152081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-alkil-4-piridinaldehid-tioszemikarbazon előállítására

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. III. 11. (LE—450) Közzététel napja: 1964. XII. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. 152081 Szabadalmi osztály: 12 p 1—5 Nemzetközi osztály: C 07 d. Decimái osztályozás: Feltaláló: Dr. Eilhauer Dieter vegyész, Lipcse, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: "WEB Leuna-Werke „Walter Ulbricht" cég, Leuna, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás új 2-alkil-4-piridin-aldehid-tio-szemikarbazon előállítására A találmány tárgya eljárás a csatolt rajz szerinti (I) általános képletű új 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazon-származékok előállítására, ahol R alacsonyabb alkilgyököt, pl. metil- vagy etil-gyököt jelent. 5 Ismeretes, hogy a 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazon olyan módon állítható elő H. H. Fox [J. Org. Chemistry 17, 555 (1952)] szerint, hogy l-izonikotinoil-2-benzolszulfonil-hidrazint tioszemikarbaziddal melegítve, megfelelő oldószer- io ben termikusan elbontanak, amikor a 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazon az elméleti érték 31%-ának megfelelő kitermeléssel képződik. Ez a vegyület tuberkulosztatikumként nyer alkalmazást, tuberkulosztatikus gátló hatása azon- 15 ban viszonylag csekély. W. D. Wiezorek (Medicamentum 1962/4, p. 102) adatai szerint ez az érték kb. 1—5 y/ml. Azt találtuk, hogy e vegyület új, a szakirodalomban eddig még le nem írt származékai állít- 20 hatók elő, amelyek tuberkulosztatikus hatás szempontjából a 4-piridm-aldehid-tioszemikarbazont jelentősen felülmúlják, ha a 2-alkil-izonikotinsavésztert először vizes hidrazin-hidrátoldat segítségével átalakítunk 2-alkil-izonikotin- 25 sav-hidraziddá, az így kapott vegyületet benzol-szulfokloriddal, ül. annak homológjaival reagáltatjuk, és az így kapott l-(2'-alkil-izo~ nikotmoil)-2-benzol-szulfonil-hidrazinokat, hasonlóan a szubsztituálatlan vegyülethez, tiosze- 30 mikarbazid jelenlétében termikusan 2-alkil-4--piridin-aldehid-tioszemikarbazonokká bontjuk. Ismeretes továbbá (1088 958 sz. DAS), hogy 3-piridin.-aldehid-tioszemikarbazon olyan módon is előállítható, hogy a 3-ciano-piridint nikkel katalizátor jelenlétében hidrogénnel aldiminen keresztül 3-piridin-aldehiddé redukáljuk, amely tioszemikarbaziddal átalakítható 3-piridin-aldehid-tioszemikarbazonná. Megállapítottuk továbbá, hogy analóg módon előállíthatók az új 2-alkil-4-piridin-aldehid-tio^ szemikarbazonok is, ha a 2-alkil-4-ciano-piridint nikkel vagy nikkel-tartalmú katalizátor jelenlétében hidráljuk, majd az ekkor képződő 2-alkil-4-piridm-aldehidet tioszemikarbaziddal reagáltatva 2-alkil-4-piridin-aldehid-tioszemikarbazonná alakítjuk. Miként Hagenbach és Gysin (Experientia VIII, 184, Basel, 1952) a 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazonnal és ennek rokon vegyületeivel kapcsolatban végzett vizsgálataikról közölték, mind a 3-, mind a 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazon esetében a molekula csekély változásai következtében megszűnhet a tuberkulosztatikus hatás. Ezért meglepő volt, hogy ezzel ellentétben a 4-piridin-aldehid-tioszemikarbazonnak az irodalomból eddig még nem ismert 2-alkil-szubsztítuált származékai az alapvegyülethez viszonyítva erősen megjavult .tuber-152081