152017. lajstromszámú szabadalom • Faipari kérgezőgép

152017 2 4 ket kell továbbfejleszteni, hanem az eddig elvetendőnek vagy meg nem felelőnek vélt veregetési eljárás az, ami tényleg lehetővé teszi a jó és univerzális használatú gép megalkotását. További megismerés, amely a találmányhoz vezetett, a következő: a veregetési eljárással dolgozó eddigi gépeknél a rönk hosszirányával párhuzamos tengelyre láncokat erősítettek és ezek fejtették ki a kívánt ütőhatást, ami azonban tökéletlen egyrészt azért, mert a lánc sérti a fát, faveszteséget és érdes felületet ad, másrészt azzal a hátránnyal jár, hogy az ütés pillanatában a láncszemek egymás felé mozdulnak el, a lánc tehát rövidül és így a működés szabálytalan, hibás. A találmány lényege, hogy a rönk hosszirányával párhuzamos elhelyezésű, gépi erővel forgatott tengelyén nem láncokat, hanem olyan szíjakat helyezünk el, amelyek hajlékonyak ugyan, de hosszúságukat gyakorlatilag véve nem változtatják, és a szíjak vagy szalagok végén olyan verőeszközöket erősítünk meg, amelyek lapos és sima felülettel ütnek a fa kérgére. A szíj vagy szalag előnyösen textilanyaggal kombinált gumiból, pl. használt (hulladék) szállítószalagból készíthető, ha azt szalagokra vágjuk fel. Ezek a szalagok eléggé hajlékonyak a kívánt hatás elérése végett, mégis megfelelő szilárdsággal bírnak és biztosítják azt, hogy a végükre erősített verőeszközök munka közben nem fordulnak el, vagyis mindig sima és lapos felületükkel fejtik ki a kérget eltávolító ütőhatást. Az ilyen módon készített szerszám előtt a fát úgy fogjuk be, hogy annak három úgynevezett szabadságfoka legyen, éspedig: a rönköt hosszának irányában lehet mozgatni, közelíteni lehet az ütőszerszámhoz és attól távolítani, végül pedig hossztengelye körül forgatni lehet. így könnyen lehet elérni azt, hogy a kérgezendő fa mindig olyan helyzetben van a verőszerszámok előtt, hogy azok lapos felületükkel simán, tehát érintőlegesen ütnek a fára, majd pedig a szíj elhajlása közben elhaladnak a fa mentén. A tapasztalat megmutatta, hogy amennyiben a fát úgy mozgatjuk a forgó verőszerszám előtt, hogy a szíjak végén levő verőeszköz lapos felülete az ütés pillanatában a fa hengerfelületének kb. érintősíkjába essen, akkor a kérgezés mindenféle alakú és fajtájú fánál gyorsan és tökéletesen jön létre. A rajzok a találmány szerinti gép példaképpen megadott kiviteli alakját vázlatosan ábrázolják. Az 1. ábra a teljes gép oldalnézete, de a tényleges megmunkáló (kérgező) szerszámok és a farönk feltüntetése nélkül. A 2. ábra a szerszámokat mutatja nyugalmi vagyis álló helyzetben és a 3. ábra a szerszámok elölnézete. A 4. ábra az egyik szerszámot, tehát a verőeszközt mutatja és az 5. ábra a szerszámoknak a fához való helyzetét mutatja munka közben, vagyis a kéreg leverésének módját szemlélteti. Az 1. ábra szerint a gép 1 főtengelyét a 2 motor hajtja tetszés szerinti eszközökkel, pl. kettős szíjhajtás révén. Ez a tengely és a motor az állványban vannak elhelyezve, amelyen a fát (rönköt) tartó befogószerkezet mozgatható. Ez a befogószerkezet magában véve ismert módon lehetővé teszi az 1 főtengelyhez való közelítést és távolítást, továbbá az 1 tengellyel párhuzamos irányú mozgást és megengedi a rönk forgatását is. Ilyen módon munka közben könynyen lehet kézzel a fát (rönköt) mindig úgy mozgatni, hogy az alábbiakban ismertetendő kérgező szerszámok a kívánt helyen és a kívánt módon működjenek. A rajz szerinti kivitelnél a 3 befogószerkezet lejtős pályán van olyképp, hogy ez a pálya az 1 tengelytől távolodó irányban lefelé lejt, de alkalmazhatunk ellenkező megoldást is, tehát olyat, amelynél a befogószerkezet a lejtő hatására a tengelyhez és az azon levő szerszámokhoz közeledni igyekszik. Ez utóbbi megoldásnak az az előnye, hogy a rönk súlya, melynek hatására az az 1 tengelyhez közeledni igyekszik, ellensúlyozza a verőszerszámok hatását, amelyek viszont a rönköt a tengelytől távolítani igyekszenek. A rajzon látható 4 kerék csak vázlatos feltüntetés és azt a kereket szemlélteti, amelynek elfordításával a fát ismert eszközökkel csúcsok közé lehet befogni. Az 1. tengelyen két 6 tárcsa van megerősítve, amelyeket a 7 csapok kötnek össze. A rajz szerint nyolc ilyen csapot alkalmaztunk, de ezek száma természetesen ennél több vagy kevesebb is lehet. A csapokon könnyen elfordíthatóan helyezkednek el a verőszerszámok, amelyek a 8 szíjból és az ennek végén levő 9 verőeszközből áll. A 2. ábra szerint ezek a szíjak kettősek, vagyis meghajlított, kellő hosszúságú szíjból készülnek, amelyeket a 7. csap közelében és a szabad végüknél is összeszegecselünk. Ez utóbbi szegecs a 9 verőeszközt is tartja, amely fémből készült és sima, lapos ütőfelülete van. A szíjnak nem kell okvetlenül végig kettősnek lennie, vagyis lehet a 4. ábra szerint oly 8a szíjat vagy szalagot is alkalmazni, amely egyszeres megoldású, de azért a 7 csapot természetesen körülveszi, és e csap körül elfordulhat. A rajz a nyugalmi helyzetet ábrázolja, amelyben a szíjak súlyuknál fogva lefelé lógnak, de amint a fa hosszirányával párhuzamos 1 tengelyt a 2 motor segítségével forgásba hozzuk, a centrifugális erő következtében a szíjak sugárirányú helyzetet foglalnak el. Ebben a helyzetben a szíjak végén levő 9 verőeszközök az 5. ábra szerint olyképpen ütnek rá a fára, hogy a verőeszközök sima felülete a fának lényegileg érintősíkjában legyen. A kezelő személynek tehát a fát úgy kell mozgatnia, hogy miközben az az 1 tengellyel párhuzamosan, tehát hosszának irányában halad, mindig olyan távolságban legyen ettől a tengelytől, hogy az ütések az 5. ábra szerint az érintősíkban érjék a fát. A tapasztalat sokszorosan igazolta, hogy ilyen módon nagyon gyorsan és biztosan minden fajtájú és alakú fáról lehet eltávolítani a kérget faveszteség nélkül és eltávolítás után sima felületet kapunk. Az ütés utáni pillanatban a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2