152032. lajstromszámú szabadalom • Centrifugális szeparátor ömlesztett anyagokhoz

5 152032 6 a 17 külső kamrába esnek, míg a nagyobb szemcsék, amelyeket a felső acéllapkák homlokfelülete visszatart (mimellett a szemcsék egy része felaprózódik), az alsó acéllapkákra esnek. Ennek következtében utólagos szelektálás jön létre, ami azt jelenti, hogy a visszamaradó kis szemcsék az alsó acéllapkák közé jutnak és ugyancsak a 17 külső kamrába kerülnek, míg a nagyobb szemcsék a 16 belső kamrába terelődnek. A 4. D ábrában szemléltetett két fésűszerkezet koncentrikus elhelyezésű, amely esetben a finomszemcsék az első áteresztés alatt, vagyis a szeparátor közepéhez közelebb eső fésűszerkezet nyílásai közti áthaladásuk közben, kinetikai energiájukból alig veszítenek, mert a rövid szakaszon a levegő ellenállása és az acéllapka felületén fellépő súrlódóerő csak igen csekély energiaveszteséget okoz. Az anyag a külső fésűn ütközik, amely további szelektálást eredményez, azonban már más határok között, amelyet a külső fésű lapkái közti szűkebb nyílás határoz meg. A középső frakció a fésűk között a 23 kamrába jut, amely kamra a 22 válaszfal behelyezése következtében az eddigi 20 és 21 fal közt jön létre. Ez utóbb említett frakció szemcsefelépítése mindkét fésűszerkezet nyílásszélességének határán van. Mindkét fésűszerkezet további, beállítható alsó fésűszerkezettel látható el, mint ahogy azt a 4. E ábra szemlélteti. A lapkákból álló gyűrűk helyett kifeszített húrokból készített gyűrűket is használhatunk, ahol a húrok acéldrótból vagy műanyagból készülnek. Az ilyen beépített húrokkal rendelkező fésűk az 5. ábrán láthatók. A húrok a 7 acéllapkák homlokélével azonos szögben vannak kifeszítve és azonos célt szolgálnak. A húrok azonban sokkal nedvesebb anyag átszitálását is lehetővé teszik, amely nedvesebb anyagok az acéllapkákhoz hozzátapadnának és azok nyílásait eltömnék. A kifeszített húrok más kombinációt és nagyobb számú 6 gyűrűt igényelnek, mint ahogy azt az 5. ábra is szemlélteti. Az 5. ábra A, B és G kiviteli változatai szerint kifeszített fésűkön végzett próbák azt eredményezték, hogy a feszített húrokból álló fésűk hatásfoka nagyobb volt, mert itt gyakorlatilag a szén nedvességtartalma a szeparátor teljesítményét nem csökkenti, ezzel szemben az acéllapkából készült fésűknél a nyílások eltömődnek, ha a megőrölt szén felületi nedvességtartalma 15% fölött van. Ügyelni kell arra, hogy az acéllapkák homlokélei, valamint a húrok, a vízszintessel körülbelül 45°-os hajlásszöget zárjanak be. A 4. C és 5. C ábrákon szemléltetett kettős fésűszerkezet lehetővé teszi finom szemcséknek jobb hatásfokú kihozatalát, mert az a kis szemcse, amely a felső fésűnek ütődik, vagy a felső fésűn széttört durvaszemcse, az alsó fésűn utólagosan szelektálódik. A 4. D, 4. E ábra, valamint az 5. D és 5. E ábrák szerinti kivitelnél a fésűk koncentrikusan vannak elhelyezve, ily módon több frakció érhető el, mégpedig a következő határok között: 1. — frakció, amelynek szemnagysága a belső fésű résszélességénél nagyobb; 2. — frakció, amely mindkét fésű résszélességének határán van és a 3. — frakció, amely a külső fésűrés szélességénél kisebb. A szelektálandó anyag kinetikai energiáját nemcsak az említett lapos járókerékről nyerheti, hanem arra egyéb mód is javasolható, például injektor, forgó dob, vagy a szemcséknek nagyobb magasságból való szabadesése. Jóllehet, hogy a szeparátor mindenekelőtt a felaprított anyag vagy ömlesztett anyag osztályozására szolgál, ugyancsak felhasználható folyadékokból kinyert szedimentek meghatározott szemcseméretre történő szétválasztására. A találmány szerinti szeparátor szerkezete rendkívül egyszerű, olcsón előállítható és könynyen üzemeltethető. Az elektromosenergia-felhasználás a feldolgozott anyag egységére számítva az ismert szitaberendezésekhez képest lényegesen kedvezőbb és a szitafelületnek körülbelül 90%-át használhatóvá teszi. A találmány szerinti szeparátor igen értékes tulajdonsága az, hogy teljesítményéhez képest helyszükséglete igen kicsi. Szabadalmi igénypontok: 1. Centrifugális szeparátor ömlesztett anyagokhoz, amelynek adagoló tölcsére (1) van és ez utóbbi közepén átvezetett hajtótengely (9) egyik végére felerősített ékszíj tárcsája (14) van, azzal jellemezve, hogy a tengely (9) másik végén oly járókerék (4) van elrendezve, amelynek felületére felerősített, a hozzájuk tartozó sugarakkal azonos szöget bezáró, a forgásirányhoz képest hátrahajlított lapátjai (5) vannak. 2. Az 1. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a járókerék (4) körül fésűszerkezet (8) van elhelyezve, amely gyűrűből (6) és acél vagy más ütés- és kopásálló anyagból készített lapkákból (7) áll, amely lapkák (7) a gyűrű felületéből kiállnak és síkjaik a járókerék (4) érintőegyenesével ß szöget zárnak be, úgyhogy a lapkák (7) iránya az osztályozandó anyagok röpülési irányával párhuzamos és hogy a fésűszerkezet (8) mögött válaszfal (21) van, amely a külső fallal (20) a külső kamrát (16) és a belső fallal a belső kamrát (17) képezi. 3. A 2. igénypontban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lapkák (7) lefelé vannak fordítva és a választófal (21) a fésűszerkezetet (8) alatt van (lásd 4. B ábra). A. Az 1., 2. és 3. igénypontokban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két fésűszerkezetet (8) alkalmazunk, amelynél az alsó fésűszerkezet lapkái (7) a járókerék (4) azonos érintőegyenesével ß szöget zárnak be (4. C ábra). 5. Az 1. és 3. igénypontokban meghatározott berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két vagy több koncentrikusan elhelyezett fésűszerkezete (8) van, amelynek lapkák (7) közti 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3