a növények víz-gazdálkodását (pl. az egyszikűek csíranövényeinek a guttációját) 'is befolyásolni képesek. A találmány szerinti fluorénszármazékok lassan bekövetkező és hosszú ideig tartó, szövetszelektív beavatkozáson alapuló morforegulátorhatásuk szempontjából alapvetően különböznek az ismert fenoxialkánkarbonsavaktól. Ez utóbiak esetében a tünetek (mint általános szövetburjánzások, eltorzulások, összenövések és torziók) lényegesen gyorsabban és kevésbé specifikusan lépnek fel és e szerek hatását rendszerint a növény gyorsan fokozódó elszáradása kíséri. Az indol-3-alkánkarbonsavak hatása hasonló a íenoxialkánkarbonsavakóhoz. így ezek a vegyületek is hatásuk tekintetében alapvetően különböznek a találmány szerinti fluorén-származékoktól. Emellett meg kell említeni, hogy az eredeti növénynövekedés-szabályozó indol-3-ecetsav, ha azt fiziológiás koncentrációkban alkalmazzuk külsőleg, ép növényeken teljesen hatástalannak mutatkozik. A találmány szerinti flűorénszármazékok hatásuk szempontjából különböznek a gibberel-Imsavtól és ennek származékaitól is. A jellegzetes gibberellin-hatás a magasabbrendű növényeken az internodiumok gyakran rendkívül nagy mértékű megnyúlásában nyilvánul meg, lényegében normális 'levélfejlődés és kismérvű klorofil-depresszió mellett. Ezzel szemben a flűorénszármazékok ellenkező módon hatnak: hatásukra az internodiumok általában megrövidülnek, a levélfejlődés visszaszorul és fokozott mértékű kloroíilképződés tapasztalható. A találmány szerinti fluorénszármazékok a növényekre kifejtett hatásuk szempontjából különböznek a halogénezett benzoesavak és az ariibórsavak csoportjába tartozó vegyületektől is. Ez utóbb említett vegyületek esetében, a találmány szerinti vegyületekkel ellentétben, pl. teljesen hiányzik a partenokarp hatás. Emellett e vegyületek hatása kevésbé tartós és kevésbé sokirányú; ez utóbbi megjegyzés különösen az ariibórsavakra érvényes. A kininek, mint a 6-(2-furfuril)-aminopurin-)kinetin), a szokásos módon történő alkalmazás esetén az akkumulációt és a szintézist elősegítő módon hatnak, a sejtosztódást a találmány szerinti hatóanyagokkal ellentétben csupán szövet-kultúrában befolyásolják. Az ép növényeken e vegyületek gyakorlatilag semmilyen hatást, ill. tünetet nem váltanak ki. A maleinsav-hidrazid, valamint egyes olyanfajta kvaternér nitrogénvegyületek, mint a 2-6 -klórtetil-trimeti'l-ammóniumklorid vagy az [5-izopropil-2-metil-4-(piperidino-karboniloxi)-fenilj-trimetilammóniumklorid, tisztán növénynövekedést-gátló hatásúak, korlátozott hatás-5 szélességgel. Ezek a szerek a növény hosszirányú növekedésének általános gátlását okozzák, • tulajdonképpeni szerv-torzképződmények vagy -átalakulások fellépése nélkül. A növénytermesztés terén eddig alkalmazott 10 hatóanyagok egyike sem mutatott olyan sokirányú hatást, mint a találmány szerint növénymorf oregulátorként alkalmazásra kerülő fluorénszármazékok. Ezek tehát hatásuk jellege, módja és szélessége tekintetében egyaránt küj5 lönböznek valamennyi eddig ismert fajtájú növénynövekedés-szabályozó anyagtól. A találmány szerinti hatóanyagokat nagyszámú, igen különböző rendszertani helyű növényfajtán, mint pl. paradicsom, tök, uborka, 20 bab. retek, répa. zeller, fejessaláta, burgonya, zab, búza, ragadványfű, kenderkefű, gombvirág, keserűfű-fajok, vadrepce, libatop, tyúkhúr, őszi oroszlánfog, mezei szulák, pitypang, boglárka, útifű-fajok, martilapu, csalán, kamilla, marga-25 réta, aszat, továbbá gyapot, szőlő, alma, valamint kaktusz-fajta növényeken próbáltuk ki. R. A. Heacock és mtsai [Annals of applied Biology 46, (3), 352^356 (1958)] munkájukban többek között ismertetik a fluorén-karbonsav 30 vizsgálatát elkülönített növényi szerv-részekkel lefolytatott klasszikus sejtnövekedési kísérletekben, anélkül azonban, hogy bármilyen közlést tennének a vizsgált anyagoknak az ép növényekre kifejtett morforegulátor-hatására vo-35 natkozólag. Ilyen irányú következtetések az említett közleményből nem is vonhatók lé és semmiféle adat nem található a vizsgált anyagok esetleges morforegulátor-tulajdonságaira vonatkozólag. Az elkülönített szerv-részeken vég-40 zett vizsgálatok alapján, amint ezt az indol-3--ecetsavval szerzett tapasztalatok is bizonyítják, egyáltalán nem lehet a szerek ép növényeken kifejtett morforegulátor-hatására következtetni. Bizonyítja ezt a gibberellin viselkedése is, 45 amely mint in vitro sejtnövekedési kísérletekben rendkívül hatásos növekedésszabályozó anyag, . csupán akkor mutat hatást, ha natív növekedésszabályozó indol-3-ecetsav is jelen van. 50 Hasonló a helyzet az R. L. Jones és mtsai (Journal of the Science of Food and Agriculture 5, 44—47, 1954) által közzétett munka esetében is. Ebben a közleményben a fentebb említett fluorénszármazékok némelyikéről meg-55 állapítják, hogy befolyásolni képesek a csíranövények geotrop és fototrop reakcióképességét. A növények geotrop, ill. fototrop viselkedése tiszta növekedési reakciónak a következménye, így tehát ez a munka is csupán azt bizonyítja, 66 hogy az abban említett vegyületek bizonyos hatással vannak a hosszirányú sejtnövekedésre. Az e munkában említett vegyületek valamiféle morforegulátor hatására ezekből a tényekből semmilyen következtetés nem vonható le. Ernel-G5 lett a növények geotrop és fototrop reakció-3
