152014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5H-dibenzo-(a,d)-ciklohepténszármazékok előállítására

152014 5 6 tisztíthatjuk megfelelő oldószerben végzett át­kristályosítás útján. A szintézis 2 lépése, a halogénszulfonil-cso­port dialkilszulfamoil csoporttá való átalakítása valamely dialkilaminnel történő reagáltatással. Dietilamin felhasználása esetén, mely tudva­levőleg szobahőmérsékleten gázalakú, a reak­ciót iners szerves oldószer, mint dioxánban foly­tatjuk le és ebbe az oldatba buborékoltatjuk be a gázalakú reagenst vagy adjuk be utóbbit vi­zes oldata formájában. Egyéb díalkilaminek esetében, melyek szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotúak, külön oldószer felhasználása nem szükséges, mivel magát az amint lehet fel­használni oldószerként. A reakció kivitelezését szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten végezhetjük. Célszerűen a reakció lefolytatására mely reakcióegyenlet képleteiben szereplő Hal, R" és R'" szubsztituensek jelentése fentebbiek­kel azonos. Azt találtuk továbbá, ha előbbi reakció fo­lyamán oldószerként tetrahidrofuránt alkalma­zunk, akkor a Grignard vegyület képződése gyorsan és jó hozammal megy végbe. A szintézis 3. lépése, vagyis a Grignard-rea­genssel való reakció célszerűen kezdetben hűtés közben, mint pl. jégfürdőn, végül pedig szoba­hőmérsékleten fejezhető be. Azt találtuk, hogy e reakció kivitelezésére a tetrahidrofurán ki­váló oldószernek bizonyult, és ennek megfele­lően a keton közvetlenül beadagolható abba a reakciókeverékbe, melyben a Grignard-reagenst készítettük. Azonban a reakció lefolytatására bármely iners oldószer megfelel. A Grignard­addukt hidrolízisét úgy végezzük, hogy az erő­sen savas körülményeket elkerüljük, a hidro­lízishez víz önmagában elegendő. Miután az addíciós reakciót befejeztük, az oldószer főtömegét vákuumdesztillációval távo­lítjuk el, a Grignard-adduktot megfelelő oldó­szerben, mint pl. benzolban feloldjuk és vagy víz, vagy ammóniumkloridoldat hozzáadása út­ján hűtés közben hidrolizálunk. A terméket az oldószer lepárlása útján nyerhetjük ki, az oldó­szer lepárlása előtt azonban a kivált szervetlen szennyezéseket kiszűrjük. A szintézis 4., vagyis dehidratáló lépése elvé­gezhető oly közönségesen használt dehidratáló­szerekkel, mint az acetilklorid, ecetsavanhidrid vagy tionilklorid. Az alkoholt közvetlenül is dehidratálhatjuk, azonban először sóvá, mint hidroklorid, hidrobromid vagy szulfátsóvá is átalakíthatjuk. A dehidratálás előtt elvégzett sóképzés egyes esetekben célszerű lehet. A dehidratálási reak­ciót vagy a vízelvonószer feleslegével, vagy va­lamely oldószer, mint kloroform, vagy jégecet jelenlétében végezzük. A kívánt közbenső ter­a reakciókeverék forrpont hőmérsékletét hasz­náljuk fel. A reagensek aránya nem döntő és ekvimolekuláris mennyiségekkel is végbemegy a kívánt folyamat, azonban az aminból célsze­rűen felesleget alkalmazunk, főképpen akkor, ha oldószerként is ezt használjuk fel. A reak­ciót teljessé tételig folytatjuk, és a nyerstermé­ket a reakciókeverék szárazra párolása, meg­felelő oldószerrel való extrakció, végül az oldó­szer eltávolításával különíthetjük el. A nyers­termék megfelelő szerves oldószerből való át­kristályosítás után tovább tisztítható. A szintézis 3 lépésben felhasználható Grig­nard-reagens ismert módon is előállítható, azonban azt találtuk, hogy nagy hozammal az alábbi reakcióegyenlet szerint nyerhető: mék kinyerését a reakciókeverék meglúgosítása után, megfelelő oldószerrel végzett extrahálás­sal végezzük, majd az oldószert eltávolítjuk. A szintézis 5., dehidrogénezési lépését, ame­lyet a 10,1 l-helyzetben telítetlen származékok készítésénél alkalmazunk, úgy kivitelezzük, hogy a 2. lépésből vagy a 6 lépésből kapott 10,11-helyzetben telített vegyületet, ha szükséges, ha­logénezőszerrel, mint N-brómszukcinimiddel, N-klórszukemimiddel, brómmal, klórral vagy szulfurilkloriddal, megfelelő oldószer jelenlété­ben 10- vagy 11-helyzetben halogént tartalmazó közbenső vegyületté alakítjuk át. A 10,11-hely­zetben telítetlen vegyület kialakítása ezután úgy kivitelezhető, hogy a halogéntartalmú köz­benső vegyületet halogénhidrogén akceptorral kezeljük. Megfelelő halogénhidrogén akcepto­rokként a tercier amineket, mint pl. a trietil­amint említjük meg. A nyerstermék megfelelő iners oldószerrel való extrakció útján nyerhető ki, és megfelelő oldószerből végzett ismételt át­kristályosítással tisztítható meg. A szintézis 6., vagyis dehalogénezési lépését atmoszférikus nyomáson, katalitikus hidrogé­nezéssel folytatjuk le. A dehalogénezendő ve­gyületet megfelelő mennyiségű halogénhidro­gén akceptort tartalmazó szerves oldószerben, mint pl. trietilaminban oldjuk, hogy a hidrogé­nézés közben keletkező halogénhidrogént eltá­volítsuk. Az oldatot atmoszférikus nyomáson, megfelelő katalizátor, mint 10%-os aktívszénre kicsapott palladium jelenlétében addig hidro­génezzük, míg az elméleti mennyiségű hidrogén elnyelődik. A katalizátor és az oldószer eltávo­lítása után kapott nyers maradékot megfelelő oldószerrel trituráljuk a halogénhidrogén ki­csapása végett és a kicsapott terméket szűrés­sel eltávolítjuk. Az oldószer elpárologtatása után a nyersterméket kapjuk, amelyet átkristályo­sítással tisztíthatunk. Mint fentebb már említettük, a dehalogéne-10 15 lidrofi 25 30 35 40 45 50 55 60 65 R" R" / / Mg+HalCH2 CH 2 CH 2 N tetrahidrofurán HalMgCH2 CH 2 CH 2 N R"> R'" 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom