152033. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kompaundált szinkrongépekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. X. 02. Közzététel napja: 1964. XI. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. (VI—427) 152033 Szabadalmi osztály: 21 c 63—64 Nemzetközi osztály: H 02 p Decimái osztályozás: Feltalálók: Tulajdonos: Berend Ervin villamosmérnök, Kiss Miklós gépészmérnök, Villamosipari Kutató Intézet, Magyar Zoltán villamosmérnök, dr. Vitályos László villamosmérnök, Budapest Budapest Kapcsolási elrendezés kompaundált szinkrongépekhez l Ismeretesek olyan kapcsolási elrendezések, amelyek szinkrongenerátorok vagy motorok gerjesztését nyugvó elemekkel, forgó gerjesztőgép nélkül biztosítják. Ezeknek közös jellemvonása, hogy a szinkrongép gerjesztőáramát 5 két áramösszetevő eredőjeként állítják elő, amelyek közül egyik állandó, a másik a gép főáramkörében folyó árammal arányos. E két váltakozóáramú összetevő fázishelyes összeadása és egyenirányítása útján létrehozott ger- 10 jesztőárammal biztosítani lehet például, hogy egy szinkrongenerátor feszültsége a terheléstől gyakorlatilag függetlenül legyen, bármilyen nagyságú és fázishelyzetű is a terhelőáram. Ezeknek az úgynevezett kompaundáló kapcso- 15 lásoknak az a közös felépítésbeli jellemzőjük, hogy legalább egy olyan transzformátort tartalmaznak, amelynek legalább egyik primer tekercselésén a szinkrongép főáramkörében folyó áram folyik keresztül. 20 A főáramköri áram rövidzárlat vagy más ok következtében átmenetileg névleges értékének többszörösére is megnőhet, és ilyenkor a transzformátor vagy fázisonként alkalmazott három külön transzformátor primer tekercseié- 25 sének gerjesztése is névleges értékek többszörösére nő. Tapasztalható, hogy ilyenkor a transzformátor szekunder áramkörébe csatlakozó gerjesztőköri egyenirányító váltakozó feszültségű bemeneti kapcsain a névleges feszült- 30 séghez képest sokszoros túlfeszültség jelenik meg feszültségcsúcsok alakjában. Ez a túlfeszültség nagy igénybevételt jelent az egyenirányítót alkotó egyenirányító elemek (diódák) számára és azok átütését okozhatja. Habár ez a jelenség eddig is ismeretes volt, az egyenirányító védelmére tett egyetlen intézkedésként azok zárófeszültség szempontjából való túlméretezését alkalmazták, ami igen költséges megoldás. Ennek a gyakorlatnak az a magyarázata, hogy a túlfeszültségvédelemnek az az általánosan ismert módja, hogy a védendő kapcsok között úgynevezett túlfeszültséglevezető nemlineáris ellenállásokat alkalmaznak, az adott esetben gazdaságosan nem alkalmazható. Ennek oka az, hogy a fellépő feszültségcsúcsok igen teljesítményerősek és a zárlati áramok fennállásának gyakran több másodperces időtartama alatt a nemlineáris túlfeszültséglevezető ellenállások melegedés következtében tönkremennének, vagy igen nagyméretű és ezért drága nemlineáris ellenállásokat kellene alkalmazni. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés igen egyszerűen és gazdaságosan, közönséges, lineráis jelleggörbéjű ellenállásokkal vagy fojtótekercsekkel oldja meg az egyenirányító elemek túlfeszültségvédelmének feladatát. Erre az ez ideig nem alkalmazott megoldásra a túlfeszültségek létrejöttének részletes elem-152033
