151971. lajstromszámú szabadalom • Berendezés központi, minőségi szabályozású, meleg- vagy forróvizes távfűtőrendszer egyes fogyasztói előtt az előremenő víz mennyiségének önműködő szabályozására
3 a hőcserélő, vagy injektor előtt, az élőremenő vezetékben nagyobb a nyomás a szükségesnél, akkor azon több víz folyik át és a fogyasztó több hőenergiát kap. Az épület túlfülik. Ha ellenkezőleg, a rendelkezésre álló nyomás kisebb, a hőcserélőn, vagy injektoron kevesebb víz folyik át és a fogyasztóhoz kevesebb hőenergia jut. Az épület lehűl. Központi, minőségi szabályozású távfűtőrendszerben az előbbiek szerint három, feltételt kell kielégíteni. A komplex energiatermelés hatásfokára való tekintettel fenn kell tartani a rendszer számára a külső hőmérséklettől függő hőlépcsőt; minden hőcserélő, vagy injektor előtt ugyanazt a nyomáskülönbséget kell biztosítani; minden fogyasztó számára a hőelvételnek megfelelő hőmennyiséget kell szolgáltatni. Ennek a három feltételnek egyidejű kielégítése nehéz. Ha rendkivül gondos méretezéssel és beszabályozással el is érhető például, hogy minden hőcserélő előtt ugyanaz a nyomáskülönbség álljon fenn, minden további, jelentősebb számú, vagy méretű fogyasztó bekapcsolása, vagy a szivattyúk teljesítményének változása, a rendszert kibillenti egyensúlyából. Ez az egész rendszer átszabályozását teszi szükségessé, amit kielégítő módon megoldani eddig még nem sikerült. A feladat megoldását általában úgy kerülik meg, hogy a hőcserélő előtt a szükségesnél nagyobb nyomást tartanak fenn. Ennek eredménye természetesen az épületek túlfűtése, ami nemcsak hőenergia pocsékolást ]eient, hanem az ilyenkor jelentkező nagyabb hőmérsékletű visszatérő víz, a hőlépcső be nem tartása következtében, a komplex energiatermelés hatásfokát is csökkenti. Olyan készülék, vagy berendezés, mely az előzőekben ismertetett követelmények önműködő beállítását lehetővé tenné, nem ismeretes. A rendelkezésre álló lehetőségekkel minden fogyasztó hőelvételének, vagy az. előttük fenntartott, nyomásnak szabályozása, csupán fogyasztónként — egyedileg —• történhet, amely beavatkozás, mint rámutattunk, az egész rendszer egyensúlyát befolyásolja. A találmány tárgya berendezés, mely központi, minőségi szabályozású meleg- vagy forróvizes távfűtőrendszereknél lehetővé teszi a fogyasztó előtt elhelyezett hőcserélőn, vagy injektoron átfolyó vízmennyiségnek olyan értelmű, önműködő szabályozását, hogy az a rendszer nyomásától függetlenül, mindég csak a fogyasztó hőelvételének megfelelő mennyiségű legyen.. A találmány szerinti berendezés lényegét az előremenő és a visszatérő vezetékben elhelyezett lineáris karakterisztikájú, mechanikus, vagy táguló folyadékos hőérzékelőkhöz .(la továbbiakban hőérzékélő), az ehhez valamint a fogyasztó előtt elhelyezett fojtószervhez közvetlenül, vagy közvetve kapcsolt, lényegében kétkarú emelő képezi, amely karjainak egymáshoz való viszonya -(karviszonya) úgy van megválasztva, hogy ha e kétkarú emelőnek a 51971 4 visszatérő vezetékben elhelyezett hőérzékelőhöz kapcsolt pontja, a fűtés jelleggörbéjének megfelelő, adott előremenő víz hőmérsékletéhez tartozó visszatérő értéknek megfelelően helyez-5 kadik el, akkor a fojtószervhez kapcsolt pontja, amit szabályozópontnak nevezünk, alaphelyzetében marad. Ha azonban, az emelőnek a visszatérő vezeték hőérzékelőjéhez kapcsolt pontja a fűtés jelleggörbéjének bármelyik előli) remenő hőmérséklet értékéhez tartozó visszatérő értéktől eltérően helyezkedik el, a szabályozópont alaphelyzetéből mindig egyértelműen és arányosan eltér és ez elmozdulással a fojtószervet nyitja vagy zárja. Ennek megfelelően 15 több, vagy kevesebb vizet bocsájt át a. hőcserélőn, vagy injektoron, ami a fogyasztó több, vagy kevesebb hőelvételével jár együtt. A találmány lényegét képező összefüggéseknek és a berendezés elvi működésének magya-20 rázatául az la. és lb. ábrákon feltüntetett diagramok szolgálnak. Az la. ábra egy távfűtőrendszer példakénti lineáris jelleggörbéje. Az abszcisszán a külső hőmérséklet 'értékei vannak felvéve a szabvány 25 előírta —15 C°-ig terjedően. Az ordináta a külső hőmérséklettől lineárisan függő, előremenő víz és a hozzá tartozó visszatérő víz hőmérsékleteit képviseli +130, ill. +70 C° maximális értékig. Mint látható, minden külső hő-30 mérsékletnek egy előremenő vízhőmérséklet és egy ahhoz tartozó visszatérő vízhőmérséklet felel meg. A kettő különbsége a hőlépcső. Ez az ábra úgy is tekinthető, mint egy-egy adott külső hőmérsékleten, 'az előremenő és 35 visszatérő vezetékben elhelyezett hőérzékelőknek a kétkarú emelőhöz való kapcsolódási pontjai elmozdulása, ill. helyzete, a megválasztott léptékben. Az At pont megfelel az előremenő vezeték hőérzékélő je kapcsolódási pontja 43 (2. ábra •—10—) helyzetének (kapcsolódási ponton mindég a kétkarú emelőhöz: való kapcsolódási pontot értjük) a •—15 C° külső hőmérséklethez tartozó előremenő vízhőmérsékleten, az —A-2— pont ugyanennek helyzete a külső 0°-45 hoz tartozó előremenő vízhőmérsékleten. A —Bi— és a —B-2— pont a visszatérő hőérzékélő kapcsolódási pontjának (2. ábra —11—) helyzete az ezekkel az előremenő vízhőmérsékletekkel értelemszerűen összetartozó visszatérő 50 hőmérsékleteken. Az —X— pont a visszatérő hőérzékélő kapcsolódási pontjának helyzete —15° külső hőmérsékleten, a jelleggörbe által adott programtól eltérően. Az lb. ábrán tetszőleges —a— távolságban 55 felvesszük, a két hőérzékélő kapcsolódási pontjának (2. ábra —10—11—) függőleges pályáját, ami azt .jelenti, hogy az előremenő és visszatérő hőérzékélő kapcsolódási pontjai ezeken a függőlegeseken helyezkedhetnek el, az la. áb-60 rának megfelelően, annak léptékében pl. a —A'i —A'2 — B\ —B'2 —• pontokon. Ekkor az értelemszerűen összetartozó értékeket például A'i—B'j-t és A'2—B'2 -t összekötő egyenes megadja a kétkarú emelőtengely vonalát, külön-65 böző programszerű üzemi állapotban. 2
